Ikarus, 1982 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-29 / 9. szám

Már napokkal előbb függönyt mostak, ablakokat pucoltak, fölmosták a padlót, takarítottak... Aztán Ilonka ment a virsliért. Margitka a kenyérért, Juli a virá­gért. A szoba közepén két fotel. Közöttük a kisasztalon virágok és sok-sok ajándék. Az egyik fotelben Kassai Györgyné anyagátve­vő ül, aki 16 év után búcsúzik a törzsgyár­tól, a munkatársaktól. Az asztalok közül több mint húsz nő, a munkatársnők, akik­kel a gondokat, örömöket és a munkákat megosztotta. Mindenki vidám, de ez nem fölszabadult vidámság. Emlékek, jövőbeni tervek, szomorúság — 55 év, fontos állo­más, s ez nemcsak Kassai Györgynének jut eszébe. Tagadhatatlan a meghatottság. S a könnyes szemek? Minek magyarázni. A búcsúztató maga is búcsúzik. Nemcsak Kassai Györgyné, de főnöke, a mennyiségi anyagátvételi osztály vezetője, Herczeg Jó­zsef is nyugdíjba megy. 30 ikarusi év után. A másik fotel rá vár. De most még ő beszél: — Ritka eset, de Etukával egyszerűen nem lehet összeveszni. Rengeteg apró em­beri dologra emlékszem vele kapcsolatban, s ez a fontos, mert a mindennapokban ritkán fordulnak elő nagy események. A mi területünkön gyorsan kell cselekedni, munka is akad bőven, nemigen értünk rá beszélgetni. Figyelni kell, mert egy-egy hiba óriási pénzt jelenthet a vállalatnak. Nyugodtan mondhatom, hogy a sírból visszahozott pénzekből megkeressük a fi­zetésünket. Jó, és erős gárda dolgozik itt, nehéz hely ez, bonyolult feladatokkal, így aztán többszörösen is bosszantó, hogy nem volt mód a munkát megfizetni. Min­den igyekezet ellenére Ettika sem olyan fizetéssel megy nyugdíjba, amit az elvég­zett munka és az eltöltött idő után megér­demelne... A többiek anyagi megbecsülése sem megfelelő! De a jó munka természe­tes. Talán ez az ünnepélyes pillanat várna, de erről is beszélni kell. Egyébként is, nem búcsúzunk... A háttérben halkan, majd egyre erőseb­ben fölcsendül a Wagner muzsika. A szobá­ban mélységes a csönd. Herczeg József helyet foglal az üres fotelben, hogy kedves szavakkal köszöntse, de ne búcsúztassa az utódja, Bán László, aki egyetlen férfi lesz az osztályon a szőke, barna, őszülő mun­katársnők között. — Ha nem is olyan híres mesét kívánok mondani, mint a bevezetőben elhangzott Wagner muzsika, csak egyszerűbbet, föl­­dönjáróbbat... Nemcsak egyszerű, pályaud­vari búcsúzkodás ez most, hanem annál jóval több: lezárása egy hosszú, több mint 30 éves pályának és kezdete a megérde­melt pihenésnek. — Rövid hat hónapja, hogy ön mellé kerültem. Barátsággal foga­dott és kérés nélkül is azon fáradozott, hogy új munkakörömbe beletanuljak. Eb­ben segítettek a munkatársak is. Ezután velük együtt visszük tovább az ön által megtanított munkamódszereket. Termé­szetesnek tartjuk, hogy az elválás nem végleges, mert reméljük, hogy gyakran meglátogat bennünket, aminek mindig na­gyon fogunk örülni... A kisasztalról 22 szál szegfű kerül elő. Herczeg József gálánsan minden munka­társnőjének átnyújt egyet apró képeslappal együtt, melyen néhány személyre