Irodalmi Szemle, 1963
1963/6 - DISPUTA - Igor Hrušovský: Petőfi
egymás közt és rokonságukkal általában szlovákul beszéltek és csak ritkán magyarul. Állítólag maga Petőfi is a nemzetiségi és nyelvi kérdésben csak aszódi diákéveiben döntött, akkor választotta határozottan a magyar nyelvet. Az internacionalizmus eszméinek fényében, a minden nemzet közös harcáért a feudális elnyomás ellen írja Petőfi lánglelkű költői szavait és ebben a vonatkozásban félelmet nem ismerő forradalmárnak mutatkozik. A mi Banšell Kolomanunk 1869-ben Petőfihez írt ódájában ennek a „világpoétának“ dicsőségét zengi. S. T. Šmatlák Hviezdoslav monográfiájában nagyra becsüli,hogy Banšell épp akkor fordul ilyen melegen Petőfi felé, amikor az uralkodó magyar burzsoázia és a szlovák burzsoázia között az ellentétek egyre jobban kiéleződnek. Petőfi minden nép testvériségét és szabadságát hirdette. Hogy ezen a világon minden ember egyenlő és hogy senki sem nézhet felülről a másikra, írásaiból szó szerint is idézhető. Sokat merített a népköltészetből és műveivel az egész emberiséget kívánta szolgálni. Áldásos és forradalmi hatalma művészetének köztudomású. Számos műve még életében széles visszhangra talált a magyar nép körében, beleitatódott gondolkozásába, érzelmi világába és eltökéltségének forrása lett. Költeményei népet ébresztő, hatalmas feladatok vállalására buzdító szózatok. Mint ahogy Illyés Gyula mondja: a kiebrudaltak millióit a nemzetközösségbe s az elmaradt nemzeteket a világ nemzeteinek közösségébe akarta vezetni. Költeményei hamarosan a "világirodalom gyöngyszemeivé váltak. Szeretettel csüngött a természeten és az életen, zsenialitásának leggyönyörűbb gyümölcseit ennek a szeretetnek a melege érlelte. Beethovenhez hasonlóan, aki a bizonyos művészeti szabályokat kizárólagossági elvvel védelmező tanárkodó törekvések ellen azt vallja, hogy a valódi művész a szabályokat nem betölteni, de eltörölni hivatott, Petőfi is nagy hévvel jelenti ki már szárnybontásainak éveiben: „Iskolai szabályoknak / Lelkem sosem engedett, / Támaszkodjék szabályokra, / Ki szabadban félve mén. / A határtalan természet / Vadvirága vagyok én.“ És akárcsak Beethoven számos zenedarabjában, ahol a sors fenyegető elemei lírai meghitt témával fonódnak össze, nem egy Petőfi költeményben is féktelen drámák szálai bogozódnak, amelyeken belül a határtalan küzdelem, a legmagasabb emberi eszmék, a haza és a világszabadság eléréséért folytatott heroikus erőfeszítés Petőfi természethez fűződő mélységes szeretetével rezonál. I. Kupec helyesen állapítja meg, Petőfi egyike azoknak a géniuszoknak, akik túl tudtak nőni az érzékeny költő magára hagyatottságán, és a nép felszabadításának magasztos gondolataiba bele tudták sűríteni saját személyüknek s egyediségüknek mélységét... ennek a gondolatnak az íve alatt megteremtették azt, amit forradalmi romantizmusnak hívunk, az egyedinek, az össznépinek az egységét, a szenzibilis lírát össze tudták kapcsolni a forradalmi tettel. Legkitűnőbb költeményei a „világszabadság“ jegyében születtek, annak a világszabadságnak a jegyében, amelynek lelkes híve volt. A világszabadság eszméjét Petőfi a francia forradalomtól kapta, vérébe itatódott és világító művészetté izzott műveiben, 8 „világszabadságának“ nézőpontjából írta. Különben is Petőfi azt megelőzőleg már magát a magyar népet is éles szavakkal illette, amikor annak kutyamegalázottságáról ír. Ha „megtudjuk érteni“ Petőfi felháborodott szavait, nem beszélhetünk ugyanakkor ezeknek „nacionalista soviniszta karakteréről" (M. Gašparik) és Marxnak hasonlóan éles szavait sem minősíthetjük így, amelyeket ugyanaz a történelmi helyzet sugall. Marxtól és Engelstől távol állt filisteri értelemben minden szlávellenes beállítottság (ezt kézzelfoghatóan bizonyíthatjuk a lengyel forradalommal kapcsolatos beszédeikből). Ők mindig a nemzetközi munkásmozgalom érdekeit 1) „A marxista filozófia kérdései“ című folyóirat 1982. 6. számában megjelent jubileumi cikk fordítása, amelyet a szerző a Kultúrnyirat hasábjain ez évben folytatott Petőfi vitára vonatkozó lábjegyzetekkel egészített ki. 2) Azokról a bizonyos kitételekről, amelyeket szlovákellenes beállítottságának bizonyításául hoznak fel. Ivan Kupec „Nesmrtelni" (Halhatatlanok) című művében Bratislava, 1963 meggyőzően írja: Petőfi a magyar nép harcának elkeseredett hevében és az egyedülmaradottság érzetében a mi címünkre éles szavakat használ, de ezeket az európai forradalom perspektívájának nézőpontjából és az