Intézeti Szemle 5. (1975.)
Magyar nyelv Dr. Béres János: A magyar és az orosz igenevek összevetése Bevezetés Ahhoz, hogy a m magyar és az orosz igenevek fajtáit összevethessük, elöljáróban ki kell mondani, hogy milyen összehasonlítási alapon szeretnénk ezt elvégezni. Véleményem szerint, a legcélszerűbb az egyes igeneveket alaki, jelentés- és mondatbeli szerepük szempontjából szemügyre venni. 1.Mivel maga az elnevezés arról tanúskodik, hogy az igenevek olyan szófajok, amelyek részben igei, részben pedig fő- és melléknévi, illetve határozószói sajátosságokkal rendelkeznek, az átmeneti szófaj kategóriába sorolhatók. Ezt teszik A mai magyar nyelv, egyetemi tankönyv szerzői is, amikor megállapítják, hogy 11 akkor beszélünk átmeneti szófajról, ha egy szócsoport tagjai egyszerre több szófajra jellemző vonásait is mutatják, de ezek elválaszthatatlanul összefonódva jelentkeznek bennük, külön-külön egyik érintett szófajba sem illeszthetők be." Ezt a gondolatot Papp István "Az igenevek helye a nyelvtan rendszerében" című cikkében /M Magyar Nyelvjárások, VIII. füzet, Tankönyvkiadó, Budapest 1962/ továbbfejleszti, és kimondja, hogy "valamennyi igenév kétarcú: őriznek bizonyos igei sajátosságokat, de vannak névszói kritériumaik is. Éppen ezért nem sorolhatók sem az ige, sem a névszó kategóriájába, hanem külön szófajnak kell tekinteni őket." A magyar igenevek besorolásával kapcsolatban Papp Istvánhoz - 1 -