szóló kedves köszönő sor. S fölhangzik a zene; népszerű slágerek, disco-muzsika; asztalra kerül a virsli, a sajátkészítésű finomabbnál finomabb süte­mények, üdítők, italok. Szomorú és vidám a hangulat. A kollega­nők tüsténkednek, énekelnek, kedvesek, aranyosak - szeretnék e néhány órát Kas­sai Györgynének és Herczeg Józsefnek fe­lejthetetlenné tenni. Furcsa. Mindenki bú­csúzik és mégsem búcsúzik senki. a fényorgona a szi­­/I vörvény összes szí­­n -*• neit tükrözi. Izzad­ság, spray és testszag ke­veredik a mesterségesen elsötétített helyiségben. A lemezlovas fülbemászó szavakkal csalogatja kö­zönségét. TÖRZSVENDÉGEK A tinik kólát isznak, fölszabadít­tan csevegnek, s egy-egy jó szám hallatá­ra a táncplaccon áldoz­nak mozgásigényüknek. Ringó keblek és csípők követik a zene ütemét. AZONOSULÁS Együttlét, partnerrel, zenével és környezettel. Az ösztönök ilyen kor­ban még nem ismerik a szerepjátszást. Egy kor­osztályhoz rendelt élet­forma. ÉRTÉKMÉRŐ Ha egy-egy zeneszám nem tetszik, nem fütyül­nek, nem reklamálnak, egyszerűen leülnek. Az ízlés szerint más-más cso­portok állnak táncplac­con. Egy csapat érkezik. Ké­rik az itallapot. Alkohol. A pincérnek szokatlan, de teljesíti a vendégek óhaját. Módszeresség és szerepjátszás, ehhez már értenek. Több, mint har­minc év nyomja a vállukat. Majdnem egzisz­tencia. FOGYASZTÁS Talán három éve nem ittak, de ezt senki nem vallja be. A társaság szin­te egyenként kezd táncol­ni. Kívánságukra a disz­kóé méla unalommal nyúl a már nosztalgikusnak tűnő számokhoz. A régi hagyományok, twist, ki­dobós és számtalan színes kavalkád keveredik. Van­nak, akik átélik ifjúságuk örömeit, vannak akik tit­kon a szomszédpárt lesik, hogy kopirozzák mozdu­lataikat, van ki tombolva ad hangot fölszabadultsá­­gának, s úgy érzi, még őrá is fölfigyelhetnek. Teker, tombol, cifrázza. A rit­mus, a zene csak másod­lagos. Egyfolytában jár­ják válogatás nélkül. Ma­gukkal vannak elfoglalva. A fiatalok bámulnak. Mi ez az összevisszaság? Nekik furcsa. A zene, a ritmus, a nő a mozgás nekik összefonódó, együtt élvezik. Ki ez a betolakodó, ugrándozó embertömeg? Mit keres­nek itt? Önmagukat ámítják vagy csupán sze­repjátszás az, mit szinte nevetséges módon művel­nek. Nem válogatnak, már fél órája egyfolytá­ban járják. Kívülről úgy tűnik, jól érzik magukat. Most levetkőztek. Nincs korlát, nincs mértéktartás (egyeseknél). Vannak vi­szont, kik görcsösen fi­gyelik lábukat, mások tel­jesen átélik ifjúkori lé­nyüket. A diszkós és a tinik összekacsintanak. Végül is nem rossz mulatság, ők ráérnek, előttük még évek vannak erre a műfaj­ra. Nekik lett igazuk. A csapat fogyasztott, tán­colt és távozott. A kép a zene, a hangulat megvál­tozott. Most már nem nyomasztott a múlt, a le­mezlovas produkcióit ter­mészetesnek vették, foly­tatódott a tánc, a szünet­ben pedig Guevaráról be­szélgettek. -Sz. S.