Ikarus, 1983 (31. évfolyam, 1-25. szám)

1983-06-23 / 12. szám

9 f* W««M TAMÁSI LAJOS MÁJIA* tilt Asztalra könyökölve jó most dalolni pohár mellett, vas-üveg, csorba poharunk szebb, mint az ezüst serleg. Nyugodni csöndben, hosszan jól esik rajta a kéznek, szivünkben, poharunkban habokat ver föl az ének. Hátát a széknek vetve, apánk is, savanyú borával hallgatva-könyökölve ült itt sógorral és komával. Mi mindent zúgtak ők a néma, vasból kivert szavakkal. Legjobb lett volna mégis fölrúgni azt az asztalt. Asztalra könyökölve jó most dalolni május este, jaj, sóvárog a lelkünk szépségre, jóságra, nagyságra, szerelemre fölszisszen egy-egy szomszéd, csöndet szeretne, csöndet, pedig még el se kezdtük a dalt, a legkülönbet. (Tamási Lajos 60 éves. Ebből az alkalomból közöljük versét a Születésnapomra című kötetéből.) H­MI Pályázat Az Ikarus Karosszéria és Járműgyár pályázatot hirdet szegedi gyárában — határozott idejű munkaviszony létesítésével — 1983. december 1-vel — betöltendő igazgatói beosztásra. Fizetési besorolás: igazgató 1/C. Jövedelem - a feladatok teljesítésének függvényében - évi 160 ezer forint. Pályázati feltételek: mérnöki vagy üzemmérnöki diploma, felsőfokú politikai képzettség és legalább tízévi iparvállalati gyakorlat. A pályázat tartalmazza a pályázó — munkahelyére, beosztására, munkaköri besorolására, jövedelmére vonatkozó adatokat­ — eddigi beosztásainak fölsorolását; — szakmai munkájának ismertetését és tevékenységére vonatkozó jövőbeni terveit; — részletes önéletrajzát; — állami iskolai végzettségét, szakmai fölkészültségét és politikai képzettségét tanúsító okiratokat hiteles másolatát. A gyár feladata vasipari jellegű alkatrészgyártó tevékenység. Ehhez kapcsolódó munkaköri követelmények: — A szegedi gyár termelési feladatainak maradéktalan és megfelelő színvonalú teljesítése érdekében meg kell oldani a gyár termeléselőkészítő és végrehajtó egységei szervezetének és tevékenységének korszerűsítését.­­ A feladatok értékelésének alapvető szempontja a gyár részére előírt belső telephelyek közötti alkatrészellátó, kooperációs kötelezettség ütemes teljesítése, a nagyvállalati szerelővonalak szükségleteinek folyamatos biztosítása a tervezett és jóváhagyott — anyag és félkész termék — készletszint betartása mellett. — Hatékony beruházási tevékenység folytatása a munka termelékenységének fokozása érdekében, az anyag- és energiamegtakarítás célokkal összhangban. — Új technológiai eljárások keresése és alkalmazása. — A helyi gyártási konstrukciós munka megszervezése és folyamatosságának biztosítása — az autóbuszokra vonatkozó szabványok és nemzetközi előírások figyelembevételével. A pályázatok benyújtási határideje: 1983. szeptember 1. Helye: Ikarus Karosszéria és Járműgyár személyzeti és oktatási főosztálya, Budapest, Margit u. 2. Irányítószám: 1630. Telefonon további felvilágosítást ad: Nagy Károly személyzeti­ és oktatási főosztályvezető 637—835. Kevesebb a párhuzamosság (Folytatás az 1. oldalról) Jatokkal „egycsatornássá vált" a kapcsolat, így jobban tudják elemezni a piacokat. Az iroda által készített havi jelentés könnyen áttekinthető és friss információkat adnak a vevőszolgálati állományokról. A 21 vevőszolgálati állomáson jelenleg 106 szakember dolgozik, ebből 100 ikarusi, 6 pedig társvállalati. A kintlévő családtagok száma 211. A témával kapcsolatban tizen kérdeztek, illetve szólaltak föl (Varga Ferenc, Nagy Gábor, Rónai H. László, Dajbukát József, Fonyó Péter, S­ass Lászlóné, Kövesdi Béla, Kalotai László, Vidíts Béla, Weisz Pál). A hozzászólók az iroda munkájával és a vevő­­szolgálati tevékenység egészével foglal­koztak. Megállapították, hogy az iroda lét­rehozása jelentős előrelépés volt, de azért nem tudtak eddig fölszámolni minden hát­rányt. Javult az Ikarus és a Mogürt kap­csolata. A vevőszolgálati irányító tevé­kenység azonban még nem elég módszeres