Ikarus, 1974 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1974-12-20 / 26. szám
Beszéljünk — de meddig a fenékvázról Egy javaslat a megoldásra : ],j .; ' i. Évek óta súlyos gond a fenékváz. Az „örökzöld” problémák két főbb változatban fordulnak elő: 1. Szállítási késések, ütemtelen szállítások (pl. IK 255—266 típusok szállítása) 1974. nov. hó 1—11-ig 1 2 4 5 6 8 11 össz: Ikarus által kért db-szám 16 16 16 17 16 16 16 113 db Csepel Autó által teljesített db-szám 0 0 0 0 20 33 19 72 db 2. Inkomplett szállítások (szerelvények, főegységek hiányoznak a fenékvázakról) (gyakran előforduló hiányok: szervo munkahenger, hosszú-, rövid tolórúd, levegőszűrő, ventillátor agy). A leggyakoribb a két változat együttes előfordulása! E problémák vállalatunknál tovább gyűrűzve két súlyos gondot okoznak, melyek a következők : a) A szállítási késések, ütemtelen szállítások akadályozzák a folyamatos, ütemes gyártásunkat, sok esetben veszélyeztetik a gyártósoraink munkaellátását. b) Az inkomplett szállítások (a hiányok vontatott pótlása) akadályozzák az autóbuszok üzembe helyezését, átadását. (Bármilyen hiányokkal is érkeznek be a fenékvázak, az autóbuszokat csak kompletten adhatjuk át a megrendelőknek.) Technometra szervo munkahenger hiány miatt az autóbuszok végátadását — a székesfehérvári gyárban — december 5-től szüneteltetni kényszerültünk. (Ez a körülmény veszélyezteti a kongresszusi vállalásaink teljesítését is!) A leírtakból adódik az a sok felesleges idegesség, győzködés, kapkodás, a normál gyártási folyamatok megváltoztatása, mely kedvezőtlenül hat a feladatok zavartalan végrehajtására. Mi a megoldás? Mit kell tenni? Annak érdekében, hogy a fenékváz téma lekerüljön a napirendről, az autóbuszgyártásban részt vevő vállalatoknál el kell érni, hogy a növekvő autóbuszgyártási volumennel azonos mértékben növeljék gyártó kapacitásukat, technológiai színvonalukat. Különösen vonatkozik ez a Csepel Autógyárra. Nem szabad megengedni, hogy felkészületlen gyártó partnereink veszélyeztessék az autóbuszprogram teljesítését. Felháborító az a tény, hogy az 1 millió forint értékű autóbuszok készreszerelését, eladhatóságát akadályozta — egy időszakban — a pótkerékcsörlő kötélvég, melyet a Csepel Autógyár az Aranykalász Tsz-nél — Ráckeve — gyártat (a nevezett alkatrész gyártása szünetelt addig, amíg az azt készítő dolgozó a háztáji földjén végezte a mezőgazdasági munkáját). Végre el kell érni, hogy a járóképes fenékvázakat, hiányok nélkül, napi ütemezés szerint szállítsák. Minden partnernél érvényt kell szerezni a kiemelt járműprogramnak, különösen vonatkozik ez az alapanyag és félkész termékeket előállítókra. Tovább kell növelni vállalatunk és a MOGÜRT kereskedelmi tevékenységének hatékonyságát. El kell érni, hogy hosszabb távra, típusra és típusváltozatra történjenek az autóbusz szerződéskötések. Ennek alapján készített rövid és középtávú tervek , programok, helyes alapot adnának igényeink pontos meghatározásához. (A késve megkötött szállítási szerződések miatti programváltozások zavart okoznak az autóbuszgyártásban részt vevő vállalatoknál!) Tekintettel arra, hogy a nemzetközi piacon folyó verseny továbbra is nagyfokú rugalmasságot követel, szükséges minden területen — a várható igények pontos felmérése alapján — olyan tartalékokat képezni, mely lehetővé teszi egy-egy megrendelés soron kívüli kielégítését. Sok megoldást lehetne még felsorolni a járóképes fenékvázakkal kapcsolatos problémák megszüntetésére, de úgy érzem, ha minden érdekelt szerv, vállalat szervezettebbé teszi tevékenységét, munkáját, mi az igényeinket időben közölni fogjuk, nyugodtabb körülmények között tudjuk növekvő autóbuszgyártási feladatainkat végrehajtani. Ezek után a fenékvázakkal kapcsolatos problémát is levehetjük a napirendről. Horváth Gyula programosztály vezető Nemcsak tornacipőben November 28-án vállalati KISZ-szervezetünk 25 fiatalja részvételével zajlott le a rádió népszerű műsora a Belépés nemcsak tornacipőben. Az ikarusi résztvevők nagy része (12 fő) a szerszámüzem fiataljai közül került ki. Szellemi totóval kezdődött, melyben sporttörténeti