­ a — tarpai­a. — Ételkülönlegességek — video disco Vendéglő a sportpályán Rákkoktél (főtt rák burgonyával, tojással, uborkával, tartármártással), Má­tyás pecsenye vörösbor mártásban (sertés­tekercs fűszerezett húskrémmel töltve), Paul Peti olaszosan (sertéstekercs reszelt sajttal és vajjal töltve, paradicsomos rizskö­ret). Broccoli lengyelesen (spárgával keresz­tezett karfiol vajas morzsában tejföllel). E néhány különlegesség az üzletvezető aján­lata. De a választék bőségesebb: négyféle leves, hétféle tészta, ötféle előétel, három­féle szárnyas, tizenegyféle frissen sült. Az étlap alján még egy megyjegyzés: amennyi­ben különleges étel kívánsága van, közölje a fölszolgálóval, lehetőségünk szerint tel­jesítjük! A törzsgyár nagy sportpályáján sok a zöld, jó a levegő, kellemes a környezet. Csak még nincs fölfedezve! így aztán az ottani Mátyás Club vendéglő sem eléggé ismert. Pedig nagyon hangulatos: ízléses tálalás, finom ételek, hűtött italok, udva­rias, gyors kiszolgálás, zene­nyitástól zárá­sig, színes tévé. Szerdán és pénteken este 10-től éjfélig video-disco (karate és rajzfil­mek). Az új üzletvezető, Dombi Tibor harmad magával március 1-én vette át az éttermet. A szerződése öt évre szól, így aztán érthető, ha nem futó, hanem törzs­vendégeket akar. Ennek érdekében indítja az üzletet és szervezi a programokat. Vál­lalnak esküvőt, névadást, ballagást, brigád­­találkozókat, KISZ-es összejöveteleket. Már van jó néhány előjegyzés. S ami volt, sikerült: jól érezték magukat, akik itt név­napoztak, s a 3-as és a törzsgyár brigádjai is. A tőkések a díjkiosztó klubestjükön éjfélig mulattak. Az elmúlt évi márciusi forgalom 98 ezer forint volt, az idei 145 ezer. Dombi Tiborék ragyogóan rajtoltak: 147 százalékkal teljesítették túl a tavalyi márciust. Persze eleinte nem ment ilyen simán. Az első héten szinte mindenki pacalt keresett. Most már kérik a különlegességeket. Az ételfogyasztás megduplázódott. Fogy már az étel is, nemcsak az ital! S kezd kialakul­ni a törzsközönség... Az üzletvezetőnek még vannak tervei. Ajtót nyitott a sportpálya felé. Meccseken és sportrendezvényeken a kerítésen keresz­tül árusítanak majd házi süteményeket (ré­tes, pite, fánk pogácsa) és üdítőket. Hama­rosan nyit majd a kerthelyiség is, ahol hatvan vendég foglalhat helyet. Táncolni is lehet majd. Az étterem naponta (szombaton és vasár­nap is) 10-től 22 óráig tart nyitva. Discos napokon éjfélig, sőt tovább is. Az árak másodosztályúak. Az étterem viszont olyan hogy akár első osztályú is lehetne, így talán egyszer majd megéri Dombi Ti­bor, hogy az Ikarus dolgozói és a környék lakói így szólnak majd: na gyere, megyünk a Mátyásba! — tarpai a. — PÁLYÁZAT ÉS JUTALMAZÁS A vállalati munkaverseny-szabályzat ma­gában foglalja az évenkénti munkavédelmi versenyt is, amelyre pályázni lehet. Az 1981-es év eredményei alapján Budapest­ről a következő gyáregységek és üzemek nyújtottak be pályázatot: egyedi és 3-as gyáregység, busz 11 gyáregység fényező és előkészítő üzeme; a kísérleti üzem; az üzemfenntartási főosztály épületkarban­tartó és gépkarbantartó üzeme. Az értékelő bizottság döntése: 8000 forintot javasoltak a 3-as gyáregy­ségnek, 4000 forintot 3000 forintot az üzemfenntartási főosztály gépkarbantartó üzemének