Ipargazdaság, 1985 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1985-06-01 / 6. szám

­­ve . Barakonyi Károly: Számítógépes vállalati tervezés (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1984.) A könyv napjaink egyik legidőszerűbb kérdését elméleti és — sok vonatkozásban—gyakorlati né­zőpontból vizsgálja. A vállalati önállóság növeke­désével a vállalati tervezés jelentősége is megnőtt. A vállalati önállóságot a vezetés és tervezés össze­függéseiben is újszerűen kell értelmeznünk. Igazi tervezésre van szükség, s a vállalati vezetésnek sa­ját lehetőségeit, valamint korlátjait előrelátással kell felmérni, értékelni, majd a tennivalókat meg­tervezni. Ezeken múlik a vállalat tevékenységének e­red­ményessége. A döntésekhez szükséges alapinformációkat vál­lalatgazdasági elvekre, matematikai,statisztikai módszerekre és számítástechnikai feldolgozásokra támaszkodó munkával célszerű biztosítani. Ezt többek között a gyors műszaki fejlődés, a VI. öt­éves tervidőszaktól kezdve népgazdasági tervünk nyitott jellege, az értékfolyamatok jelentőségének növekedése, a fejlesztési források beszűkülése és más tényezők indokolják. Az önálló középtávú és éves tervezésnek, a szá­mítógépek felhasználásának több mint 15 éves gya­korlata van. Ennek ellenére kevés elméleti és gya­korlati útmutatást adó publikáció, szakkönyv je­lent meg e témakörben az elmúlt évtizedben. 1980- ig lényegében csak Ackoft R.L. Operációkutatás és vállalati tervezés. KJK. Bp. 1974. c. könyvét em­líthetjük meg. Az elmúlt években kedvező válto­zás tanúi vagyunk. Magyar kutatók a téma egy­­-egy aspektusát dolgozták fel igen alaposan. Csath Magdolna és Horváth László a stratégiai tervezés­ről, Mészáros Tamás a vállalati tervezés szervezé­séről, Csáki Csaba és Tóth József a mezőgazdaság, Bajnágel József, Solymár Károly és Valló Tamás a belkereskedelmi vállalatok tervezéséről publikált átfogó munkát. Ez összefügg azzal is, hogy egy­­-egy téma alapos kutatásához 10-15 év szükséges. Barakonyi Károly munkája interdiszciplináris kutatás eredménye. Könyvében a következő téma­köröket dolgozta fel: (ezek egyben a könyv fő feje­zetei): tervezési alapfogalmak, a vállalati tervezés rendszere, a vállalati tervezés technológiája, a ter­vezés rendszere, a vállalati tervezés technológiája, a tervezési döntéshozatal folyamata, a tervezési döntéshozatalnál használható eljárások, módsze­rek, a tervezési információs folyamatok, a vállalati tervezés számítógépes rendszere. Ismeretes, hogy a műszaki és gazdasági szakem­berek sokszor nem értik meg egymást, „más nyelv 40 IPARGAZDASÁG­ben beszélnek”. A szerző gazdaságmérnöki végzett­sége is szerepet játszik abban, hogy a könyv gon­dolatmenete, nyelvezete egységes, közgazdászok, mérnökök, számítástechnikusok egyaránt megér­tik mondanivalóját. Különösen jól érvényesül ez az egységes szem­lélet a vállalati tervezés technológiája, c. fejezet­ben, ahol a szerző által elért új kutatási eredmények (a vállalati tervezés technológiája) is publikálásra kerültek. Kutatásainak célját többek között így foglalta össze a könyv írója: „Könyvem célja,— írja—hogy a vállalati tervezés elméletének kidolgozásához szolgáljon adalékul. A vállalati tervezésben használt fogalmak megin­­gításával és rendszerezésével, a tervezési folyama­tok —amennyire lehetséges— elvont (és ezáltal ál­talánosításra törekvő) tárgyalásával konkrét „ter­vezési receptek” tálalása helyett gondolkodási ké­pek, különböző tervezési szituációkban egyaránt használható problémamegoldási megközelítésre tö­rekedtem. Ennek egyik eszköze —a tervezési szaki­rodalomban meglehetősen mostohán kezelt— in­formációs aspektus, az irányításelméleti oldalról való megközelítés, a modellezés módszerének al­kalmazása”. (u­.o.) A könyvet áttanulmányozva úgy vélem , hogy Barakonyi Károly az általa kitűzött célt teljesítette sőt többet is adott annál. A széles körű feldolgo­zott szakirodalom alapján újfajta szemléletben si­került bemutatnia a tervezési folyamatok verbális és formalizált modelljeit. A könyv így olyan szemléleti alapokat nyújt, a­­melyek alkalmasak arra, hogy konkrét számítógé­pes tervezési rendszerek jöjjenek létre. Ehhez a könyv utolsó fejezete ad konkrét segítséget amely­ben a szerző a vállalati tervezés számítógépes rend­szerét mutatja be. Rövidre szabott, de fontos a „mikroszámítógépek a tervezésben” c. alpont (295­ -306. o.) Egyre nagyobb lesz a jelentősége azoknak a kérdéseknek, melyeket Barakonyi Károly a 4. fe­jezetben (A tervezési döntéshozatal folyamata) fog­lalt össze. (pl. döntési kritérium kiválasztása, egy­szerű és bonyolult döntéshozatali folyamat, komp­lex tervdöntés analógiás megoldása stb.) Összefoglalva, a könyv jelentős lépés a számító­­gépes vállalati tervezés kutatása területén, rend­szerezett, didaktikus ismereteket ad, a felsőokta­tásban is jól hasznosítható. A recenzensnek talán egy hiányérzete van . Célszerűnek tartottam volna ha a szerző egy külön fejezetben a vállalati típusok kérdésére is kitér. Nyilvánvaló ugyanis, hogy elté­rő a döntési és tervezési rendszere a „nagy és kis”, a vállalatoknak. Jelentősek a különbségek a szer­vezési karaterisztikák (pl. vertikalitás, tömegsze­rűség, gyártás időbeli és térbeli megszervezése stb.) a személyi és tárgyi feltételek oldaláról is. Termé­szetesen a szerzőt is meg lehet érteni, a kutatás kor­látozott időben folyik , valamikor le kell zárni. Ba­rakonyi Károly elsősorban terjedelmi korlátok mi­att e kérdés vizsgálatától eltekintett. Mégis, úgy vé­lem, ezen a területen tovább lehetne lépni és így az elméleti kutatás eredménye a gyakorlati munkában még közvetlenebbül hasznosítható lehetne. A mű értékét jelzi az, hogy a Közgazdasági és Jogi Kiadó 1985-ben kiadói nívódíjjal jutalmazta Barakonyi Károly könyvét. (Sipos Béla) 1985. június

Next