és átgondolt. Az eddigieknél jobban kell közvetíteniük a piaci jelzéseket. Ennek érdekében kívánatos, hogy minél jobban fölkészült emberek menjenek külszolgálat­ra. A hibákat ne csak általában jelezzék, hanem teljes pontossággal­ még a rajz­­számok leírásával is. Többen hang­súlyozták, hogy nem annyira kiváló szere­lőkre van már szükség, hanem egyre inkább olyanokra, akik irányító képes­ségekkel is rendelkeznek. Célszerű lenne érvényt szerezni annak a vállalati döntés­nek, hogy kétévenként értékeljék a kül­szolgálaton lévők munkáját, és ha valaki nem vált be, azt habozás nélkül hívják vissza. A vasasszakszervezet fölmérte a kül­földön dolgozók helyzetét. A tanulságokat majd a SZOT fogja értékelni, de annyi máris látszik, hogy másként kell foglal­kozni azokkal, akik valamelyik külföldi városban egyedül vagy legföljebb másod­­magukkal vannak. Gondot kell fordítani a kintlévők egészségének védelmére is. Sok szó esett a vevőszolgálati jelen­tésekről és azok további földolgozásáról. Fontosságukat mindannyian hang­súlyozták. „Én egyszer sem tapasztaltam, hogy megkapta volna a piaci észrevételeket az a konstruktőr, aki a gyártmányt megter­vezte." (Rónai H. László). Az összefoglalóban Kovács György párt­bizottsági titkár arra hívta föl a figyelmet, hogy új határozatra nincs szükség, de: „azokat az alapelveket kell irányadóknak tekinteni, amelyeket a korábbi végrehajtó bizottsági ülések megfogalmaztak." A második napirendi pont is olyan témát tárgyalt, amelyet a végrehajtó bizottságok rendszeresen figyelemmel kísérnek. Kelemen Pál igazgató jelentéséből kitűnt, hogy a likinói autóbuszgyár rekonstrukció­jával kapcsolatos tevékenység első szaka­szában eredményesen és a határidők tartá­sával dolgoztak. Az 1987-ig, négy szakaszra tervezett munka első szakaszának feladata az új LIAZ 52—56-os autóbusz konstrukciójának felülvizsgálata volt. Eddig elvégezték már a szilárdsági, élettartami és a korrózióállósági vizsgáit, valamint ellenőrizték technológiai szempontból a konstrukciót. E munkához a szovjet gyár teljes műszaki dokumen­tációt és egy kísérleti autóbuszt adott. A munkába bevontak szakintézményeket és vállalatokat, így az Autóipari Kutató Intézetet, a Csepel Autógyárat, a KOGÉP­­TERV-et. E vállalatokkal külön szerződést kötöttek az egyes feladatok elvégzésére. A hozzászólásokból is kitűnt, az együtt­működés eredményes és mindegyik szerződő fél nagy gondot fordít e mun­kára. g. f. Békenagygyűlés Békenagygyűlést tartottak május 23-án, hétfőn az Ikarus Művelődési Központban. A béke- és barátsági hónapban megrende­zett gyűlésen mintegy ötszázan vettek részt. Az Ikarus dolgozói mellett jelen voltak az Elektromos Mérőkészülékek Gyárából, a Medicor Művekből, valamint részt vettek a megemlékezésen a kerület lakosai is. Ezen a napon világszerte felidézték az Addisz Abebában, 1963 májusában létre­jött Afrikai Egységszervezet megalakí­tásának fontosságát és alapvető elveit. A legfőbb elvek a következők voltak: az afrikai államok szuverén egyenjogúsága, a belügyekbe való be nem avatkozás, az el nem kötelezettség, a viszályok békés rendezése és harc a még föl nem szabadí­tott területek fölszabadításáért. A nagygyűlés szónoka Jakab Sándor, az Országos Béketanács tagja, a SZOT fő­titkárhelyettese volt. BUSZOK A KELETI PARTRA Amerika keleti partjának útjain futnak majd azok a csuklós autóbuszok, melyek fosztott kivitelben készültek májusban az egyedi gyáregységben. Az autóbuszok különlegessége, hogy nincs bennük motor és sebességváltómű. A hiányzó fődarabo­kat az amerikai partnervállalat, a Crow Coach építi be a kocsikba. A tíz amerikai autóbusz június elején indul Amerikába. A buszok a komplettírozás után kerülnek a Jackson Willes megrendelőhöz. VÁRJÁK AZ ÚJ GÉPEKET Új, nagypontosságú helyzetfúrót kapott a gyártóeszközellátási főosztály. Az NDK gyártmányú fúrógépet a törzsgyári