Ikarus, 1980 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-12 / 1. szám
AZ ELSŐ DUZ IKARUSE Az OMFB Korróziós Állandó Bizottságezdeményezésére — a HUNGAROORR'79 Nemzetközi Kiállítás szervezései párhuzamosan — a hivatalos közlégekben, folyóiratokban, a METESZ lapkban és újságokban korrózióvédelmi pálázatot hirdettek. A pályázaton vállalatok, intézetek és magánszemélyek vettek részt. A pályázati kiírásra összesen 156 pályamű érkezett. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsg elnökének 12 000 Ft összegű I. díjában rszesült az Ikarus és a BUDALAKK. A „termék" kategóriában az új típusú, ■ módosított epoxigyanta, illetve poliuretán lapú korrózióvédő bevonóanyag kifejlesztőért és bevezetéséért az autóbuszok zalagszerű fényezésében. Ez a pályázat megkapta a NIM és a KPM különdíjait is. ÖLHÍVÁS Kérjük a fehérvári gyár gyártmányszeresztési osztályát, valamint az érintett achnológiai szerveket, az ott dolgozó socialista brigádokat, hogy csatlakozanak fölhívásunkhoz és segítsék kongresszusi fölajánlásunk teljesítését. Javaslatuk alapján magyar alapanyaggal, illetve anak felhasználásával jelentős import lapanyagot tudunk közvetett módon is elyettesíteni. Javasoljuk, hogy az autóuszainkhoz a mohácsi Farostlemezgyártal új gyártásban készülő 33 színszámú, rezett nyomással gyártott (hengerelt), fokozott farostlemezzel váltsuk ki az edigi import alapanyaggal gyártott 516, 17, 518 színszámú (Ausztria) laminátus arostlemezt. Az eddigi vizsgálatok, laboraáriumi eredmények is megerősítették,ogy a minőséget, a műszaki paramétereket nem rontja. Ismételten kérjük a gyártmányszerkesztsi osztály szocialista brigádjait: csatlaozzanak fölajánlásunkhoz. A dokumenciót vizsgálják felül és tegyék lehetővé hogy fölajánlásunkat közös munkával megalósítsuk. Ezzel a székesfehérvári gyár 980 évi programját figyelembe véve közel kétmillió forintot takaríthatunk at. Brigádunk a lehetőségek megteremése után azonnal intézkedik. Molnár Géza Vasas Centenáriumi szoc. brigádvezető MI ÉRTI EZT? Ha csöndben vannak, csönd a válasz Ezt a cikket nem kellene megírni. Azért nem, mert úgyis szemrehányást kapunk érte. Lovász Menyhért, a munkavédelmi osztály előadója pillanatok alatt fölpaprikázódik tőle is ugyanazt kérdezi majd, amit az első cikk alkalmával: miért az újságnak szólnak, miért sem nekik, miért nem azoknak, akiknek a gépjavítás a dolguk? Az igazsághoz tartozik, hogy az 1979. november 30-án megjelent „Nem fújt, nem ivott" című cikkhez — amely a busz II gyáregység egy szem Holzher farostszabász képéről szólt — éppen a Lovász Menyhért segítségét kértük: jöjjön, derítse ki, miért indokolnak ott az emberek a portól. Dicséretes gyorsasággal ez meg is történt. Azért nem fújt és nem szívott, mert a villanyszerelő rosszul kötötte be a motort a hálózatba. Más baja is volt a farostszabászgépnek. A papírszerű gégecső, amely munka közben folytonosan derékszögben mozog, eltörik, kiszakad, ragasztani kell. Ha viszont nem áll kapcsolatban az elszívóval, ontja a sort. Ez ügyben — Lovász Menyhért ajánlatára — Kovács György üzemfenntartási nevezetőt nyilatkoztattuk, ő még azt is hozzátette az előbbiekhez, hogy kicsi a norelszívó teljesítménye, a csövet pedig december 15-ig gumisra, drótbetétesre cserélik. ,Hajlani kell neki, mert különben hamar tönkremegy" — magyarázta az első cikkben a művezető. Közben eltelt december tizenötödike. Meg is feledkeztünk róla. De miért is tartanánk számon, hisz ez már tényleg nem a mi dolgunk. December 