Ikarus, 1984 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-19 / 2. szám

Gizicsik­ inikikin­kn­ek Székesfehérvrntt A székesfehérvári gyár belső munkájának jobb megszervezése érdekében közzé tesszük a működési engedéllyel bíró vál­lalati gazdasági munkaközösségek elneve­zését, tevékenységük körét, képviselőik nevét­­. Kontur-lux vgm: Autóbuszok ás más járművek különleges kikészítése, fényezéssel, csíkozás, fel­ira­tozás, emblémafestés vagy ragasztás. Kü­lönleges kikészítés tervezése, segédesz­közök készítése. Képviselő: Lőrincz László alkatrész gyáregység vezető. 2. Technika: Különféle anyagok, alkatrészek tárolá­sára, szállítására alkalmas göngyöleges konténerek készítése. Képviselő: Uszkai György lakatos üzemvezető. 3. Unikorr: Anyag- és alkatrésztároló konténerek ja­vítása és korrózióvédelme. Anyagtároló áll­ványok és erőforrással nem rendelkező anyagmozgató eszközök javítása és korró­zióvédelme. Képviselő: Dvorszky József szállítás. 4. Adria: Az elkészült autóbuszok szállítása a rendeltetési helyükre a határállomásig és az átadás. Próbafutások. Képviselő: Dobai Béla értékesítési főosztály. 5. Reflektor: Az elkészült autóbuszok szállítása a ren­deltetési helyükre a határállomásig és az átadás. Próbafutások. Képviselő: Káló József, Ikarus vsz oktatás. 6. Lendület: Elkészült autóbuszok szállítása a rendel­tetési helyükre a határállomásig és az áta­dás. Próbafutások. Képviselő: Szalai János szállítmányozási főosztály. 7. Atlas: Az elkészült autóbuszok szállítása a ren­deltetési helyükig, a határállomásig és az átadás. Próbafutások. Képviselő: Juhász Imre szerelés technológiai o. II. 8. I­karus gyártóeszköz gyártó: A járműgyártáshoz szükséges eszközök, készülékek, szerszámok gyártása, javítása és karbantartása; célgépek, egyedi autó­busz alkatrészek gyártása. Képviselő: Dancs Antal szerszámüzem. 9. Ikarus Székesfehérvár technos 83.: Különböző típusú közúti gépjárművek gyártásához szükséges technológiai utasí­tások elkészítése, a szükséges gyártóesz­közök meghatározása. Képviselő: Bagyula Józsefné személyzeti osztály. 10. Gyártóeszköz tervező: Gyártóeszköz tervezés, előkészítés. Kép­viselő: Boros László gyártóeszköz tervezési osztály. 11. Tradukció: Műszaki szövegek idegen, illetve magyar nyelvre fordítása. Képviselő: Buczkó Mátyásné, fordítók. 12. Delta: A speciális igényeket kielégítő, kis szériá­ban gazdaságosan nem előállítható gépjár­művek alkatrészeinek gyártása, javítása, illetve karambolos gépjárművek javítása, egyedi speciális rendeltetésű gépjárművek berendezéseinek gyártása és beépítése. Képviselő: Lintner Ferenc kísérleti üzem. Talán még a kompnak is lelke van ott „A Föld már egy madárka súlyától is, amely rátelepszik, elmozdul. A víz szférá­jának felszínét már egy kis vízcsepp is, mely reáhull, mozgásba hozza" — írja egy­­helyütt Leonardo Da Vinci az olasz rene­szánsz elragadó lángelméje. Halandó em­beri érzékkel megfigyelhetetlen, érzékel­hetetlen, dialektikus mozgásról beszél. A természet kikristályosodott, tiszta valósá­gáról, eleméről, ami nélkül az élet, az éle­tünk elképzelhetetlen volna. A kis madár mielőtt letelepedne, hogy energiáit átadja a Földnek, távolságokat győz le, röpül , szárnyal. Az ember is ki­terjeszti „szárnyait" és röpülni kezd, aztán ahol megtelepszik, érezhető a jelenléte. A szárnyalás és a jelenlét; tömör összefog­lalás is lehetne ez Mohácsi Regős Ferenc, Székely Bertalan díjas festőművész alko­tásairól. A művelődési közontban ren­dezett kiállítása alkalmával rövid beszél­getésre kértük föl a művészt: — A Mohácsi név családi név vagy fölvett név? — Ez kifejezetten művésznév és mint Mohács város első millenniumi művészeti ösztöndíjasa vettem föl. A név így forrt össze velem, és így kapcsolódik szülővá­rosom, az ottani gyermekélményeimmel az egész tevékenységemhez, képzőművészeti gondolkodásomhoz. — Miből táplálkozik az a változatos látó­erő, amely a