szer­számkészítő üzemben állítják munkába egy régebbi típusú hasonló fúrógép helyett. A régi, de még használható gépet Mórra viszik. Mindkét telephelyen lesik­­vázják már a napot, amikor a gépek mun­kába állhatnak. Szükség van rájuk. Csakhogy az ilyesmi nem megy máról-holnapra. Az új, nagypontosságú fúrógép már január óta várja jobb sorsát a gyártóeszközellátási főosztály csarnokának egyik sarkában. Igaz nem porosodik, mert letakarták fóliával, de foglalja a helyet. A szerszámkészítők pedig türelmetlenül várják a telepítést. A székesfehérvári gyár ebben az évben is szállít autóbuszokat Bulgáriába. A múlt évhez hasonlóan a bolgár fél az idén is ötven járművet rendelt. A 256-os típusú távolsági buszokat a tervek szerint a harmadik negyedév elején adják majd át. Már megkezdődtek a tárgyalások a jövő évi szállításokkal kapcsolatban is. ­ Legéndi Istvánná, a szerelőüzem szak­­szervezeti bizalmija a napló 30. fejezetét sorolná. Ehelyett ezt mondja: — Lemondtam. Nem csinálom tovább a bizalmi munkát. Sima szakszervezeti tag akarok lenni. Nem magyarázkodom én senkinek semmiért. A tagkönyveket vissza­adom Bencze Sándor főbizalminak, aztán ezzel be is fejezem a szakszervezeti munkát. — Mégis miért, megbántották? — Nem történt semmi különös. Egysze­rűen nincs erőm tovább hozzá. Kötelezhet­nek arra, hogy végezzek társadalmi mun­kát? Nem. — Bencze Sándor, főbizalmi két hétig szabadságon volt. — Tud róla, hogy Legéndiné lemondott? — Nekem is mondta, hogy befejezte. Erre én azt válaszoltam, hogy legalább a választásokig húzza ki, de nem hajlandó. — Vajon miért? — Tőle kéne megkérdezni, csak ő tudja. — Beszéltem vele, de nem lettem okosabb. Tovább esetlek-botlok az üzemben, hir­telen nem is tudom, hogy mit csináljak. Szlankó János főbizalmi jön velem szembe. — Mit gondol, miért dobta be a törölkö­zőt Legéndiné? — Belefáradt. Aki jól csinálja, arra rá­szállnak. Ha valamit el kellett intézni, rendszerint az volt a válasz: majd a Legéndiné. Alüket pedig pellengére állí­tott, nem tetszett. Egy idő óta a szerelőüzemben nincs helyén a szakszer­vezet Csak kínlódunk. Még mindig szer­vezik. Csoportokat csereberélnek, bi­zalmiak szűnnek meg. Többeknek tagdíj­hátralékuk van. Most éppen nincs benn Happay József bizalmi és fűhöz-fához rohangálnak, kinek kell a tagdíjat fizetni. A bizalmi naplója helyett Parray Ferenc csoportvezető véleménye: — Szerintem nem lehet mindegy egy bi­zalminak, ha a fizetések körül zűr van, tudja is, hogy mi a baj, de képtelen ellene tenni. Keményen kell itt dolgozni, ugyan­akkor a kocsibér marad, az árak meg emelkednek. Ezután visszamentem Legéndinéhez: — Nincs más mondanivalója? — Nem látom értelmét a további szak­­szervezeti munkának. Képtelen vagyok szívvel és lélekkel csinálni. Azt sem szeret­ném, ha a választásoknál dobnának ki. Egyszerűen úgy érzem, hogy tizenöt év után befejezem. Most például összevonnak három csoportot. Három bizalmi kerül egy csoportba. Nem akarok senkit sem kitúrni, inkább lemondtam. És halványan érzem, hogy a bizalmiságot abba kell hagyni... Horák Endrét szólítom meg. — Már nem vagyok alapszervi titkár — mondja. — És miért nem? — Lemondtam, mert nem úgy mennek a dolgok, ahogyan kellene. De ezt a kezdet kezdetén is így vállaltam. Amíg tudom, amíg hagynak, csinálom. Hát nem tudtam. Nem megy itt az üzemben a szakszervezeti munka sem. Befizetik a bélyeg árát, segélyt, farostot kérnek, mással sem foglal­koznak. Őszintén szólva többet vártunk az átszervezéstől, az összevonástól, az új vezetőktől. Cserni István a szerelőüzem vezető­helyettese nem tudta, hogy Legéndi Istvánné lemondott a bizalmiságról. Az okról csak sejtései vannak. „Talán hallotta, hogy átszervezés lesz az üzemben? Ez nem lesz rossz. Többet kell dolgozni, de több lesz a pénz is. Én egyébként mindig bíztattam, hogy írja csak azt a naplót, az nekünk jó." Legéndi Istvánnéval valószínűleg