Bevilaqua Borsody Béla - Mazsáry Béla: Pest-budai kávéházak. Kávé és kávésmesterség 1535-1935 2. (Budapest, 1935)
Kosztolányi Dezső †
910 Desiré: az Illúzió és a Fiatalság az egyik oldalon. A másikon a „Les Illusions perdus“, az Öregedés, a Beérkezettség, vagyis : Esti Kornél. Az élet felvégén : a fiatal Desiré, alvégén : az öregedő Esti Kornél. Közben: gyönyörű, ragyogó írások, közöttük sok az Ifjúság Kávéházáról. Az elején: versek a Kávéházakról, melyekből a fiatal Desiré elindult. Versek a Kávéházról, melyeket a „Falusi Ifjúból“ lett „Városi Költő“ a Kávéházban írt: kávéházi Hajnalodásban a Siker hajnalán. A Fiatalság éveiben. A végén: versek az „Elsuhant Ifjúság“ egykori Kávéházáról, melyeket a „Beérkezett Költő“ írt. A Siker Delelője után, a Fiatalság alkonyatán, csendes kis budai Házában, estefelé. Ezeket már „Esti Kornél“ írta. Mindez : ma, huszonöt esztendő távlatában már Irodalomtörténet. * Legelső verse, a Karácsony, mellyel élete első írói tiszteletdíját megkereste, 1905-ben jelent meg a „Figyelő“-ben, Osváth Ernő első folyóiratában.2 „Versért pénzt először 1905-ben kaptam — írja Kosztolányi Dezső — amikor a Figyelő, Osváth Ernő első folyóirata közölte Karácsony című versemet. Tíz koronát fizetett érte.“ A Karácsony a „Pesti Ifjúvá“ lett „Falusi Ifjú“ karácsonyi hangulata az „Otthon“ uzsonnakávéja mellett a havas, vidéki téli délutánon, a duruzsoló kályha mellett, a Kávé és a Karácsonyfa illata mellett. A „Városi Ifjú“, az örök Tékozló Ifjú hazatért a Kisvárosba. Még egyszer érzi a gyermekkori otthoni Ozsonna és a gyermekkori téli este, a Karácsony békéjét, de a Kert alatt a mozdony füttye sivít bele a Csendbe. A Mozdony hívja Pestre. A Sínek a Nagyvárosba futnak fel, a Kávéházba, ahol a papos arcú, komoly, értelmes, szomorú arcú, felejthetetlenül jó és okos Osvát Ernő, a Szerkesztő ül: ha leközli a Verset, az a Sikerbe befuttató sínen guruló Költőt jelenti. Sínek és Mozdonyok, melyek a Kisvárost a Nagyvárossal kötik össze, a Boldog Gyermekkor és Kávécskája, a Kávéház és annak Kávéja, melyet holtig hatalmas nagy pohárból ivott a Poéta : egész Líráján mindig visszatérő képek ezek. A Poéta mindig érzi, hogyan rohan élete Sínjén mindig távolabb a Gyermekségtől, a Fiatal 1 1 Az első pénz. Színházi Élet, 1934 dec. 24. 61. o.