és szabályismereti kérdések szerepeltek. Meg kellett állapítanunk, hogy ezt a feladatot fiataljaink remekül látták el, mivel a fiúk szellemi vetélkedőjének legjobb 16 szereplője között 8 ikarusos szerepelt. A legjobb 4 közé került Háber Gyula és Bátai Tibor, de sajnos a döntőbe egyiküknek sem sikerült bekerülni. A lányoknál a szellemi vetélkedőben döntőbe jutásért Nagy Mária versenyzett, de sajnos neki is meg kellett elégednie a harmadik helylyé. Fizikai gyakorlatokra építő versenyben Samu János, a szerszámüzem fiatalja tekefával szorult a harmadik helyre. Csapatversenyben megelőztük vendéglátóinkat a MOM csapatát. A műsor után még páros tekeversenyt is játszottunk velük. Ami a szórakozást illeti, meg kell mondanunk, hogy remek volt, szép élménnyel gazdagabban tértünk haza, és hoztunk magunkkal több mint 15 könyvet, amit eredményes szereplésünkért kaptunk. Bátai Tibor, a szerszámgyáregység KISZ sportfelelőse Váratlanul jött Kedvesen leültet az Ikarusban hagyományosan kellemes irodában. Kissé meglep, de úgy látszik van aki tud két gyerek után is csinos, energikus lenni. Húsz éve dolgozik a gyárban Jávor Pálné, 1957 óta a a kereskedelmi osztályon. Jelenleg osztálybizottság tts, tíz éve végez aktív társadalmi munkát. Az első időkben voltak nehézségek, de most már jön minden magától — mondja, életelemévé, természetes cselekedetté vált a társadalomért, emberekért végzett munka. Sokat foglalkozott a nyári üdülésekkel, de meg kell jegyeznem, hogy csak kétszer volt üdülni, hol ezért, hol azért nem ment, habár a „bécsi hajókirándulás mindent kárpótolt. Két lányával, és férjével lakik a gyárhoz közeli, saját építésű kis családi házban, mindehhez jön idős édesapja gondozása, és még csodálkozik, mikor kérdem, hogy lélegzetvételre jut-e ideje? Váratlanul jött az országosan elismert kitüntetés, a SZOT-díj, de nagyon örült. Megérdemelten. Laló A munkásművelődés elősegítésére novemberben 400 kötetes letéti könyvtárat hoztak létre a székesfehérvári szerelőüzemben. A saját kezelésben működő könyvtár rövid idő alatt népszerű lett a dolgozók körében, mintegy százan vették igénybe a megnyitás óta (Fitz Andrea felvétele) December 4-én a székesfehérvári gyár befejezte az éves alaptervét, 3700 autóbuszt. A következő hetekben tehát a kongresszus tiszteletére tett vállaláson dolgoznak. Hogyan? Kaiser Tibor a végszerelde üzemvezetője elmondta, hogy december 31-ig mintegy 300 autóbuszt kell elkészíteniük. Ebből 200 a kongresszusi vállalás, 80—100 az üzemi forgó. A dolgozók lelkesedése biztosíték arra, hogy elkészülnek vele, de sajnos csak túlórával, a munkaidőbeosztás megváltoztatásával és a brigádok társadalmi munkájával. Az alvázak hiányosan érkeznek, s 10-én például csupán 66 kocsi állt az új hangárban, ahol éppen a beérkező alkatrészeket szerelték fel rá. Sajnos ezzel még csak csökkentek a hiányok. A buszok még így is járóképtelenek maradtak, nem lehet őket kiküldeni futópróbára. Ragadjunk ki néhányat a hiányzó alkatrészek közül. Kipufogócső, pillangószelep, üzemanyagtartály, beöntő csonk, levegőszűrő, vízcső, csőtoldat, gázolajcsatlakozó az adagolóhoz, ablaküveg, fehérfém alkatrészek, szervoalkatrészek, stb. No nem egy kocsiról hiányzik mindez, egyikről ez a másikról az. Emellett a pusztavámi székgyártó sor is meghibásodott, s két napig javították. 40 kocsi állt szék nélkül . Többek között az iraki és a 266,20-as kocsik is szék nélkül jöttek le a vonalról. 42 kocsiban nincs kapaszkodó. Ugyanezen a napon szervohiány miatt több mint 70 kocsi állt és várt szebb napokra és alkatrészre az átadóban. Zsédely József üzemvezető szerint ezen csak felső szintű intézkedéssel lehet segíteni. Ők már mindent megpróbáltak. A végszereldében előfordul, hogy délután 3 órára érkezik be az üveg. Ha ezt előző nap jelzik, átteszik délutánra az üvegeseket. Ha jelzés nélkül nem jön az üveg, sajnos túlórázni kell. Az üzemben dolgozó 9 szocialista brigád társadalmi munkával segít a hiánypótlásban, így ezzel is csökkenteni lehet a túlórák számát. Az igazán hatásos túlóracsökkentő módszer azonban az lenne, ha a vonalon, ütemesen kapnák az alkatrészt, s