befe­jeztük a naplóírást, vele, aki több, mint egy évig az esetek többségében népszerűtlen feladatot vállalt. A 29 folytatást megért napló inkább a szerelőüzem gondjairól szólt, amelynek nem örült mindenki. Az Ikarus újság köszöni, hogy mégis vállalta. — dunajcsik­­. — 42 DOLGOZÓT JELÖLTEK KI VEVŐNEK Lakást osztottak A budapesti gyár 1983 évre először 20, majd 5 lakásra kapott vevőkijelölési lehe­tőséget a Centenárium lakótelep N—N­ és F—N­ épületeiben. A vállalathoz benyújtott 142 lakásigénylés áttekintése után a társa­dalmi lakásbizottság 91 dolgozónál hely­színelt. Ezek után 67 kérelmet vizsgált újra, ebből 47 előterjesztésére tett javas­latot. Javaslatunkat a kérelmezők vala­mennyi körülményének, az elosztható lakások számának és méretének együttes figyelembevételével tettük meg. Az új lakásokon kívül cserekérelmek és néhány visszaadott lakás figyelembe­vételével további 17 lakást osztottak el, vagyis összesen 42 dolgozó vevő­kijelölésére került sor. Az alábbiakban kö­zöljük a vállalati lakásbizottság által kijelölt dolgozók névsorát, beosztását és munkahelyét. 1. Petrik László, darus — szerszámgyár­egység 2. Kovács Lajos, lakatos — alkatrészüzem 3. Nagy József, kar. lakatos — szerelő­gyáregység 4. Németh Attila, elektromosz. — fénye­zőüzem 5. Csikai Lászlóné — anyaggazd.-beszerző — import anyagell. o. (csere). 6. Lázár András gépkocsivez. — garázs (csere) 7. Mikó Mihály, szerszámkész. — szer­számüzem (csere) 8. Geszler József, géplakatos — üzem­­fenntartási röv. (csere) 9. Kéki Lászlóné, diszpécser — leme­zesüzem (csere) 10. Lukácsi Sándor, üzemmérnök — szer­szám technológia 11. Galkó Istvánná, pü. előadó — pénz­ügyi o. 12. Török Sándor, vsz­oktató — szem. és okt. főo. 13. Bus Lászlóné, dajka — Ikarus óvoda 14. Tusán Jánosné, lakatos, — egyedi gye. 15. Fodor Pál, szerszámkészítő — szer­számüzem 16. Smeló Mihály, teher gkv. — szállítási o. 17. Orosz András, lakatos — szerelő gye. 18. Hajdú Rudolf, motorszerelő — egyedi gye. 19. Horváth János, előkalkulátor — ár és előkalkulációs o. (csere) 20. Vadnai Zoltán, gyáregységvez. he­lyettes — szerelő gyáregység (csere) 21. Molnár László, műszerész — gépi adatfeldolgozó (csere) 22. Szabados László, dok.­szerkesztő — gyártmánydokumentációs o. (csere) 23. Pintérné dr. Kovács Klára, jogi előadó — jogügyi osztály (csere) 24. Szénási Lászlóné, szerkesztő — szer­számszerkesztés (csere) 25. Gajdics László, művezető — fényező­üzem (csere) 26. Lakatos József, darulakatos — üzem­­fenntartási főo. 27. Cser István, esztergályos — forgá­csolóüzem 28. Guth Csaba, hegesztő — szerelő gye. 29. Kovács Imréné, diszpécser ~­­alkatrészüzem 31. Oláh Istvánná, bet. munkás — sajtoló 32. Opra Gyula, gépkocsivez. — szállítási o. 33. Kovács Benedek, gépkocsivez. — át­adóüzem 34. Baka Sándor, motorszerelő — egyedi gye. 35. Kiss Vilmosné, admin. — szerszám­gyáregység 36. Benkő Ferencné, bet. munkás — szerelő gye. 37. Samu János­, lakatos — szerelő gye. 38. Hanuszka Istvánná, bet. munkás — kárpitosüzem 39. Orosz Jánosné, bet. munkás — saj­toló 40. Mozsár Istvánná, gépmunkás — saj­toló 41. Dénes Dezső, lakatos — átadóüzem 42. Kremm Lászlóné, darus — szerszám­gyáregység A fenti kijelöléseket a vezérigazgató a vszb és a KISZ-bizottsággal egyetértésben jóváhagyta. Tóthné Répási Rozália osztályvezető A Leningrádi Közlekedési Vállalat Ikarus üzemeltetőinek pártszervezetétől öttagú küldöttség járt az Ikarusnál. A delegáció megtekintette a székesfehérvári és budapesti gyárat. A törzsgyárban tájékoztatót tartottak a buszok üzemeltetésének tapasztalatairól. Ennek kapcsán megelégedéssel beszéltek buszaink üzembiztonságáról, minőségéről. A vendégek június 6-tól 12-ig tartózkodtak Magyarországon. A látogatások idején Kovács György, a vállalat pártbizottságának titkára és Filipszky Pál, a pártbizottság szervező titkára kalauzolta a vendégeket. (Fotó: Wéber)

Next