és szintén 3000 forintot a kísér­leti üzemnek. Az értékelő bizottság javaslatát március 24-i ülésén a vszb elfogadta. —tsa— Körbeülték az elmenőt Fogynak a fődarabgyártóból. Mostaná­ban hetenként búcsúznak valakitől. Az utóbbi időben hárman mentek nyugdíjba. Most Gál Tamásnét ülik körbe a busz I oszk irodájában. Csak úgy, munkaruhában, ahogy a műszakot befejezték. De az asztal ünnepélyes. Üdítő italok, szendvicsek raj­ta. A nyugdíjba menő Gálné fehér pulóver­ben, kardigánban ül Polák Antal üzemve­zető jobbján. Meghatódott Gálné. Attól is, hogy ilyen sokan körbeülték. Meg azért is, mert búcsúzik. Mondja róla az üzemveze­tő: ötvennyolcban takarítónőként kezdte a busz 1-ben. Pár évvel később kezdő hegesz­tőt faragtak belőle. Majd igazít. Olyat, akire már nagyon régen ráillik: egyedülálló hegesztési tudománya. Ritkaságszámba megy, amit ő tud a hegesztő szakmában. „Bizonyos azonban, hogy méltánytalanság is érte. Csöndessége miatt sohasem harcolt az igazáért'' — mondja róla az üzemvezető. Egyik ajándéka, amit az üzemtől ka­pott, naponta emlékezteti a bentiekre. Rá­diót vettek neki. De ágyneműgarnitúrát is, amit Böhm Gyuláné, a pártalapszervezet nőfelelőse így adott át: — A fene vigye el, — mondod majd — megint dolgot adott nekem az Ady brigád, moshatom az ágyne­műt. Gálné nem kíván mást, csak egyet: akik itt ülnek és akik nincsenek jelen, erőben, egészségben érjék meg a nyugdíjat. Sokan időben mennek el és meg is érik a pihenés idejét. Paragh Sándor lakatos is erőben, egészségben köszönt el a fődarab­gyártóból. Mikor is kezdett dolgozni? 1947-ben. Akik őt ismerik bizakodnak, hogy nyugdíjas idejéből futja a pihenésre is. Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetést kapott búcsúzóul és sok jó tanácsot­ élvez­te a megérdemelt pihenést. Aki azonban kényszerből megy el, úgy nyugdíjazzák, nehezen nyugszik meg. Mint Lakatos Imréné diszpécser is. Alig múlt negyvenéves. Leszázalékolták. Lakatosné Éva ragyogó diszpécser volt — mondta róla a Gálnénak tartott búcsúztató előtt Polák Antal üzemvezető. Nagy érdemei voltak a csőkonfekcionáló darabolás terveinek ki­dolgozásában. Jó ügy érdekében szervezte a brigádokat társadalmi munkára. Szíve-lel­­ke volt a fóti gyermekváros segítése." Lakatosné bejött Gálné búcsúztatójára. (Azaz behozták és haza is vitték gépko­csin.) Örült, hogy bejöhet. Kocsány Eriká­val, meghalt munkatársuk kislányával, aki­ért elkezdték a Fótra járást, segítést, így is törődik, látogatja a kislányt. Fótra is megy a fődarabgyártóbeliekkel, pedig Erika már nincs ott. Örökbefogadták. Most harmadi­kos az általános iskolában. Osztályában az öt legjobb tanuló között van. És nem is tudni, hogy a vásárolt húsvéti ajándéknak Erika vagy Lakatosné örült-e jobban. Az bizonyos, hogy benne volt, beleadta a maga részét. Arra is mérget lehet venni, hogy a jövőben is törődik a kislánnyal, pedig neki ez már egyáltalán nem könnyű. De ez élteti, ez ad erőt Lakatos Imréné­­nek, hogy elviselje a nehezen megszokha­­tót. Lakatosné 1957-ben kezdett dolgozni a törzsgyár sajtoló