ott készre tudnák szerelni a buszokat. A művezetők külön füzetbe írják a másnapra várható hiányt, de sajnos ez nem segít a bajon, csak napról napra nő a hiánylista. Még szerencse, hogy üres az új hangár, így nem az udvaron dolgoznak a hiánypótló brigádok. — t. á. — Sok a gond Rugalmas intézkedésekkel igyekeznek ellensúlyozni Saját otthonban, jóba könn ngír beleszokni A környék még nem nyújt túlzottan derűs látványt: homokbuckák, gödrök, feldúlt utak, csupasz házvázak, s félig vakolt falak jelzik, hogy még épülőben, alakulóban van a Centenárium lakótelep. A már elkészült négyemeletes kockaházak egyikében, az F épület földszint 3. számú lakásba csöngetésemre ismerős arc jelenik meg a nyíló ajtó résén. Kun Sándor, az ikarusi üzemfenntartás vonalkarbantartó lakatosa és felesége csaknem négy hónapja él itt, az új otthonban. Mikor a frissesség megmagyarázhatatlan hangulatát árasztó, a most vásárolt bútorral berendezett nagyszobában leülünk a vidám kockás fotelekbe, heverőre, zavarnak nyoma sem látszik a fiatal házaspáron. Nevetve magyarázzák: —Mióta beköltöztünk, szinte mindennap meglátogat bennünket valaki, szülők, ismerősök, barátok. Kíváncsiak az új lakásra, segítenek, gratulálnak. Már kezdjük megszokni. Igaz, ilyen helyzetben öröm a vendéglátás — teszi hozzá az új tulajdonos büszkeségével Kun Sándor. — Hol laktak eddig? — Tulajdonképpen nem a legrosszabb körülmények között, bár albérletben, de rokonnál, a nagynénémnél éltünk — meséli az ifjú férj. — Ennek nagyon sok előnye volt az idegen albérlettel szemben, de megvoltak a hátrányai is. És legfőképpen: nem a sajátunkban laktunk. -r- Hogyan tettek szert erre a lakásra? — Mikor észrevettem, hogy itt nagy építkezés kezdődik, és a KISZ-bizottságon hallottam a jelentkezési lehetőségről, azonnal beadtuk a kérvényt. Korábban már lakóhelyünkön a IX. kerületi tanácshoz is eljuttattuk lakáskérelmünket, de itt nagyobb szerencsénk volt. — Csak a szerencsén múlott? — Szerintem Sanyi jó munkáján is — szólal meg a fiatalasszony — hiszen olyan sok mindent csinál, így „beárulva” Kun Sándor, elmondja, hogy mindennapi munkájának sok energiát kívánó elvégzése mellett a 4-es KISZ- csúcsvezetőség ifjúmunkás titkári feladatait is ellátja és tagja az operatív bizottságnak is. — Honnan került pénz a lakásra? — Segítettek a szülők is, meg a vállalattól is kaptunk 10 ezer forint kamatmentes kölcsönt 8 évi törlesztésre. Igaz, én is megfogtam a munka végét. Sokszor tértem haza napnyugta után és szombat— vasárnap is gyakran dolgoztam. — S mit szól ehhez a feleség? — Sajnos, kell a pénz — mondja Irén, az „érdekelt fél”. — De azért már jó néhányszor mondtam, hogy maradjon inkább itthon, hiszen egész héten alig látjuk egymást, legalább a hét végét töltsük együtt. — Megszokták már az új lakást? — A jóba könnyű beleszokni és már nagyon vártuk. Először tavaly novemberre ígérték az átadást, de csak augusztus elején költözhettünk. Akkor is sok apró hiba volt, még most sincs minden rendben. Mindezek ellenére boldogok vagyunk, mert van 53 négyzetméterünk komforttal, erkéllyel és ez csak a kettőnké. — De már nem sokáig! A fiatalasszony megérti a célzást, és szégyenlős mozdulattal teszi tenyerét kismamaruhája domborulatára: — Igaz, decembertől már hárman osztozunk a helyen! — Kislányt vagy fiút várnak? — Gyereket — vágják rá, szinte egyszerre —, ez lesz a karácsonyi ajándék. Majd bizonytalanul hozzáteszik: — Vagy az újévi... Akárhogy is lesz, úgy hiszem, a legifjabb Kun már jó helyre érkezik. Lakatos Tamás Nem csattog a kalapács Csönd csücsül a gép nyakába, szunnyadnak a csavarok, munkalázban villódzkodva az ívfény sem csavarog. Zsongva nem zúg motor hangja, nem csattog a kalapács téli éjben tetőt épít a gyár fölé a csillagács. Csodát váró gyerek szemek kutatják a titkokat, csodát őrző gyertyaszemmel a fenyőág csak bólogat. Szobák mélyén, öröm szánján érkezik a boldog álom szeretetet lopva hozva eljött újra a KARÁCSONY Lakatos Tamás IKARUS 1974. december 20. SZEMÉLYI VÁLTOZÁS Tátraaljai Endrét november 1-i hatállyal kinevezték a műszaki ellenőrzési főosztály műszaki osztályának vezetőjévé.