Ipargazdaság, 1985 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
ve . Barakonyi Károly: Számítógépes vállalati tervezés (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1984.) A könyv napjaink egyik legidőszerűbb kérdését elméleti és — sok vonatkozásban—gyakorlati nézőpontból vizsgálja. A vállalati önállóság növekedésével a vállalati tervezés jelentősége is megnőtt. A vállalati önállóságot a vezetés és tervezés összefüggéseiben is újszerűen kell értelmeznünk. Igazi tervezésre van szükség, s a vállalati vezetésnek saját lehetőségeit, valamint korlátjait előrelátással kell felmérni, értékelni, majd a tennivalókat megtervezni. Ezeken múlik a vállalat tevékenységének eredményessége. A döntésekhez szükséges alapinformációkat vállalatgazdasági elvekre, matematikai,statisztikai módszerekre és számítástechnikai feldolgozásokra támaszkodó munkával célszerű biztosítani. Ezt többek között a gyors műszaki fejlődés, a VI. ötéves tervidőszaktól kezdve népgazdasági tervünk nyitott jellege, az értékfolyamatok jelentőségének növekedése, a fejlesztési források beszűkülése és más tényezők indokolják. Az önálló középtávú és éves tervezésnek, a számítógépek felhasználásának több mint 15 éves gyakorlata van. Ennek ellenére kevés elméleti és gyakorlati útmutatást adó publikáció, szakkönyv jelent meg e témakörben az elmúlt évtizedben. 1980- ig lényegében csak Ackoft R.L. Operációkutatás és vállalati tervezés. KJK. Bp. 1974. c. könyvét említhetjük meg. Az elmúlt években kedvező változás tanúi vagyunk. Magyar kutatók a téma egy-egy aspektusát dolgozták fel igen alaposan. Csath Magdolna és Horváth László a stratégiai tervezésről, Mészáros Tamás a vállalati tervezés szervezéséről, Csáki Csaba és Tóth József a mezőgazdaság, Bajnágel József, Solymár Károly és Valló Tamás a belkereskedelmi vállalatok tervezéséről publikált átfogó munkát. Ez összefügg azzal is, hogy egy-egy téma alapos kutatásához 10-15 év szükséges. Barakonyi Károly munkája interdiszciplináris kutatás eredménye. Könyvében a következő témaköröket dolgozta fel: (ezek egyben a könyv fő fejezetei): tervezési alapfogalmak, a vállalati tervezés rendszere, a vállalati tervezés technológiája, a tervezés rendszere, a vállalati tervezés technológiája, a tervezési döntéshozatal folyamata, a tervezési döntéshozatalnál használható eljárások, módszerek, a tervezési információs folyamatok, a vállalati tervezés számítógépes rendszere. Ismeretes, hogy a műszaki és gazdasági szakemberek sokszor nem értik meg egymást, „más nyelv 40 IPARGAZDASÁGben beszélnek”. A szerző gazdaságmérnöki végzettsége is szerepet játszik abban, hogy a könyv gondolatmenete, nyelvezete egységes, közgazdászok, mérnökök, számítástechnikusok egyaránt megértik mondanivalóját. Különösen jól érvényesül ez az egységes szemlélet a vállalati tervezés technológiája, c. fejezetben, ahol a szerző által elért új kutatási eredmények (a vállalati tervezés technológiája) is publikálásra kerültek. Kutatásainak célját többek között így foglalta össze a könyv írója: „Könyvem célja,— írja—hogy a vállalati tervezés elméletének kidolgozásához szolgáljon adalékul. A vállalati tervezésben használt fogalmak megingításával és rendszerezésével, a tervezési folyamatok —amennyire lehetséges— elvont (és ezáltal általánosításra törekvő) tárgyalásával konkrét „tervezési receptek” tálalása helyett gondolkodási képek, különböző tervezési szituációkban egyaránt használható problémamegoldási megközelítésre törekedtem. Ennek egyik eszköze —a tervezési szakirodalomban meglehetősen mostohán kezelt— információs aspektus, az irányításelméleti oldalról való megközelítés, a modellezés módszerének alkalmazása”. (u.o.) A könyvet áttanulmányozva úgy vélem , hogy Barakonyi Károly az általa kitűzött célt teljesítette sőt többet is adott annál. A széles körű feldolgozott szakirodalom alapján újfajta szemléletben sikerült bemutatnia a tervezési folyamatok verbális és formalizált modelljeit. A könyv így olyan szemléleti alapokat nyújt, amelyek alkalmasak arra, hogy konkrét számítógépes tervezési rendszerek jöjjenek létre. Ehhez a könyv utolsó fejezete ad konkrét segítséget amelyben a szerző a vállalati tervezés számítógépes rendszerét mutatja be. Rövidre szabott, de fontos a „mikroszámítógépek a tervezésben” c. alpont (295 -306. o.) Egyre nagyobb lesz a jelentősége azoknak a kérdéseknek, melyeket Barakonyi Károly a 4. fejezetben (A tervezési döntéshozatal folyamata) foglalt össze. (pl. döntési kritérium kiválasztása, egyszerű és bonyolult döntéshozatali folyamat, komplex tervdöntés analógiás megoldása stb.) Összefoglalva, a könyv jelentős lépés a számítógépes vállalati tervezés kutatása területén, rendszerezett, didaktikus ismereteket ad, a felsőoktatásban is jól hasznosítható. A recenzensnek talán egy hiányérzete van . Célszerűnek tartottam volna ha a szerző egy külön fejezetben a vállalati típusok kérdésére is kitér. Nyilvánvaló ugyanis, hogy eltérő a döntési és tervezési rendszere a „nagy és kis”, a vállalatoknak. Jelentősek a különbségek a szervezési karaterisztikák (pl. vertikalitás, tömegszerűség, gyártás időbeli és térbeli megszervezése stb.) a személyi és tárgyi feltételek oldaláról is. Természetesen a szerzőt is meg lehet érteni, a kutatás korlátozott időben folyik , valamikor le kell zárni. Barakonyi Károly elsősorban terjedelmi korlátok miatt e kérdés vizsgálatától eltekintett. Mégis, úgy vélem, ezen a területen tovább lehetne lépni és így az elméleti kutatás eredménye a gyakorlati munkában még közvetlenebbül hasznosítható lehetne. A mű értékét jelzi az, hogy a Közgazdasági és Jogi Kiadó 1985-ben kiadói nívódíjjal jutalmazta Barakonyi Károly könyvét. (Sipos Béla) 1985. június