Ipargazdaság, 1963 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
2 . ipargazdaság lepő volt, hogy milyen sok eltérés volt a két (azonos főosztályához tartozó) vállalatnál. A feladat az eltérések felszámolása és az egyesítés következtében előállott új helyzet által megkövetelt szervezeti változtatások végrehajtása volt. 1. Szervezeti eltérések. A Budapesti Kénsavgyárban a beruházás, karbantartás, szerkesztés a műszaki főosztály keretein belül működött, a Hungária Vegyiműveknél külön-külön. A bérelszámolás a Vegyiműveknél centralizált, a Kénsavgyárban decentralizált volt. A Vegyiműveknél önelszámoló szervezet működött. A Kénsavgyárban csak központi MEO és kutató laboratórium volt, a Vegyiműveknél üzemi laboratóriumok is voltak. A Vegyiműveknél önálló szervezési osztály volt, a Kénsavgyárban ilyen csoport a munkaügyi osztályon belül működött stb. 2. Nemcsak szervezeti eltérések voltak, de az azonos szervezetben dolgozó osztályok által betöltött funkciók is eltértek egymástól. A kénsavgyári MEO és termelésintézőség áruforgalmi funkciókat is ellátott. Ugyanitt a termelésintézőség szolgáltatta az alapvető termelési, anyagfelhasználási bizonylatokat, a Vegyiműveknél a termelésintézőség súllyal a termelés koordinálásával (klórelosztás, gőzelosztás, vízgazdálkodás stb.) foglalkozott, a termelés alapvető bizonylatait az üzemek, önelszámolók szolgáltatták. Sok hasonló példát lehetne felhozni az anyag-áruforgalmi főosztály, tervosztály, technológiai osztály, munkaügyi osztály vonalán is. Ezek a körülmények különösen nehézzé tették és még ma is nehezítik az egyöntetű ügyintézés megvalósítását. A szervezeti és funkcióbeli eltérések bizonyos fokig természetesek is, mert személyi adottságokhoz, főleg a vezetők személyi adottságaihoz kapcsolódnak. Az előbbiekből folyóan az ügyek intézésében, az adatszolgáltatásban, az adatok feldolgozási módjában jelentős különbségek voltak. Jelentős különbségek voltak még a könyvelésben is az alkalmazott módszereket illetően. (Folyószámlanaplóbizonylatos rendszer költségfelosztás módja stb.). 3. Az egyesítés az előbbieken túlmenően is új helyzetet teremtett. Nem volt lehetséges mindenütt az egyik vagy a másik vállalatnál meglevő rendszert elfogadni, hiszen az adottságok megváltoztak. Egyes osztályoknál nem volt célszerű helyileg is összevonni az osztály tagjait. Bizonyos funkciók, tevékenységek elvégzését ugyanis mindkét nagy gyártelepen biztosítani kell. Ezért kihelyezett részleget kellett hagyni a nem az osztály székhelyét képező telepen, egyrészt az ügyintézés megfelelő üteme, másrészt a dolgozók — különösen a termelő munkát végző dolgozók — felesleges időveszteségének elkerülése érdekében. Ilyenek: munkaügyi osztály, bérelszámolás, SZTK, gazdasági osztály (munkásellátás és gondnokság), karbantartás, szállítás, pénztár. Előfordul, hogy egyes osztályokat, funkciókat nem lehet összevonni. Például: a két volt vállalat közti minimális termelési kooperáció miatt a két termelésintézőség összevonása értelmetlen lett volna. A vállalat központi osztályai nem voltak egy telepen elhelyezhetők, sőt egyes főosztályok egyes osztályai is különböző telepekre kerültek. A technológiai osztályok összevonásával viszont az egyes üzemek technológusai elkerültek üzemük telephelyéről. Ez a körülmény tevékenységük folytatásában merőben új helyzetet teremtett. Az osztályok tevékenységét, kapcsolatát (anyagigénylés, újítás, bizonylatok útja stb.) az új helyzetnek megfelelően kellett szabályozni. Az a körülmény, hogy a központi igazgatás helyileg nem központosítható, feltétlenül a bürokrácia növekedését vonja maga után és ezzel a kérdéssel még sokat kell foglalkozni. Több a levelezés, kevesebb a közvetlen érintkezés, közös telefonközpont hiányában még a telefoni érintkezés is nehezebb. Új munkamódszer a „kiszállás”, ami sok időt vesz el. Az egyesítés egyik kísérő jelensége, hogy a felsőbb szervek létszámmegtakarítást várnak, ugyanakkor egyes munkák elvégzése nehézkesebbé válik, több időt (munkaórát) igényel. Az anyagigénylések felülbírálásánál az anyagbeszerzés megköveteli, hogy a raktár az igénylésre vezesse fel a meglevő készletet. Ez helyes, sőt az egyesített vállalatnál megnőtt a gazdálkodás lehetősége, hiszen több telep készlete vehető figyelembe, az anyagbeszerzés átcsoportosíthat anyagokat az egyik telepről a másikra. Ennek a lebonyolítása azonban bonyolultabb, mert az igénylést nem lehet raktárról raktárra küldeni, viszont az anyagkönyvelés egyesítése sem volt megoldható, hiszen a könyvelésnek raktáranként kell az egyes anyagok mozgását követnie. Az anyagkönyvelés gépesítésével szeretnénk megoldani, hogy az adatok raktáranként és együttesen is rendelkezésre álljanak. Egyelőre a beszerzés munkája nehezebbé vált. Ennél a területnél maradva, az anyagstatisztika elkészítése is több munkát jelent, mint eddig. Változatlanul ki kell gyűjteni a két anyagkönyvelésből az adatokat, úgy mint eddig. Az eddigieken túlmenően viszont a két anyagstatisztikát egyesíteni kell, sőt ki kell gyűjteni a két telep közötti forgalmat is a halmozódások elkerülésére, természetesen anyagonként. (Ha egyik telepről a másikra megy át anyag, az átadónál kivételezésre, az átvevőnél bevételezésre, majd ismét kivételezésre kerül). Nem csökken az anyagkönyvelés, utókalkuláció, bérelszámolás, újítás, munkaügy, terv, statisztika, eladás, karbantartás, kutatás, munkásellátás stb. területén dolgozók munkája, ha a létszám mégis csökken, az egyúttal bizonyos munkák elhagyását is jelenti. Természetesen az sem állítható, hogy bizonyos területeken a munka helyes stílusának kialakulásával megtakarítás nem érhető el. Erre azonban időt kell hagyni és nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a korábbi szervezet megbontása átmenetileg feltétlenül nehézséget jelent és az egyesítés ideje alatt bizonyos munkák (pl. mérleg, statisztika), még külön-