Ikarus, 1974 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1974-08-01 / 16. szám

Vigyázzanak egymásra és magukra A vasasszakszervezet felhívással fordult a ko­hó-, gép- és villamos­­energia-iparhoz tartozó dolgozókhoz, illetve a társadalmi és gazdasági szervekhez, hogy foko­zottabban ügyeljenek a munkabiztonság fokozá­sára, mert például a gépiparban 1974 első fél­évében 805 balesettel és 14 halálesettel volt több, mint 1973. második fél­évében. Az üzemi balesetek száma általában az év második felében nő. Az idén tovább romlott ez az arány. A felmérések szerint az emelkedés oka az, hogy a nyári és ko­­raőszi időszakban a kül­ső és belső munkakör­nyezeti káros tényezők fokozottabban hatnak a dolgozókra. Lazul a fi­gyelem, csökken a ve­szélyérzet. Éppen ezért felhívják a termelésirányítók fi­gyelmét, hogy napon­ként, rendszeresen és alaposan ellenőrizzék a munkahelyek biztonsá­gát, a védőfelszerelések és berendezések haszná­latát. A szakszervezeti, mun­kavédelmi aktivisták folytassanak következe­tes felvilágosító munkát a dolgozók körében, fi­gyelmeztessék őket a balesetek megelőzéséhez szükséges fokozott óva­tosságra. Ehhez elenged­hetetlen, hogy a dolgo­zók is következetesen tartsák be a munkavé­delmi előírásokat, s munkatársaikat is fi­gyelmeztessék erre, fo­gadják meg a munkavé­delmi őrök tanácsait. Igaz, hogy nálunk a tavalyi második félévhez képest az idei első fél­évben csökkent a bal­esetek száma, de nézzük a statisztikát. 1973 második félévé­ben összesen 334 baleset történt a vállalatnál, melynek eredményekép­pen 4781 nap esett ki a termelésből. Budapesten 184 baleset volt 2897 ki­esett nappal, Székesfe­hérváron 125,1698, Pusz­tavámon 15 baleset 166 kiesett nappal. Ezzel szemben 1974 el­ső félévében 274 baleset történt a vállalatnál, a kiesett napok száma 4421. Budapesten 171 sé­rülés történt 2919 a ki­esett napok száma, Szé­kesfehérváron 87 baleset 1123 nappal, s Pusztavá­mon tíz 280 munkából kiesett napppal. Tehát az első félévben csökkent a balesetek szá­ma, mégis érdemes meg­szívlelni ezt a felhívást, mert az utóbbi időben szokatlanul sok volt a kéz és lábtörés, valamint a kézcsonkulásos baleset. Az ok — a felhívás­ban említettekhez hason­lóan — a figyelmetlen­ség s a védőberendezé­sek nem megfelelő hasz­nálata, esetenkénti mel­lőzése, és a rendszeres ellenőrzés hiánya. Fejes Vilmos 1949 óta dolgozik vállalatunknál, több mint két éve ugyanabban a műhelyben a szerszámüzem készülékesei között. A Kilián brigád vezetője, kétszeres Kiváló Dolgozó, tavaszra nyugdíjba készül, felesége, aki ugyancsak több mint húsz évig vállalatunknál dolgozott, már élvezi a megérdemelt pihenést Tanfolyam meósoknak AZ ÉRDEKEK TALÁLKOZTAK A termelés mennyiségi mutatói mellett min­d nagyobb erőket fordítunk a minőség folyamatos javítására. A vállalati meósok nagy szerepet játszanak e fontos cél eléré­sében. A korszerűsödő buszokat azonban nem lehet hagyományos módszerekkel, a fejlődéstől elmaradó tudással, szemlélettel ellenőrizni. Ezt a meó dolgozói is érzik, így találkozott az egyéni érdek a vállalati ér­dekkel, s e találkozás eredményeként a bu­dapesti meósok közel 50 százaléka részt vett a minőségellenőrök alsófokú tanfolya­mán. Ennek a tanfolyamnak az elvégzését egyébként a kollektív szerződés is előírja az e munkakörben dolgozók számára.