üzemében. Gépmunkás volt ott, majd raktáros. Öt-hat évig. Nem felejtették el. Ajándékot vettek neki a „nyugdíjas" búcsúztatóra. Java idejét azonban a busz 1-ben töltötte. Fölsorol­­hatatlanul sok ajándékot kapott tőlük. Éva úgy gondolja azért, mert szerették. — dunajcsik — A Gárdonyi Géza Movalildáai Ház és a műszaki ellenőrzési főosztály Velinszki László ifjúsági szocialista brigádja szocialista szerződés alapján 1982—83 évben a szocialista országok gépiparát, járműgyártását bemutató kiállítássorozatot valósít meg. Ennek keretében 1982. április 8-án 14.30 órakor nyílt meg a művelődési házban a Csehszlovákia Gápipara ás Járműgyártása című kiállítás melyen a Motokov képvisele­tében megjelent Oldrich Liten ás Frantisek Pleskot. Szűcs László szocialista brigádvezető köszöntője után Oldrich Liten nyitotta meg a kiállítást. A kiállított tablók illetve színes fotók Csehszlovákia gépiparából adnak ízelítőt az érdeklődőknek. A megnyitót követően három, egyenként 20 perces színes filmen mutatkozott be a csehszlovák járműgyártás két reprezentánsa: a Skoda és a Tatra gyár. (A bemutatott filmek: A Tátra gyár tradíciói; Skoda személygépkocsigyártás, Monte Carlo rallye 1977.) A megnyitó közönsége több szakmai jellegű kérdésre kapott választ a Motokov jelenlévő képviselőitől. (Fotó: Gogolyákné) Föltárják - intézkednek Már több éves múltra tekint vissza a móri járási tűzoltóparancsnokság és az Ikarus móri gyárának közös munkája. A tűzoltó­parancsnokság feladata a vállalatok, üze­mek, intézmények és termelőszövet­kezetek tűzvédelmének irányítása, ellenőr­zése. Ide tartozik a móri gyár is, mint kiemelt létesítmény. A két intézmény tar­talmas munkáját, jó együttműködését mu­tatja, hogy az elmúlt két évben az üzem­ben tűzeset nem volt. Legfontosabb fela­datuknak ugyanis a megelőzést tartják. Gerencsér László, a járási tűzoltóparancs­­nokság tűzmegelőzési feladatáról mondta: — Közösen munkálkodunk a hiányossá­gok feltárásán, s szigorúan ellenőrizzük ezek megszüntetését. Mindig megtaláljuk a közös nevezőt, egyszer sem kellett fegyel­mit kezdeményezni. Úgy gondolom, közö­sek a céljaink, s ezek megvalósításáért mindkét fél sokat tesz. Valóban. Az 1981 évi jegyzőkönyvek tanúsága szerint több, mint egy tucat hiá­nyosságot tártak föl. A habpihentető mű­helyben túlzsúfoltság volt, tűzveszélyes góc alakult ki. Az asztalos műhelyben több esetben dohányoztak, az éves tűzvé­delmi vizsgáztatásokat nem minden terüle­ten végezték el. Az ellenőrzések ezeket feltárták, majd az illetékesek napok alatt intézkedtek a hibák megszűntetésére. Az ünnep- és munkaszüneti napok­on a biztonsági ügyeleti szolgálattal közösen el­lenőriznek. Az esetleges rendkívüli ese­ménykor jól kiépített riadólánc biztosítja az azonnali értesítéseket. Gondolva a leg­rosszabbra is, még ebben a hónapban kö­zös tűzoltógyakorlatot terveznek, hogy a vállalati tűzoltók felkészültségét is megis­merjék. A móri gyár önkéntes tűzoltói, s a járási tűzoltóparancsnokság közösen őrkö­dik az anyagi javak, s az emberi biztonság fölött. -Sz 3 -

Next