Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
lenyomatot ad, mintegy vizuálisan is leképezve a romantika fragmentum-vízióját. Felerősíti ezt a vizuális sajátságot az is, hogy az eredeti kiadásban egyetlen cím szerepel csak, tudniillik a ciklus főcíme, a Felhők - a gyűjteményes szövegkiadásokban szereplő címek utólag, filológiai eljárásként az egyes versszövegek első sorainak kiemelésével keletkezett címadások. Az eredeti kötetben minden vers új oldalra került, elválasztásuk az oldaltörés mellett egy-egy vízszintes vonallal és római sorszámjegyekkel történt. A sorszámozás és elválasztás e gyakorlata erősen emlékeztet a német romantikában gyakori, hangsúlyosan fragmentált, ugyanakkor összességében egységes műnek tekintett szövegkonglomerátumokra. Remek párhuzam erre az az épp 1846-ban publikált kötet, melyben Tieck és Bülow adta ki Novalis Fragmente című prózai szövegkonglomerátumát. (Nova lis, Schriften. 3. Fragmente, Reimer, Berlin, 1846). Ezt a párhuzamot egyébiránt a kortársak is érzékelték, a Honderű 1846. december 1-i számának 422. oldalán a német irodalomban jól tájékozódó Zerffi Gusztáv ugyanis felvetette a kérdést, miszerint a ciklus darabjait „nem tudom költeményeknek nevezzem-e, vagy szaggatott gondolatoknak prózában"? Végül a szatirikus „nemversek” elnevezést választja, melyek szerinte akár „aphorismáknak" is tekinthetők. Vagyis: a Petőfi-kötet esetében a ciklust különálló, epigrammatikus költemények láncolataként bemutató értelmezések mellett indokolt lehet a kötetet egységes, bár hangsúlyosan fragmentált költeményként, az egyes oldalakon különféle sűrűségben és alakzatban gomolygó, szabálytalan körvonalú, szaggatott, aforisztikus hosszúversként olvasó értelmezés is. Az effajta olvasatban azonban szükségképp megnő a cím értelmezésének jelentősége, melynek így már nem csupán formai szinten feladata a szöveg egész kohézióját biztosítani. A versszövegek bibliai utalásai (gondoljunk például a Fönséges éj, E gazdag úr..., Kereszt vagy az Átok és áldás kezdősorú szövegegységekre), illetve a töredékek számának (hatvanhat) egyértelmű számszimbolikai utalása nyomán a felhő-metafora biblikus-szakrális kontextusa jelentéstelivé válik a cím tekintetében. Ebben a biblikus-szakrális kontextusban a felhő-motívum a teofánia, valamint a reveláció aktusát, pontosabban azok ironikus, luciferi ellentettjét kapcsolja a ciklushoz. Ezt a szövegbéli, saját egoját helyenként kozmikussá növesztő vagy épp szörnyetegként bemutató, szkeptikus, értéktulajdonításokat megkérdőjelező lírai szólam bölcselkedő-kinyilatkoztató, aforizmatikus retorikája is kihangosítja, ezáltal a Felhők szövege jól kapcsolhatóvá válik az angolszász romantikából, különösen Shelley és Byron műveiből Petőfi számára is jól ismert luciferi nézőponthoz, a tagadás és irónia szelleméhez. A szakrális-ironikus asszociációs kör azonban az angol romantika mellett egy másik lehetséges előzményre is ráirányítja a figyelmet, nevezetesen Arisztophanész azonos című vígjátékára, melyet nem sokkal később Arany János fordít majd magyarra. Itt a felhő-motívum elsősorban Szókratész szofisztikus bölcsességének ironikus kritikáját célozza, és erős rokonságot mutat a Madarak című komédia Felhőkakukkvárának anyagával: a felhők, amelyek nagy és szubsztanciális dolgoknak látszanak a földről (vagy ahogy Szókratész szemléli a darabban: egy fellógatott kosárból), közelről azonban illúziók szétfoszló, üres ködnek, párának bizonyulnak, mintegy szétfoszlanak a kezeink között. Arisztophanész vígjátékában a kórusként fellépő Felhők mindemellett különös istennők is, akik mintegy médiumként közvetítik, értelmezik a szerző üzenetét a nézők felé, persze ironikusan és megkérdőjelezhető hitellel. A Petőfi-szöveg címe így nemcsak a kortárs romantikus közegben ugyancsak kedvelt szókratészi pozíciót, és az ahhoz Kierkegaard által kapcsolt végtelen abszolút negativitást idézi meg, hanem az illúziófosztás aktusát is, mégpedig önironikus, a szerzői hangra utaló éllel. A Felhők szövegeinek valóban központi gesztusa az illúziófosztás, ironikus önszereprombolás, annál is inkább, mert a Felhők szövegdarabjai megidézik Petőfi lírai életművének A Petőfi-szöveg címe így nemcsak a kortárs romantikus közegben ugyancsak kedvelt szókratészi pozíciót, és az ahhoz Kierkegaard által kapcsolt végtelen abszolút negativitást idézi meg, hanem az illúziófosztás aktusát is, mégpedig önironikus, a szerzői hangra utaló éllel.«*« Wrobel Péter: Vándor-út, akril, farostlemez, 100x100 cm, 2013 (forrás: Ihletőnk: Petőfi. A Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum képzőművészeti katalógusa, HUNGART (2023) Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!” Petőfi Sándor 49