­­ Takács Antal, a busz II. meo végátadója, aki maga is részt vett a tanfolyamon, a kö­vetkezőket mondta: — Valamennyien örömmel üdvözöltük a tanfolyam beindulását, hiszen ezt mi ma­gunk is szorgalmaztuk. A jelentkezők ma­gas létszáma miatt két csoportot szervez­tek. Az elsőben, melynek a bizalmija vol­tam, a busz I. és a busz II. területéről 24 fő, a másodikban az idegenáru, a műszaki, a sajtoló és a 3-as gyáregység meo szervei­ből közel harmincan vettek részt. — Mi késztette a meósokat a tanfolyam elvégzésére? — Két dolog buzdított bennünket. Az egyik a presztízs: növelni, bővíteni, korsze­rűsíteni akartuk ismereteinket, hogy na­gyobb szakértelemmel, jobban végezhessük munkánkat. Emellett természetesen remél­tük, hogy a vállalat részéről is elismerik valamilyen módon a törekvésünket. — Megvalósultak az elképzeléseik? — Ami az ismeretek bővítését illeti, igen. A 110 órás tanfolyamon heti kétszer három órában tájékozott, felkészült központi elő­adók jöttek hozzánk. A tematika nagyon sokrétű volt. Ellenőrzéstechnikai, szakági, ügyviteli és időszerű politikai ismeretek, az ellenőrzés jogszabály ismeretei, valamint mérőeszközök és módszerek gyakorlati bemutatása szerepelt a programban. A té­mák ugyan általános körben mozogtak, de a hallgatók nagyon sok ikarusi kérdést tet­tek fel az előadóknak, s így hamar közel kerültünk a gyakorlathoz. — Mi nem vált valóra? — Az elismerés. Igaz, a vállalat fedezte a tanfolyam költségeit, ingyen tankönyvet kaptunk, meg munkaidő-kedvezményt is, de mi is sokat áldoztunk a szabad időnk­ből. A munka mellett tanultunk, és nem­csak a fiatalok, sokan ötvenéves fejjel is. Anyagi elismerésben senki nem részesült, de még a kategóriáinkat sem módosították, pedig legalább erre számítottunk. — Ez elvette a kedvüket a további tanu­lástól? — Egyáltalán nem. Sőt a tanultak alap­ján megnőtt a kedvünk. Többen szeretnénk elvégezni a középfokú tanfolyamot is. Az oktatási osztály szerint azonban erre csak a középiskolát végzettek jelentkezhetnek. Ez néhányunkat kedvezőtlenül érint, és úgy hallottuk, hogy ezt nem minden vál­lalatnál szabták meg követelményként. A beszélgetés során elhangzott kérdések­kel felkerestük az oktatási osztályt, ahol a következő válaszokat kaptuk: A tanfolyamokon a legkiválóbb vizsga­­eredményeket elért dolgozók jutalmazásá­ra lehetőség van. Sajnos, a meósok tanfo­lyamán kiemelkedő eredményt senki nem ért el, a legjobb jegy négyes volt, így Ta­kács Antalé is, ezért a külön jutalom nem jött szóba. A tanfolyamon résztvevők törekvéseit azonban elismeri a vállalat és ezért — a munkaügyi osztály tájékoztatása szerint — kategóriamódosításban fognak részesülni. Ez ugyan közvetlen béremelést nem jelent, de ennek lehetőségét hosszabb távra bizto­sítja. A tanfolyamra való jelentkezés követel­ményeit nem a vállalat, hanem a tanfolya­mokat szervező KGM Szakoktatási Intézet szabja meg. A tőlük kapott tájékoztatás alapján az alapfokú tanfolyam elvégzésé­nek feltétele a nyolc általános és szakmun­kásképesítés, az úgynevezett meó II. tan­folyam elvégzéséhez pedig középfokú is­kolai végzettség szükséges. (Létezik meo I. tanfolyam is, melyet felsőfokú végzettség­gel rendelkezők számára szerveznek). Lakatos Tamás Kongresszusi versenyben rendezettebben, jobban A vállalat társadalmi és gazdasági vezetőségének kongresszusi munkaverseny felhívásához