természet varázsos rendjétől, a portrékon keresztül a csoportalakos ké­pekig és absztrakt kifejezésig lendíti alko­tásait? — Sokácok, németek, magyarok laknak Mohácson. Ez a három nemzetiségű nép gazdag népművészeti motívumforrást nyi­tott föl nekem gyerekkoromban. Plusz a romantikus környezet, a Mohács-sziget, a Duna, a hatalmas lelkületével, ami állan­dóan ébrentartja az emberek újjászületés utáni vágyát. Azt lehet mondani, a Duna és környéke a természet nagy ébresztő­órája. Csak ki kell menni és bele kell gyö­nyörködni a tájba, a víz tükröződésébe. Talán még a kompnak is lelke van ott. — Az embernek, a művésznek az újjászü­letése, életereje az alkotásokban tárulkozik föl... Másképp látok én egy népművészeti motívumot és másképp egy festő... — Nagyon érdekes a népművészetnek a képzőművészetben való visszatükröződése. Hogyan jut el a művész a népművészettől az absztrakciókig? ! A származásra kell odafigyelni. Magának a népművészetnek a motivációs világa is egy folyamatos abszt­rakció, elvonatkoztatás végeredménye. Művészi éleslátással fel lehet fedezni az apránként elkülöníthető öltözéki, szökési, tevékenységi részeket, a mindennapra és ünnepnapra egyaránt álló fogalmakat. Ezek lesarkítva, pontos vonalaiban egy el­vonatkoztató folyamat kapcsán megterem­tik azt a képi átírási örömöt, amely a vál­tozó világ és művészet alapján a művész elé tárulkozik. — Az átírási öröm önmagában kevés le­het! — A legelső út —, amely már igen tudatos — szerintem egy alapos vizsgálat, megfigyelés, amelynek alapján hitelesen pontosítja az ember, hogy mi az uralkodó vonás. Próbálja tehát kiválasztani, hogy mi az uralkodó motívum, mi az a centrikus mag, amire épül, amitől elválaszthatatlan a ruha viselete, a szokás, a tánc, modor. — A nézőkben manapság nagy az ellen­állás a kortársi kifejezési formákkal szem­ben. Nem érezzük a hagyományőrzés és a hagyományteremtés közötti mély kapcso­latot. Mi lehet ennek az oka? — Az emberek elszoktak a tartós képző­­művészeti, esztétikai értékek, élmények befogadásától. A mindennapi életükben túlságosan a biológiai, az anyagi elkötele­zettség viszi a vezetést. Keveset érintkezik az esztétikummal, a tartalmas széppel. Annyit kap, amennyit az utcán talál, az utazás során befogad. A tudatos esztétika érzékelésre és befogadásra a mai ember nem talált még rá. Ez a dolog egyik oldala. Na most a kiállításokról. Izmushalmazban élünk. Ma ott tartanak az emberek, hogy szakítani akarnak az emberrel. A művészek pedig a nonfiguratív, plátói jövőt akarják az emberekre kényszeríteni. A képzőművé­szet szerintem elsősorban érzelmi megha­tározású. Márpedig nem lehet az emberek érzelmi életét és értelmét, érzelmi effek­tusainak lehetséges mezőjét lezárni. Az emberben él az esztétikai alakítani kívánás világa, de ehhez kell a művészet tudatos szemet gyönyörködtető, embert szolgáló és a társadalom számára hasznosítható művé­­szetileg elkötelezett alkotások végtelen sora. — Az emberek nehezen találnak el a mű­vészethez, a művészek az emberekhez. Megismerik-e ma egymás arculatát? — A művész és a többi ember társai élet­ben kívánnak lenni, ezért jó volna, ha min­denki egy kicsit jobban ismerné a társát. Nem ártana gyakrabban felkérni valakit, mondjuk egy művészt, beszéljen ő is az emberről. Erőssen hullámzik a mai emberi élet, az érzelmi aktusokról csak futólag beszélünk. És hol vannak a nagy szellemi barátságok, örömök? ! Pedig örömök nél­kül nem lehet élni és alkotni. Berda Jóska, a költő, aki az utcán is írta töpörtyűs pa­pírra a verseit, jött velem szembe és azt mondta: gyere Ferkó megiszunk egy fröccsöt, de közben verset írt. A papír olyan zsíros volt, hogy csak úgy tüzelt a betű alatta. Azt mondta, de csak egy fröccsöt tudok meginni, mert el kell mennem, bevisszük ezt a verset a szerkesz­tőségbe. Jóízűen beszélt, pirospozsgásan, rövidnadrágjáról lógtak a bojtok össze­vissza, kis kalapját kezével