Irodalmi Magazin, 2014 (2. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 2. szám - Írók és alkotók a Nagy Háborúról 1914-1918
A lengyelek az 1830/31-es szabadságharcuk leverése, s ennek következményeként az 1815-ben létrehozott Lengyel Királyság I. Miklós cár által történt felszámolása óta várták a „nagy háború’’ kirobbanását. Biztosak voltak abban, hogy országuk felosztóit, Németországot, Ausztriát és Oroszországot elsöpri az Európában új rendet teremtő „vérzivatar”. Lengyelország feltámasztásának feltétele ugyanis az volt, hogy a felosztó hatalmak „kívülről” katonai vereséget szenvedjenek, s „belülről” - forradalmi mozgalmak következtében - felbomoljanak. Az így támadt helyzet kihasználására a lengyelek minden területen igyekeztek felkészülni. A harctéren is. Józef Pilsudski 1908 óta szervezte féllegális lövészalakulatait, amelyek már 1914. augusztus 6-án Krakkó közelében átlépték az orosz-galíciai határt, s megindultak az oroszok által kiürített Kielce városa felé. Pilsudski még azt a hamis hírt is terjesztette, hogy augusztus 3-án Varsóban nemzeti kormány alakult, s csatlakozásra hívta az Oroszországhoz csatolt egykori lengyel földek lengyelségét. Felhívása csaknem visszhangtalan maradt, s emiatt csapatait kis híján beolvasztották az osztrák—magyar hadseregbe. Befolyásos galíciai politikusok támogatásával túlélte a krízist, s az általa vezetett lengyel légió az elkövetkező két évben megállta a helyét Galíciában, de még Magyarországon a máramarosi harcok során is kitüntette magát. A lengyelek számára a mai napig csak annyiban érdekes az I. világháború, hogy kirobbanása által lehetőség nyílt a Lengyelország helyreállításáért folytatott harcnak. Emiatt a lengyel irodalomban alig találunk olyan szépirodalmi művet, amelynek témája „az első világégés”. Kivételnek számítanak Andrzej Kusniewicz regényei, a magyarul is megjelent Holt nyelvek órája és A két Szicília királya, így jószerével elmondható, hogy az I. világháborúról Józef Pilsudski írta a legjobb lengyel könyvet Moje pierwsze boje (Az én első harcaim) címmel. A könyv megírására egy politikailag rendkívül fontos esemény révén nyílott lehetősége a szerzőnek. Az 1917-es februári polgári forradalom kirobbanása következtében Oroszország kidőlt Anglia és Franciaország mellől. Az Antant számára így támadt veszteséget ellensúlyozta, hogy az Egyesült Államok hamarosan belépett a háborúba. Pilsudski számára mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a központi hatalmak megsemmisítő vereséget szenvednek, s így ő nem képviselheti a lengyel nemzeti érdekeket. A további együttműködést olyan feltételekhez kötötte, amelyeket a németek nem tudtak elfogadni. Ennek következménye végül az lett, hogy 1917 júliusában letartóztatták és Magdeburgban bebörtönözték. Ezzel Pilsudski egyszeriben a legnépszerűbb lengyel lett a világon. Csak Németország veresége után, 1918 novemberében helyezték szabadlábra. A közben eltelt tizenhat hónapot többnyire írásnak szentelte. Belefogott az 1914 augusztusa és decembere közötti élmények, tanulságok rögzítésébe. Mind a lengyel légió, mind Ausztria—Magyarország számára ez volt a legválságosabb háborús időszak. Pisudskinak nem állt a rendelkezésére semmilyen forrás, szakirodalom, így az általa papírra vetett események fikcióknak is tekinthetők. A romantika irodalmán nevelkedett „dandárnok” jó stiliszta volt, katonaként pedig jó bajtárs, aki parancsnokként atyaian gondoskodott katonáiról. Az ő szemükkel, mondhatni alulnézetből láttatja mindazt, ami az állandóan változó fronton, harctéren történik. Ízelítőül idézzünk könyvéből egy részt, amelyben a magyarokkal történt első találkozásáról számol be 1914 decemberének válságos napjaiban: „Chyzówkiban nem volt szükségem rá, hogy tábornokaimnál jelentést tegyek. Már reggel megérkezett hozzám a 6. hadosztály parancsnoka. Látszott rajta, hogy irigy. Vezérkari tisztje osztozni akart az orosz lovasszázad fogságba ejtésének érdemeiben. Egy jelentésre hivatkozott, miszerint egy osztrák járőr állítólag Dobráig hatolt, s hírül adta, hogy Chyzówkiban ellenség tartózkodik. A tiszt be akarta nekem mesélni, hogy ettől az őrjárattól szereztem tudomást a muszkákról és ezért küldtem zászlóaljamat Chyzówkiba. Mindezt aprólékosan megcáfoltam. Osztagaimat kizárólag azért küldtem Chyzówkiba, mert kockázatosnak tartottam az éjszakát Dobrában tölteni anélkül, hogy a Limanowából Chyzówkin keresztül Jurkówba vezető utat, amelyet hegyek szegélyeztek, biztosítottam volna. Igaz, ez vad hegyi út volt, de kiderült, hogy lovasság által jól járható. Rögtön utána megjelent nálam Nagy tábornok, az egész limanowai front parancsnoka. Gratulált nekem és kikérdezett seregem állapotáról. Rendkívül kedvesnek mutatkozott. Ritkán találkoztam eddig valakivel, aki ennyire nem viseltetett előítélettel az olyan típusú csapatokkal szemben, mint a légió. Lehet, hogy ez magyar származása miatt volt így. Megdöbbent azon, hogy sem géppuskákkal, sem telefonnal, sem egyéb más fontos felszerelésekkel nem rendelkezünk. Megígérte, hogy minderrel gondja lesz, s addig is saját magyar hadosztályából küld géppuskákat és tüzérséget. Ma is őszinte hálával gondolok e tábornokra, akinek hozzánk való viszonya teljességgel eltért mindattól, amit az osztrákok részéről ez ideig tapasztaltunk. A géppuskákat és a hegyi üteget már másnap megkaptam.” Józef Pilsudski világháború - könyve KOVÁCS ISTVÁN Józef Pilsudski, 1919 Világirodalom