csatlakoztak a gyáregységek is, s a maguk területén elkezdték az üze­mek, brigádok vállalásainak összegezését. Erről beszélget­tünk a busz­­ termelési ve­zetőjével, Cserni Lászlóval. Mint mondta, a busz I is csatlakozott az éves terv 300 darabbal történő túlteljesíté­séhez. Már az első féléves programot is ennek megfele­lően állították össze, s 2307 kocsitestet adtak át. Ez a mennyiség túlnyomórészt 260-asokból, egy része 280- asokból és 334 darab 250-es­­ből állt. Ez azonban még nem min­den. Az üzemek és a szocia­lista brigádok vállalták a munkaterületük rendbentar­­tását, a gépek karbantartását és az eddiginél jobb minősé­gű gyártást. Talán nem tű­nik különösebben jelentős­nek ez a vállalás, ha egy ren­dezett körülmények között dolgozó gyáregységről van szó. Itt azonban a technoló­giai fejlesztés állandó átcso­portosításokat, egyes munka­­területek ideiglenes átadását jelenti. Mikor ott jártam, éppen a lemezes alkatrész üzem egyik részlegét telepí­tették át ideiglenesen a saj­tójéba, hogy a beruházók el­kezdhessék a zsírtalanító be­rendezés alapjainak elkészí­tését. Ez eleve több anyag­­mozgatást von maga után, mely külön gondot okoz az üzemnek és a gyáregységnek egyaránt, mert a bérkategó­ria besorolás miatt egyre fogy a kiszolgáló személyzet. A második félévben a fel­ajánlásnak megfelelően nő a napi gyártás. Júliusban napi hét 250-est, tizenegy 260-ast adtak át. Augusztus 1-től október 15-ig huszonhárom 260-ast, majd ettől kezdve az év végéig nyolc 280-ast és tizenegy 260-ast. Ugyancsak a kongresszusi vállalás része az iraki össze­szerelő gyár részére készülő alkatrész és fődarabgyártás is. E fődarabokból júliusban és augusztusban 30—30, szeptemberben 50, október­ben 30 garnitúrát készítenek SKD-rendszerű szállításra. Októbertől CSKD-rendszerben készül 20, novemberben 40, decemberben 30 garnitúra fődarab. Ez a gyártási forma áthúzódik az 1975-ös évre is, januárban és februárban 30—30 garnitúrát gyártanak. Mind több új épület falai emelkednek ki a földből a Centenárium lakótelepen. Az építke­zést nehezítő tényezők ellenére július 27-én ismét egy új ház lakói vehették át otthonuk régen áhított kulcsait. yalavári Im­­­­re, a szer­szám-gyáregység kisszerszám mű­helyéből vonult be katonai szolgála­tának teljesítésé­re. Leszerelése alkalmával egysé­gének parancs­noksága levélben értesítette vállala­tunkat, hogy dol­gozónk a szolgálat teljesítésében fér­fiasan helytállt, élenjárt a katonai és politikai kikép­zésben, tevéke­nyen részt vett a szocialista ver­senymozgalomban. Szorgalmas, be­csületes magatar­tásával elérte az egység kétszeres élenjáró katonája megtisztelő címet. Zalavári Imre órabére, bevonu­lásakor 7,80 forint volt. Időközben, távollétében is gondoltak rá ve­zetői és az üzem átlagos béremelé­sét alapul véve 10,50-re módosí­tották órabérét. A fiatal szakmunkás július 8-án kezdte meg ismét mun­káját régi munka­helyén, melynek gazdasági vezetője a fenti elismerést figyelembe véve a KISZ-titkárral egyetértésben egy forint rendkívüli órabéremelésben részesítette. Ne többet, de kevesebbet sem közéjük tartozom... Lassan megtalált, csendes szavakkal, elég nehezen indult meg beszélgetésünk Tóth Géza padlószerelő csoportvezetővel. Azonban amint a munkára terelődött a szó, mintha a szél fújta volna el elfogódottságát: — Kilencéves korom óta