keverte-kavarta, ment a lépcsőn, eléjefutottak... Eléjefutot­­tak, boldogok voltak, hogy látták és jött a főszerkesztő, azt kérdezte: Jóskám mennyi kell? — Annyi kell. — Kyba— A budapesti gyár szerszám üzemében a Kossuth Szocialista Brigádból Goldschmidth György, Bagyinszki István és Pauló István a homlokfal kettévágó szerszámát készíti. (Fotó: Farkas Katalin) Ikarusos kapta a 2000. lakást A Centenárium lakótelepen decemberben elkészült a 2000. lakás. Az Összefogás Ifjú­sági és Munkáslakásépítő- Fenntartó Szövetkezet december 21-én ünnepélyes keretek között adta át a kétezredik otthont fiatal tulajdonosának. S milyen a véletlen? A lakást egy Ikarusos dolgozó kapta: Csernyánszky Elek, az üzemfenntartási főosztály 32 éves villanyszerelője. „A szerencse fiát" a törzsgyárban értem utól, a beszélgetésre egy héttel az ünnepség után kerítettünk sort. A nagy napra így emlékezett vissza: — Az átadó ünnepséget a lakótelepen levő Lugas Étteremben tartották. Itt kaptuk meg a kulcsot. Az ünnepség nagyon emlékezetes volt. A lakásszövetkezet képviselőin kívül eljött a vállalat szakszer­vezeti bizottsága és szociálpolitikai osztálya, a XVI. kerületi OTP vezetője, a Szilasmenti és a Rákosmenti Mgtsz, a Skála Áruház, s mindegyiktől ajándékot kaptunk. A vállalattól például egy állólámpát. Csernyánszky Elek és családja másfélszobás lakásban lakik az Ond vezér lakótelepen. A családfő három évvel ezelőtt kért minőségi cserét a szövetkezettől. Két gyermeke van, egy tizenkét éves fiú és egy három és fél éves kislány. Ez volt az indok, s természetesen elfogadták. Az új lakás 58 négyzetméteres, egy szoba, két fél szoba, konyha, étkező és mellékhelyiségek találhatók benne. Az ára? Arról jobb nem beszélni. Csernyánszky Elek is gondolkozott mielőtt kimondta: hatszáznyolcvanezer forint. — Ha ez lenne az első lakásunk nem tudtunk volna vállalkozni rá. Az előző lakásra 40 ezer forintot kellett befizetni, s azt is csak úgy tudtuk összekaparni, hogy másodállást vállaltam egy iparművésznél. Az Ikarustól pedig 100 ezer forint kamatmentes kölcsönt kaptam. Most könnyebb helyzetben vagyunk. A régi lakást az OTP napi áron vissza­vásárolja, a különbséget pedig életünk végéig törlesztjük. — Mikor költöznek?­­* Előreláthatólag januárban. Ugyanis van még egy-két dolog, amit szeretnénk meg­csinálni: előszobafalat, a gyerekeknek polcokat, a konyhába étkező garnitúrát, az elő­szobába cipőszekrényt. — Mindent maga? — Igen. Már említettem, hogy egy iparművésznél dolgoztam valamikor. Na, ott lestem el a szakma néhány fogását. Kipróbáltam, s rájöttem, nem is olyan ördöngős dolog. Azóta mindent magam csinálok. A­ történethez még annyit. Csernyánszky Elek tizenhárom éve dolgozik az Ikarusban, két éve a fényező üzem ügyeletes villanyszerelője. Elégedettek vele. Munkatársai így nyugtázták az esemény hírét: végre valaki, aki megérdemli, hogy szerencséje legyen. „Hősünk" is örült a különös eseménynek, de gondoknak sem volt híján. Úgy tervezte, meghívja az ünnepség résztvevőit egy pohár italra az új lakásba. De ki gondolta, hogy a vendégsereg létszáma negyven lesz, poharat meg senki sem hoz ajándékba... —budai— Dolgozz hibátlanul - ha hagynak A Dolgozz Hibátlanul munkarendszer alapelve: a dolgozó hibátlan munkára való nevelése, valamint a hibátlan munka elő­­feltételeinek megteremtése, egy tervszerű irányítási, munka- és üzemszervezési rend­szer keretében. Módszere: föltárni a gyár­tási folyamat során keletkező hibákat, ki­deríteni okaikat, és megtenni a szükséges lépéseket a megszüntetésükre. A szegedi gyárban 1974-től működnek DH-munkabizottságok. A vállalat vezér­­igazgatójának 1983 márciusi utasítása alap­ján kibővítették egységes rendszerbe fog­lalták a DH-munkabizottságok munkáját. Szegeden ez azt jelentette, hogy a ko­rábbi három helyett összesen tíz munka­­bizottságot hoztak létre. A DH ezzel gya­korlatilag átfogja a termelést és az azt ki­szolgáló összes tevékenységi formát. A DH gyári elnöke Szegeden az igazgató. 