Ipargazdaság, 1963 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

2 . ipargazdaság lepő volt, hogy milyen sok eltérés volt a két (azo­nos főosztályához tartozó) vállalatnál. A feladat az eltérések felszámolása és az egyesítés következ­tében előállott új helyzet által megkövetelt szer­vezeti változtatások végrehajtása volt. 1. Szervezeti eltérések. A Budapesti Kénsav­­gyárban a beruházás, karbantartás, szerkesztés a műszaki főosztály keretein belül működött, a Hun­gária Vegyiműveknél külön-külön. A bérelszámo­lás a Vegyiműveknél centralizált, a Kénsavgyár­­ban decentralizált volt. A Vegyiműveknél önel­számoló szervezet működött. A Kénsavgyárban csak központi MEO és kutató laboratórium volt, a Vegyiműveknél üzemi laboratóriumok is voltak. A Vegyiműveknél önálló szervezési osztály volt, a Kénsavgyárban ilyen csoport a munkaügyi osztá­lyon belül működött stb. 2. Nemcsak szervezeti eltérések voltak, de az azonos szervezetben dolgozó osztályok által betöl­tött funkciók is eltértek egymástól. A kénsav­­gyári MEO és termelésintézőség áruforgalmi funk­ciókat is ellátott. Ugyanitt a termelésintézőség szolgáltatta az alapvető termelési, anyagfelhasz­nálási bizonylatokat, a Vegyiműveknél a terme­lésintézőség súllyal a termelés koordinálásával (klórelosztás, gőzelosztás, vízgazdálkodás stb.) fog­lalkozott, a termelés alapvető bizonylatait az üze­mek, önelszámolók szolgáltatták. Sok hasonló pél­dát lehetne felhozni az anyag-áruforgalmi főosz­tály, tervosztály, technológiai osztály, munkaügyi osztály vonalán is. Ezek a körülmények különösen nehézzé tet­ték és még ma is nehezítik az egyöntetű ügyinté­zés megvalósítását. A szervezeti és funkcióbeli el­térések bizonyos fokig természetesek is, mert személyi adottságokhoz, főleg a vezetők személyi adottságaihoz kapcsolódnak. Az előbbiekből folyóan az ügyek intézésében, az adatszolgáltatásban, az adatok feldolgozási módjában jelentős különbségek voltak. Jelentős különbségek voltak még a könyvelésben is az alkalmazott módszereket illetően. (Folyószámla­­naplóbizonylatos rendszer költségfelosztás módja stb.). 3. Az egyesítés az előbbieken túlmenően is új helyzetet teremtett. Nem volt lehetséges minde­nütt az egyik vagy a másik vállalatnál meglevő rendszert elfogadni, hiszen az adottságok meg­változtak. Egyes osztályoknál nem volt célszerű helyileg is összevonni az osztály tagjait. Bizonyos funk­ciók, tevékenységek elvégzését ugyanis mindkét nagy gyártelepen biztosítani kell. Ezért kihelye­zett részleget kellett hagyni a nem az osztály szék­helyét képező telepen, egyrészt az ügyintézés meg­felelő üteme, másrészt a dolgozók — különösen a termelő munkát végző dolgozók — felesleges idő­­veszteségének elkerülése érdekében. Ilyenek: mun­kaügyi osztály, bérelszámolás, SZTK, gazdasági osztály (munkásellátás és gondnokság), karban­tartás, szállítás, pénztár. Előfordul, hogy egyes osztályokat, funkciókat nem lehet összevonni. Például: a két volt vállalat közti minimális termelési kooperáció miatt a két termelésintézőség összevonása értelmetlen lett volna. A vállalat központi osztályai nem voltak egy telepen elhelyezhetők, sőt egyes főosztályok egyes osztályai is különböző telepekre kerültek. A technológiai osztályok összevonásával vi­szont az egyes üzemek technológusai elkerültek üzemük telephelyéről. Ez a körülmény tevékeny­ségük folytatásában merőben új helyzetet terem­tett. Az osztályok tevékenységét, kapcsolatát (anyagigénylés, újítás, bizonylatok útja stb.) az új helyzetnek megfelelően kellett szabályozni. Az a körülmény, hogy a központi igazgatás helyileg nem központosítható, feltétlenül a bürokrácia növekedését vonja maga után és ezzel a kérdéssel még sokat kell foglalkozni. Több a levelezés, kevesebb a közvetlen érintkezés, közös telefonközpont hiányában még a telefoni érintkezés is nehezebb. Új munkamódszer a „ki­szállás”, ami sok időt vesz el. Az egyesítés egyik kísérő jelensége, hogy a felsőbb szervek létszámmegtakarítást várnak, ugyanakkor egyes munkák elvégzése nehézkesebbé válik, több időt (munkaórát) igényel. Az anyagigénylések felülbírálásánál az anyag­­beszerzés megköveteli, hogy a raktár az igénylésre vezesse fel a meglevő készletet. Ez helyes, sőt az egyesített vállalatnál megnőtt a gazdálkodás lehe­tősége, hiszen több telep készlete vehető figye­lembe, az anyagbeszerzés átcsoportosíthat anyago­kat az egyik telepről a másikra. Ennek a lebonyo­lítása azonban bonyolultabb, mert az igénylést nem lehet raktárról raktárra küldeni, viszont az anyagkönyvelés egyesítése sem volt megoldható, hiszen a könyvelésnek raktáranként kell az egyes anyagok mozgását követnie. Az anyagkönyvelés gépesítésével szeretnénk megoldani, hogy az adatok raktáranként és együt­tesen is rendelkezésre álljanak. Egyelőre a beszer­zés munkája nehezebbé vált. Ennél a területnél maradva, az anyagstatisztika elkészítése is több munkát jelent, mint eddig. Változatlanul ki kell gyűjteni a két anyagkönyvelésből az adatokat, úgy mint eddig. Az eddigieken túlmenően viszont a két anyagstatisztikát egyesíteni kell, sőt ki kell gyűjteni a két telep közötti forgalmat is a halmo­zódások elkerülésére, természetesen anyagonként. (Ha egyik telepről a másikra megy át anyag, az átadónál kivételezésre, az átvevőnél bevételezésre, majd ismét kivételezésre kerül). Nem csökken az anyagkönyvelés, utókalku­­láció, bérelszámolás, újítás, munkaügy, terv, sta­tisztika, eladás, karbantartás, kutatás, munkásel­látás stb. területén dolgozók munkája, ha a lét­szám mégis csökken, az egyúttal bizonyos mun­kák elhagyását is jelenti. Természetesen az sem állítható, hogy bizonyos területeken a munka helyes stílusának kialakulásával megtakarítás nem érhető el. Erre azonban időt kell hagyni és nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a korábbi szervezet megbontása átmenetileg feltétlenül nehézséget jelent és az egyesítés ideje alatt bizo­nyos munkák (pl. mérleg, statisztika), még külön-

Next