20-án azonban ismét a szerkesztőség telefonja csörgött. Úgy mint először, ismét azt kérte Szabó István asztalos, a farostszabászgép egyik kezelője, menjünk le hozzájuk. Szabó István és Deme János a farostszabászgép kezelői éppen fuldokolva nyelték a port. Ugyanaz a cső volt a gépen, amelyről világosan megmondták: hasznavehetetlen. December 20-ig már annyira elszakadozott, megrövidült, hogy még véletlenül sem lehetett bekötni a gépbe. — Hát nem cserélték ki gumisra, drótbetétesre? — Nem volt itt azóta az ég világon senki sem — dohogott Deme János és Szabó István. (Az „azóta" november közepe táját jelenti, amikor először szóltak és amire föl november 30-án az első cikk megjelent.) — Ilyen körülmények között nem lehet dolgozni. A csőből a falra verődik a por, onnan vissza ránk. Senki sem törődik ezzel. Nem is volnánk kötelesek dolgozni rajta, így nem. Mivel Kovács György művezető az újságban nyilatkozta, hogy december 15-ig strapabíró csövet kap a farostszabászgép, ismét tőle kérdeztük: miért nem szerelték föl? — Azért, mert nem tudták odaadni a gépet. Kértem a művezetőtől... megvettük hozzá a csövet is... de nekünk közben nem volt szabad szombatunk sem... (November közepétől december 20-ig? ) — Most viszont a régi cső „elkopott" a falra veri a port... — Azonnal odamegyünk, de miért az újságnak szólnak, miért nem nekünk? — kérdezte a művezető is. — A fásüzem művezetője ma éppen szabadságon van, s talán nincs aki szóljon. Nem folytatom, az üzemfenntartásbeliek „ennek ellenére" új „papírcsövet" raktak föl a farostszabász gépre, amely fél nap alatt tönkrement. Karácsony előtti munkanapon — a farostszabász műhelyben az emberek már söprögettek. — Spreitzer Miklós művezető és Kovács György üzemfenntartási művezető személyesen is találkozott. Itt tisztázták: Kovács György nem is kérte, hogy kapják meg a gépet. Node, ha szólt volna, Spreitzer Miklós három-négy napra — ennyi idő kell az új cső szereléséhez! — nem tudta volna odaadni. (Ez az egy működő farostszabászgép van a törzsgyárban). — Most viszont karácsony és újév között elvégezhetik a szerelést — mondta Spreitzer Miklós. Kovács György az előttük álló sok-sok javítanivalót sorolta. Aztán újabb határidőt mondott: karácsony és újév között fölszerelik a gumizott, drótbetétes, forgatható elszívócsövet. ...Akik a gép mellett dolgoznak, ebből mindössze csak annyit látnak, ha telefonálnak az újságnak, elkezdődik a szaladgálás. Ha csöndben maradnak, semmi sem történik. Ki érti ezt? A gépet megjavították... — dunajcsik — Fehérváriak és móriak nyerték a nívódíjat Két évvel ezelőtt, az ifjúsági parlament határozatának megfelelően, nívódíjat alapított a vállalat. A díjat az idén két vidéki telephelyünk alkotó közössége nyerte el. Mindkettő arany fokozatot kapott. Az általános kategória arany fokozatát méri, az ifjúsági kategória arany fokozatát pedig székesfehérvári pályázók nyerték. Mielőtt részletesebben szólnánk a győztesekről, emlékeztetőül fölidézzük a nívódíj alapításakor lefektetett szabályzat néhány részletét. „Nívódíjban részesíthető minden gyakorlati jelentőségű, alkotó munkát megtestesítő szellemi termék (eljárás, műszaki terv, stb.), valamint termék (készülék, szerszám, kisgép, berendezés, stb.). A kiírás minden évben két kategóriában történik: ifjúsági és általános kategóriában. Mindkettőben arany, ezüst és bronz fokozat adható ki, de kategóriánként évente csak egy díjat ítélnek oda. A nívódíjra 3—10 fős csoportok nevezhetnek." Az elmúlt