Ipargazdaság, 1979 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
1976. és 1977. év folyamán 18 törvény, 93 törvényerejű rendelet, 135 minisztertanácsi rendelet, 131 minisztertanácsi határozat, 716 miniszteri rendeleti szintű, illetve összesen 1193 jogszabály jelent meg. 1979. február 21-én megjelent Munkaügyi Közlönyben felhívást találunk az 1978. évi kollektív szerződés végrehajtásának értékeléséről és az 1979. évi módosításáról. A felhívás összesen két és fél oldal terjedelmű, de 27 jogszabályra hívja fel a vállalatok figyelmét. A Kohó- és Gépipari Közlöny 1979. április 11-i száma jegyzéket tartalmaz azokról az adatszolgáltatási kötelezettségekről, amelyeket tárcavállalatainak ez évben kell teljesíteni, összesen 145 jelentést kell adniuk, amiből 64-et a Központi Statisztikai Hivatal, 42-őt a társfőhatóságok és 39-et a KGM rendelt el. A vállalatok munkáját jelenleg több ezer jogszabály közvetve vagy közvetlenül érint. A vállalat szervezeti felállását, belső működését több száz jogszabály közvetlenül érint, a vállalati igazgató feladataival, felelősségével számtalan jogszabály foglalkozik, annál kevesebb a beosztott vezetők és dolgozók feladataival és felelősségével. Amikor a hatáskör átruházás problémájáról beszélünk, a fenti tényeket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Emellett nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy vezetőink túlterhelése nem abból ered elsősorban, mert hatáskörüket nem adják át, hanem döntően abból, hogy közvetlen munkatársaik, beosztottjaik helyett dolgoznak. Ez egészen más probléma, amivel külön írásban lehetne foglalkozni. Ez az állapot nemcsak a vezetők túlterheléséhez vezet, hanem ahhoz is, hogy minden szint legalább részben egy szinttel alacsonyabb feladatokat lát el, aminek végeredménye az, hogy a vezetők a manuális túlterhelésük miatt nem elsősorban vezetői feladatokat látnak el. Ennek okait sem lehet elsősorban vezetők akarati, pszichikai magatartásával magyarázni, hanem többek között a közvéleményben található olyan szemléletbeli hibákkal, mint amilyeneket a szerzők írásában találtunk (a munka átpasszolásától való félelem, a feladatok közötti mazsolázás vélt joga, a munkaerkölcs és -fegyelem, de nem utolsó sorban a felelősség téves értelmezése). Semmi probléma nincs azzal, hogy a vezető felel az általa irányított terület egészéért, beleértve beosztottjainak munkáját is. De ezt nem helyes viszszájára fordítani, ahogyan ezt például egyik főhatóság egy vállalat esetében tette. A felügyeleti vizsgálat megállapította, hogy a vállalatnál nem teljesítették a szervezési terv egyes feladatait. A szervezési apparátus irányítása a gazdasági igazgatóhelyettesre volt bízva. A feladatot nem teljesítették és az igazgatóhelyettes semmit sem tett, nem kért segítséget az igazgatótól, nem jelezte időben az elmaradást. Mégis a felügyeleti szerv az igazgatót részesítette figyelmeztetésben, helyettes felelősségét nem is mérlegelte. Ez rendben is lenne, ha az igazgatóhelyettes felelősségre vonására módja lenne az igazgatónak, de nincs módja. Hangsúlyozom, az igazgatót nem azért vonták felelősségre, mert nem ellenőrizte helyettesét, hanem azért, amit a helyettes követett el. Nem egyedi esetről van szó. Ezek az esetek nem segítik sem a munkamegosztást, sem a hatáskör-átruházást, de a munka szervezését sem. A hatáskör átruházásával kapcsolatosan természetesen igen sokat lehetne beszélni, írni és sok álláspontja lehet különböző szakembereknek. Egy azonban vitán kívül esik: a hatáskör átruházása nem elsősorban akarati, vezetők magatartásbeli, pozícióhoz vagy munkához görcsösen ragaszkodók hozzáállásának kérdése, hanem társadalmunk előrehaladásának egyik összefüggése, amelyet a maga komplexségében, összetettségében, bonyolultságában és teljes komolysággal kell vizsgálni. * Az MTESZ Központi Oktatási Bizottsága intéző bizottsági ülésén dr. Túri Istvánná, a MTESZ főtitkárhelyettese adta át az oktatási miniszter megbízásából azokat a kitüntetéseket, amelyeket dr. Polinszky Károly miniszter adományozott az oktatás terén végzett kimagasló társadalmi munkáért. Az Apáczai Csere János díjat Marx György akadémikus, az ELFT elnöke nyerte el. Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt Móra István, a csepeli területi szervezet aktivistája és dr. Nemeshegyi Gábor, а МАТЕ aktivistája kapott. Miniszteri dicséretben részesült dr. Barócsy András, a FATE aktivistája. Az Építőipari Tudományos Egyesület vezetősége az egyesület fennállásának 30 éves évfordulója és az 1979-es Építők Napja alkalmából ünnepi ülést rendezett június 8-án, a Technika Házában. Az ÉTÉ 30 éves fennállásáról dr. Trautmann Rezső, az egyesület elnöke emlékezett meg, majd átadta az Alpár-érmeket. A kitüntetettek: Márkus Miklós, az előregyártási szakosztály vezetője, Molnár Dénes, az ifjúsági tagozat vezetőségi tagja, dr. Sorosi Gyula, a közgazdasági szakosztály alapító tagja, K. Szabó Kálmán, a Bács-Kiskun megyei csoport elnöke, Szoyka Pál, a pécsi csoport alapító tagja, dr. Vajda Zoltánné, az ÉTÉ titkára és dr. Winkler Gábor, a győri csoport vezetőségi tagja. A „Kiváló Munkáért” kitüntetéseket dr. Szabó János építésügyi és városfejlesztési államtitkár adta át 24 egyesületi aktivistának. * A vezetői munka fejlesztésének időszerű kérdéseiről tartott előadást dr. Béres Gyula, az SZVT főtitkára Pápán. Az előadáson az MKT és a szocialista brigádvezetők klubja tagjai vettek részt. * Időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről tartott előadást Palacskó Károly, az OKTSZ pénzügyi osztályának vezetője Boglárlellén, az SZVT Somogy megyei szervezete rendezésében.* Április 23. és 27. között rendezték meg az I. Vállalati Prognosztikai Tanfolyamot. A tanfolyam előadói voltak: dr. Nováky Erzsébet, dr. Inzelt Anna, dr. Besenyei Lajos, dr. Gida Erzsébet, Várnai István, dr. Valló Tamás, dr. Sipos Béla: IPARGAZDASÁG 23 1979. július