dolgozom. Eredetileg cipész volt a szakmám, de nagyon tetszett az itteni munka, és ezért 1951-ben idejöttem az Ikarusba dolgozni. Átképzésként a kár­pitosokhoz kerültem, majd 1953-ban a szereldébe, jelenlegi munkahelyemre. — Fizikailag is nehéz munkát végez. Mi köti ide több mint húsz éve? — A munkához két dolog kell, szív és lélek. Ha az ember­­szeret dolgozni, akkor a legnehezebb feladatokat is könnyeb­ben oldja meg. De változnak a munkakörülményeink is. Né­hány hete már szórópisztolyokkal fújjuk a ragasztót, ami lé­nyegesen csökkenti a munkánk nehézségét. S reméljük, az elszívókamrák hamarosan elkészülnek és akkor az egészségi ártalom is megszűnik majd. — Huszonkét dolgozó munkáját irányítja. Milyen felada­tot jelent ez? — Nem könnyűt. A legfontosabb: vezetni csak úgy lehet,­ ha az ember töviről hegyire ismeri a munkát. Különben nem tudja, mit és mennyi idő alatt lehet megkövetelni. — 1948 óta szakszervezeti, 1961 óta párttag. Felelős a cso­portjáért, saját munkájáért is. Soknak tűnik. — Pedig most még az ötödik fokozatért küzdő Táncsics brigádnak is a vezetője vagyok. Alapelvem: Az ember min­dig annyit vállaljon el, amennyit meg tud csinálni. Ne többet, de kevesebbet sem.­­Eszerint igyekszem élni. Erre neveltem fiamat, aki kiváló határőrként szerelt le, most az egyediben esztergályos, lányomat és ezt szeretném átadni két kis iker­unokáimnak is. Hiszen a gyerekek viszik tovább az életet. — Nemrégiben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Milyen érzéssel vette át ezt a megtisztelő kitün­tetést? — Még most sem találok szavakat. Erre nem, hogy gon­dolni nem mertem, de álmodni sem álmodtam. 55 éves va­gyok, 46 éve fizikai munkával keresem a kenyeremet. Nagyon nagy szó, hogy államunkban ilyen megbecsülést érhetnek el a dolgozók. És ami talán a legnagyobb örömet okozta: a mű­hely, az egész közösség nagyon kedves volt. Szinte együtt örültek velem. A kitüntetés és ez az érzés megerősítette ben­nem a hitet, hogy ide, közéjük tartozom. —­la. EGÉSZSÉGES, VITATKOZÓ LÉGKÖR Július 5-én ültek össze a vezérigazgatói tanácsterem­ben a szakszervezeti szemi­náriumvezetők, hogy értékel­jék az elmúlt oktatási év gondjait, eredményeit.­­ Az évzárón résztvevők jó­nak ítélték az elmúlt időszak szakszervezeti oktatásának munkáját, és megállapítot­ták, hogy a dolgozók többsé­ge igényli ezeket a foglalko­zásokat, és szívesen vesz részt rajta. A szemináriu­mok sikerét a választott té­ma: A munkahelyi élet idő­szerű kérdései összefoglaló cím alatt és a megtartott foglalko­zások is indokolják." Az ösz­­szejöveteleken nem az elvont előadás, hanem az általános elveknek a helyi gyakorlatra való átültetése és az ebből fakadó egészséges, vitatkozó légkör volt a jellemző. A szemináriumi évadra 1212 fő iratkozott be, és igen kicsi volt a lemorzsolódás. A szakszervezeti szemináriu­mokon 1176 hallgató végzett, közülük 960-an szocialista brigádok tagjai. A következő oktatási évad­ban is feladatot jelent a vi­dékiek nagyobb arányú be­vonása a szemináriumi fog­lalkozásokra, mert az elmúlt időszakban a bejáró dolgo­zók viszonylag kis létszám­mal vettek részt ezen az oktatási formán, annak elle­nére, hogy a munkásjáratok egy órával később indultak. Az évzárón jutalomban részesítették a 43 osztály szemináriumvezetőit, 23 elő­adó könyvet, 20 egyéb tárgy­­jutalmat kapott.

Next