évben kiírt pályázatra összesen kilenc pályamű érkezett, egy az ifjúsági, nyolc az általános kategóriában. Pestről és Fehérvárról négy-négy, Mórról egy pályaművet küldtek. Örvendetes, hogy a pályázók száma az idén jóval meghaladta a tavalyi létszámot annak ellenére, hogy a tét dupla vagy semmi. A kevésbé sikeres pályázóknak mindössze levélben köszönik meg a részvételt. Lássuk most a győzteseket. Az általános kategória legjobb pályaművét a hattagú móri alkotóközösség készítette. Tagjai: Ács Imre főmérnök, Korb Imre vegyészmérnök, Lakatos Rudolf műszaki osztályvezető, Czédli Antal fejlesztési csoportvezető, Lisztmayer István tmk villanyszerelő művezető és Lakatos László tmk művezető. Dolgozatuk témája: foszfátozófestőüzem létesítése az Ikarus móri gyárában. Balla Károly igazgató, mint a pályamű egyik elbírálója, egyebek mellett a következőket írta a dolgozatról: Külön értéke, hogy nem egy megvalósításra váró terv, hanem egy ma már kivitelezett, működő létesítmény. Olyan létesítmény, mely magas fokon automatizált, jó műszaki megoldásaival jelentős mennyiségű élőmunkát takarít meg. Gazdaságos, mert hazai anyaggal helyettesíti a tőkés importot. Az ifjúsági kategória egyetlen, de nem ezért győztes pályaművét öt székesfehérvári fiatal készítette: Lőrincz Sándor szervező mérnök, Furján József lakatos csoportvezető, Istenes György közlekedési mérnök, Gruiz Ákos járműgyártó mérnök és Juhász Gyula gépészmérnök. Anyagmozgatás-szervezési tanulmányuk címe:__ A gyártási folyamatok felülvizsgálata és korszerűsítése a székesfehérvári gyár szerelde gyáregységében. Az anyag egyik bírálója, Gángó László főtechnológus volt, aki értékelésében többek között ezeket írta: „A pályamű legfőbb erénye, hogy fölhívja a figyelmet az anyagmozgatás megszervezésében rejlő tartalékokra. Külön elismerés a pályázóknak azért, hogy a gyár egyik legkritikusabb gondjának megoldásán akarnak segíteni. Remélem, hogy ez a kis közösség magja lesz a jövőben megvalósuló anyagmozgatást tervező részlegnek. ” Az idézethez még csak annyit: a fiatal pályázók legtöbbje még gyakornok a fehérvári gyárban, s alig féléves ott-tartózkodás után vágták fejszéjüket ebbe a kemény fába. A győztesek az év első munkanapján megtartott munkásgyűlésen vették át a díjakat: az oklevelet, egy-egy szép emlékplakettet, s csoportonként húszezer forintot. _ budai _ Nem titok, hogy ünnepek előtt — ilyen a karácsony és a szilveszter is — szinte észrevétlenül jön a jó hangulat, ami ragadós. S a jó hangulathoz sokaknak nem elég az ünnep közelsége, ital is kell hozzá. Kinek több, kinek kevesebb. Az sem titok, — mindnyájan tudjuk — hogy ilyenkor a munkakedv is csitul és sokan a legszívesebben már indulnának haza, hiszen oly sok a tennivaló. Éppen erre gondolva kérdeztük meg Tóth Jánost, az üzembiztonsági osztály vezetőjét. — Milyen volt a gyárban a karácsony előtt a hangulat? Pontosabban: a rendészek és a portások mit tapasztaltak? Több volt-e az ittas dolgozó, mint máskor? — Hogy több volt-e? Igen, több, mint máskor. Mindenesetre kirívó esetről nem tudunk. Ilyet a vidéki gyáraink se jeleztek. — És mi volt a jellemző a karácsony és újév közötti három munkanapra? — Hát ez már rázósabb kérdés. Egy biztos: az emberek többsége cél nélkül csellengett. Annak megítélése nem ránk tartozik, hogy szükség volt-e ezekre a munkanapokra és van-e haszna, eredménye, de azt tapasztalatból tudjuk, hiszen nyitott szemmel jöttünk, mentünk, hogy nemigen dolgoztak, ahol mégis, ott is