1983 első félévének tapasztalatairól je­lentések készültek, ezekben lapozgatva a hibaforrásoknak két nagyobb típusát lehet elkülöníteni: azokat, amelyek az adott munkabizottság működési területén, dol­gozók hibájából erednek, valamint a nem kielégítő termelési feltételeket. A meg­különböztetés azért is indokolt, mert az előbbiekre lehet gyorsan és helyben meg­oldást találni, a termelési föltételek hiá­nyosságai viszont szervezési, sőt igen gyak­ran külső kooperációs gondokat vetnek föl. Ezek megoldása pedig nemcsak a DH-bizottságok, hanem olykor a vállalat­­vezetés lehetőségeit is meghaladja. Nézzünk először példákat az első cso­portra, a helyben megszüntethető hiányos­ságokra. 1983-ban vezették be a szegedi gyárban a válaszfal gyártását. A nullszéria gyártásakor a sablonból kikerülő darab görbe lett, egyengetni kellett. Kicserélték a baloldali hegesztőkészüléket, a hibaforrás megszűnt. Az amerikai exportra szánt autóbuszokra a keretelemeket rozsdamentes acélból kel­lett készíteni. Ez sokkal rosszabbul mun­kálható az élhajlító célgépen, mint a nor­mál finomlemez. Meghajlott, egyengetni kellett, ami sok munkát igényelt. A beren­dezés módosításával, alátámasztással a kér­dést megoldották. Az energiamegtakarítási programba kap­csolódott be a 7. munkacsoport. A munka­szüneti napok jelentették a további lehe­tőségeket: a nagy energiaigényű komp­resszorok helyett takarékosabbat üzemel­tetnek. A gázkazánok égőinek állapotát folyamatosan ellenőrzik, munkaszüneti napokon megszüntették a hőntartást. A hármas csarnok ponthegesztő gépeihez zárt hűtővízrendszert építettek ki. A meg­takarítás összesen mintegy 150 ezer forint — fél évre. Tovább is sorolhatnánk a hasonló, hely­ben földerített és megszüntetett hibaforrá­sokat. Sokkal szívósabbak a szervezési nehéz­ségekből eredő hibák. Közös ezekben az ügyekben, hogy a termeléskiesés, a selejt termék vagy a javítgatás többlet­munkája nem ott jelentkezik, ahol a hibát elkövet­ték, s aki hibázott, igazából nem érdekelt abban, hogy megelőzze ezeket. A 8. munkacsoport vezetője Szatmáry Emil a készletgazdálkodás hibaforrásaival foglalkozott jelentésében. A fölösleges készletképződésnek többféle, részben összefüggő okát jelölte meg. Ilyen például a kellően kézben nem tartott, irreális nor­maállomány. A gyártáshoz szükséges anyagjegyzékeket nem igazítják az éppen időszerű termelési folyamatokhoz. Az anyagosztály ezért nem azt rendeli meg, amire valóban szükség lenne, így aztán vagy hiány vagy raktártöbblet keletkezik. Egy másik hibaforrás, hogy olykor késve érkeznek a vállalaton belüli megrende­lések. A nagyvállalat igyekszik minden piaci igényt kielégíteni. A szűk határidővel vállalt szállítások megbontják a termelési programok előre megtervezett rendjét. Ugyanakkor a társvállalatok nem veszik ezt figyelembe: 90—120— 180 napra előre kérik a megrendeléseket. Ugyancsak tehetetlenek az anyagosztály munkatársai, a szerződéses fegyelem hazai állapotával szemben. Az összes idevonat­kozó jogszabály írott malaszt, nem befo­lyásolja a monopolvállalatok szállítási készségét. Az Ózdi Kohászati Művek, a Dunai Vasmű vagy a Magyar Acélárugyár gyakorlatilag úgy szállít, vagy nem szállít, ahogy akar. A szankcionálás komolytalan: ha a vevő a szokásosnál messzebbre megy a követelőzésben, akkor megnézheti magát. A Magyar Acélárugyárnak például már idén júniusban le kellett adni a jövő évi rendelést. Nem igazolják vissza. Ma meg­kötik a szerződést, azt sem tartja be a szál­lító. Ezeket a jelenségeket a DH-munkabizott­ságok csak jelezhetik, de megszüntetésükre vajmi keveset tehetnek. A helyi eredmé­nyek fölött érzett örömöt is megkeseríti: hiába takarítottak meg harmincezer forin­tot a gázkazánokkal, ha késedelmes szállí­tás miatt le kell állni a termeléssel és sok­kal nagyobb kiesés keletkezik. Tanács István

Next