Irodalmi Magazin, 2014 (2. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 2. szám - Írók és alkotók a Nagy Háborúról 1914-1918

A lengyelek az 1830/31-es szabadságharcuk leverése, s en­nek következményeként az 1815-ben létrehozott Len­gyel Királyság I. Miklós cár által történt felszámolá­sa óta várták a „nagy háború’’ kirobbanását. Biztosak voltak abban, hogy országuk felosztóit, Németországot, Ausztriát és Oroszországot elsöpri az Európában új rendet te­remtő „vérzivatar”. Lengyelország feltámasztásának feltétele ugyanis az volt, hogy a felosztó hatalmak „kívülről” katonai vereséget szenvedjenek, s „belülről” - forradalmi mozgalmak következtében - felbomoljanak. Az így támadt helyzet kihasz­nálására a lengyelek minden területen igyekeztek felkészülni. A harctéren is. Józef Pilsudski 1908 óta szervezte féllegális lövészalakulatait, amelyek már 1914. augusztus 6-án Krakkó közelében átlépték az orosz-galíciai határt, s megindultak az oroszok által kiürített Kielce városa felé. Pilsudski még azt a hamis hírt is terjesztette, hogy augusztus 3-án Varsóban nem­zeti kormány alakult, s csatlakozásra hívta az Oroszországhoz csatolt egykori lengyel földek lengyelségét. Felhívása csaknem visszhangtalan maradt, s emiatt csapatait kis híján beolvasz­tották az osztrák—magyar hadseregbe. Befolyásos galíciai po­litikusok támogatásával túlélte a krízist, s az általa vezetett lengyel légió az elkövetkező két évben megállta a helyét Galí­ciában, de még Magyarországon a máramarosi harcok során is kitüntette magát. A lengyelek számára a mai napig csak annyiban érdekes az I. világháború, hogy kirobbanása által lehetőség nyílt a Len­gyelország helyreállításáért folytatott harcnak. Emiatt a len­gyel irodalomban alig találunk olyan szépirodalmi művet, amelynek témája „az első világégés”. Kivételnek számítanak Andrzej Kusniewicz regényei, a magyarul is megjelent Holt nyelvek órája és A két Szicília királya, így jószerével elmondha­tó, hogy az I. világháborúról Józef Pilsudski írta a legjobb len­gyel könyvet Moje pierwsze boje (Az én első harcaim) címmel. A könyv megírására egy politikailag rendkívül fontos esemény révén nyílott lehetősége a szerzőnek. Az 1917-es februári polgári forradalom kirobbanása kö­vetkeztében Oroszország kidőlt Anglia és Franciaország mel­lől. Az Antant számára így támadt veszteséget ellensúlyozta, hogy az Egyesült Államok hamarosan belépett a háborúba. Pilsudski számára mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a közpon­ti hatalmak megsemmisítő vereséget szenvednek, s így ő nem képviselheti a lengyel nemzeti érdekeket. A további együttmű­ködést olyan feltételekhez kötötte, amelyeket a németek nem tudtak elfogadni. Ennek következménye végül az lett, hogy 1917 júliusában letartóztatták és Magdeburgban bebörtönöz­ték. Ezzel Pilsudski egyszeriben a legnépszerűbb lengyel lett a világon. Csak Németország veresége után, 1918 novemberé­ben helyezték szabadlábra. A közben eltelt tizenhat hónapot többnyire írásnak szen­telte. Belefogott az 1914 augusztusa és decembere közötti él­mények, tanulságok rögzítésébe. Mind a lengyel légió, mind Ausztria—Magyarország számára ez volt a legválságosabb há­borús időszak. Pi­sudskinak nem állt a rendelkezésére sem­milyen forrás, szakirodalom, így az általa papírra vetett ese­mények fikcióknak is tekinthetők. A romantika irodalmán nevelkedett „dandárnok” jó stiliszta volt, katonaként pedig jó bajtárs, aki parancsnokként atyaian gondoskodott katonáiról. Az ő szemükkel, mondhatni alulnézetből láttatja mindazt, ami az állandóan változó fronton, harctéren történik. Ízelítőül idézzünk könyvéből egy részt, amelyben a magyarokkal tör­tént első találkozásáról számol be 1914 decemberének válságos napjaiban: „Chyzówkiban nem volt szükségem rá, hogy táborno­kaimnál jelentést tegyek. Már reggel megérkezett hozzám a 6. hadosztály parancsnoka. Látszott rajta, hogy irigy. Ve­zérkari tisztje osztozni akart az orosz lovasszázad fogságba ejtésének érdemeiben. Egy jelentésre hivatkozott, miszerint egy osztrák járőr állítólag Dobráig hatolt, s hírül adta, hogy Chyzówkiban ellenség tartózkodik. A tiszt be akarta nekem mesélni, hogy ettől az őrjárattól szereztem tudomást a musz­kákról és ezért küldtem zászlóaljamat Chyzówkiba. Mindezt aprólékosan megcáfoltam. Osztagaimat kizárólag azért küld­tem Chyzówkiba, mert kockázatosnak tartottam az éjszakát Dobrában tölteni anélkül, hogy a Limanowából Chyzówkin keresztül Jurkówba vezető utat, amelyet hegyek szegélyeztek, biztosítottam volna. Igaz, ez vad hegyi út volt, de kiderült, hogy lovasság által jól járható. Rögtön utána megjelent nálam Nagy tábornok, az egész limanowai front parancsnoka. Gra­tulált nekem és kikérdezett seregem állapotáról. Rendkívül kedvesnek mutatkozott. Ritkán találkoztam eddig valakivel, aki ennyire nem viseltetett előítélettel az olyan típusú csapa­tokkal szemben, mint a légió. Lehet, hogy ez magyar szárma­zása miatt volt így. Megdöbbent azon, hogy sem géppuskák­kal, sem telefonnal, sem egyéb más fontos felszerelésekkel nem rendelkezünk. Megígérte, hogy minderrel gondja lesz, s addig is saját magyar hadosztályából küld géppuskákat és tüzérséget. Ma is őszinte hálával gondolok e tábornokra, akinek hozzánk való viszonya teljességgel eltért mindattól, amit az osztrákok részéről ez ideig tapasztaltunk. A géppuskákat és a hegyi üte­get már másnap megkaptam.” Józef Pilsudski világháború - könyve KOVÁCS ISTVÁN Józef Pilsudski, 1919 Világirodalom

Next