csökkentett ütemben. Ha jól tudom, egyes gyáregységek saját hatáskörükben döntöttek úgy, hogy nem dolgoznak, míg mások csak leltároztak, vagy eleve kevesebb létszám jött be. Egy valami még biztos: karácsony előtt, de főleg a két ünnep közötti munkanapokon a gyárat nagyon sokan hagyták el ittasan. Ezt a portások tapasztalták. Előzetes karácsonyt, szilvesztert tartottak, de még a névnapozásra is juthatott idő. Mint máskor, most is igyekeztünk elejét venni az ivásnak, de a mi lehetőségeink is behatároltak. Az italbehozásra ezerféle furfangot kieszeltek. Egy valamire nagyon ügyeltünk: ha valaki napközben kiment a gyárból, vagy ittasan távozott, akkor az előbbinél jobban figyeltünk, hogy mivel tér vissza, az utóbbit viszont már be sem engedtük. — tarpai anikó — Munkás nagygyűlést tartottak az év első munkanapján Székesfehérvárott is Fotó: Nádly HOLLERITH, ISZSZA, SZÁMKI, ÉS...? Már ma sem volna korán — Mire jó szerinted egy számítógép? — Mire, mire..., hát számítani. Gyorsan meg pontosan. — No igen, de akkor miért ez a nagy fakszni körülötte. Sorba állítanak néhány fejszámolóbűvészt és máris kész a berendezés. Ha nagyobb kell, akkor még hozzácsapnak néhányat és kész a nagy gép. — Nem hangzik rosszul. Talán olcsóbb is. De ebben a munkaerő-szűkös időben hol találsz annyi lézengő fejszámolót? — Nem mondom, ez gond. Szerinted ezért a nagy felhajtás? — Ha mindenáron tudni akarod, fogalmam sincs. Nekem is csak dereng. Nem igazán értem a szakember kétségbeesését, amikor taglalja, hogy Amerikában már ma is ezer számra adnak el „personal computer"-eket, vagyis maszek számítógépeket. Értsem meg, magyarázza, nem zsebszámológépeket, hanem olyanokat, amikért nálunk a cégek még súlyos milliókat fizetnek. Ezek az új gyermekjátékok még ezer dollárba sem kerülnek, és nagyon hamar sokkal olcsóbbak lesznek. Anyuka meg apuka karácsonyra meglepi vele csemetéjét, és az szórakozásból elmélyül a számítástechnikai kultúrában. Ezeket az iparban nem lehet alkalmazni, mert lassúak, de félelmetes hatásuk lehet. Ha néhány éven belül nem lesz mindegyik iskolánkban egy ilyen, folytatja, mert lehetne, hiszen 60—70 ezer forintból már megcsinálható, akkor megduplázódik a lépéshátrányunk. Vagy igaz, vagy nem, de ha igaz, akkor máris vakarhatjuk a fejünket, hogyan dolgozzuk le a megnövekedett hátrányt — ugyanis nem valószínű, hogy belátható idő alatt létrejön az iskolaszámítógép hálózat. Egyre inkább érzem, hogy itt nem egyszerűen munkaerő-takarékosságról van szó. Érzéseim formát öltöttek, amikor Gerencsér Istvánnal, a szervezési és ellenőrzési főosztály vezetőjével beszélgettem. A vállalat egész tevékenységét átfogó számítógépes rendszer elképzelését vázolta föl. Megértem azt is, hogy elengedhetetlen a számítástechnika főbb vonásainak ismerete minden, vagy csaknem minden dolgozó számára ahhoz, hogy ez a rendszer nagyobb zökkenők nélkül működhessen. A teljes rendszer kiépítése csak a 80-as évek végére képzelhető el, de egyes elemei talán már ez év végén, vagy a jövő év elején munkába lépnek. Ha egy ekkora vállalat helyt akar állni a világpiaci versenyben akkor a termelés előkészítését, a gyártmányvariációk kialakítását, a termelés irányítását mindenképpen és mihamarabb magasabb szervezési szinten kell újraalkotni, de a jövőben elképzelhetetlen a számítógépek segítsége nélkül az új típusok szerkesztése, tervezése is. Ez szükséges ahhoz, hogy 5—6 évenként új típussal jelenjen meg az Ikarus a piacon, hogy folyamatosan bővíteni lehessen