Irodalmi Magazin, 2014 (2. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 2. szám - Írók és alkotók a Nagy Háborúról 1914-1918

Regényes történet a Dardanellák vidékéről TASNÁDI EDIT T­alán kevesen tudják, hogy hazájuktól távol együtt har­coltak magyar és török katonák Galícia földjén. Az I. világháborúban szövetségesekként részt vevő seregeink sebesültjeit vöröskeresztes vonatok hozták a Rókus­­kórházba, majd a gyógykezelés során elhunyt 480 tö­rök katona számára a magyar állam biztosított sírhelyet, így a budapesti Új Köztemető török parcellájában a Törökország hősi halottainak napjává nyilvánított március 18-án minden évben katonai tiszteletadással emlékeznek meg az elesettekről. A világháborút követő sevres-i béke a trianonihoz hasonló súlyos veszteségekre ítélte Törökországot, ám a Felszabadító Háborúval sikerült a töröklakta területek nagy részét vissza­szerezniük (lausanne-i béke, 1923). Érthető tehát, hogy a túlnyomórészt idegen földeken zajló és vereséggel végződő világháború helyett inkább a hősiesen megvívott területmegtartó anatóliai harcok váltak a török iro­dalom témájává: így például a Gelibolu (Gallipoli) félsziget harcai, ahol 1915 februárjától majdnem egy évig tartó kemény küzdelemben akadályozták meg, hogy az antant csapatai tö­rök földre lépjenek. Ez a törökök végső erőfeszítéseivel folytatott ütközet mint­egy tucatnyi regényben megjelenik, de nem feltétlenül fő mo­tívumként. Büket Uzmner Hosszú fehér felhő — Gallipoli című regényében, például egy török hadnagy és egy új-zélandi ka­tona személyes történetének háttereként jelenik meg a kétszáz­ötvenezer katona életét követelő állóháború. Victoria Taylor Új-Zélandról azért érkezik Geliboluba, hogy az itt folyó harcokban eltűnt nagyapja, Alistair John Taylor nyomára bukkanjon. Miközben a környék kis falvait járja, egy kis kávézóban meglát egy sarkot a hősi halált halt Ali Can Taylor emlékére berendezve, s azt állítja, hogy a fénykép az ő nagyapját ábrázolja. A falusaik azonban ezt a vérét a hazá­jáért ontó török hős elleni sértésnek fogják fel, és elkergetik a fiatal lányt. A dologból hamarosan hír lesz a tévécsatornákon és az újságokban. Ali Can lánya, Beyaz valóságos kétlábon járó történelem, nagyon okos és nagyon makacs asszony. Viki­nek sikerül megtörnie az ellenállását. Az idős asszony tolmács nélkül, angolul beszél a lánnyal. Végül fény derül a titokra: Taylor eredetileg egy brit katona volt, aki rátalált a halálosan megsebesült Ali Osman hadnagyra. Szinte élettelen volt már ő is, amikor Beyaz anyja rátalált. Meggyógyította, megtanítot­ta törökül, és később összeházasodtak. A lassan kibontakozó igazság fényében kiderül az is, hogy Victoria az ő unokája. De az igazságot csak hárman tudják: Beyaz, kedves unokaöccse, Ali Osman és Victoria. Tartva az ellenzéstől és előítéletektől, a teljes igazságot nem tárják fel sem a média, sem a falu népe előtt; a két fiatal pedig egymásba szeret... A regény Ali Osman hadnagy és Alistair John Taylor leve­leinek segítségével mutatja be a partraszállás-kísérlet okozta szenvedéseket és a háború értelmetlenségét; a mai történések­kel pedig rávilágít múltunk megismerésének és elfogadásának nehézségeire.­ ­ Uzun Beyaz Bulut - Celibolu, Everest Yayinlari, 2001. Brit tisztek török foglyokat hallgatnak ki a Callipolinál 1915-ben

Next