a variációk kínálatát. A továbbfejlődés éppen olyan területeken növeli meg az elvégzendő munkák mennyiségét, ahol fogytán a munkaerő, de ha nem is volna így, az egyre bonyolódó feladatokat emberi kézzel, fejjel csak egyre nagyobb hibaszázalékkal lehetne elvégezni Már ma is 450 ezer technológiai törzsadatot kell kezelni, 75 ezer anyag és 40 ezer álló-, gyártóeszköz adatát kell számontartani. Az anyagoknál és az eszközöknél még a havi5—100 ezer forgalmi adatot is figyelemmel kell kísérni. FTÓGÉP LŐKÉSZÍTÉSBEN, IRÁNYÍTÁSBAN, SZERKESZTÉSBEN, A VEVŐK KISZOLGÁLÁSÁBAN — Eddig nem volt az Ikarusnak gépi segítsége? — A gépi adatfeldolgozást már a 60-as évek elején megkezdtük. A számviteli igények kielégítésére Hollerith gépeket használtunk, de ezek mára már jócskán elavultak. 10 évvel ezelőtt is látszott, hogy további lépéseket kell tenni és a KGISZSZI-vel szerződést kötöttünk a technológiai dokumentáció feldolgozására és kezelésére. Néhány év múlva már az egész vállalat információs rendszerének generális átszervezését, gépre tevését sem lehetett tovább halogatni. Jó lett volna ha van saját gépünk, de nem volt, így a SZÁMKI segítségével végeztük el a munkát úgy, hogy később majd a saját gépünkre lehessen áttenni. Elsőként a készletgazdálkodás információs rendszerét építettük föl, majd az állóeszközökét, és azóta is folyamatosan bővítjük. Sajnos ezek csupán egyszerű nyilvántartás jellegű feldolgozások, vagyis az a tipikus alkalmazása a számítógépnek, amikor adminisztratív munkaerőt takaríthatunk meg. Elvileg azonban többet is tehetne értünk a gép, például: jön egy vásárló, bejelenti különféle igényeit, mi ezeket az igényeket betápláljuk a gépbe, s az megmondja, hogy kielégítésükre van-e lehetőségünk, kapacitásunk. Ehhez azonban az kellene, hogy az egyes rendszerek, kezdve a munkaerő-nyilvántartástól, az anyag- és gyártóeszköznyilvántartáson át a technológiai információs rendszerig, összekapcsolódjanak, és egyetlen dinamikusan működő rendszert alkossanak. A következő lépés tehát ezeknek az alrendszereknek összekapcsolása lesz, s akkor a gép már választ tud adni, hogy a vevőnek tudjuk-e azt adni, amit akar. Ez a rendszer lesz a műszaki előkészítés rendszere. — Ez persze még nem a végállomás? — Semmiképpen, a láncolatot minden irányban tovább kell építeni. Először az információt felvevő rendszert fogjuk létrehozni. Budapesten és Székesfehérvárott egy kisgéppel vezérelt adatfelvevő rendszert telepítünk, ami az adatokat mágnesszalagra írja és csoportosítja, a további feldolgozásra alkalmassá teszi. Valószínűleg eljutunk az év végéig ezeknek a berendezéseknek megrendeléséig. A mágnesszalagokat szállítjuk azután a nagygépig, amit egyelőre kértünk, de talán a következő ötéves tervidőszakban már lesz sajátunk. Ez azért lenne jó, mert akkor a vállalaton belül több helyre tudnánk olyan információs állomásokat telepíteni, amik nemcsak felveszik az adatot, de szolgáltatnak is. Ezek vezérléséhez azonban kell a nagygép. Mindez még csak a vállalat működtetését segíti majd, de terveink közt szerepel az is, hogy a rendszerbe számítógép-vezérelt rajzgépeket is beépítünk. Ezek a tervezést, szerkesztést egyszerűsítik, sőt az NC gépek működtetéséhez szükséges programot is elkészítik. Ha ezt az automatizált rendszert minden olyan területen bevezetjük, ahol lehetséges, akkor mondhatjuk, hogy a ma elképzelhető technikát már alkalmazzuk. Akkorra már valószínűleg nem ez lesz a legkorszerűbb, lehet tehát továbbfejleszteni. hí