Irodalmi Szemle, 1963

1963/6 - DISPUTA - Igor Hrušovský: Petőfi

egymás közt és rokonságukkal általában szlo­vákul beszéltek és csak ritkán magyarul. Állítólag maga Petőfi is a nemzetiségi és nyelvi kérdésben csak aszódi diákéveiben dön­tött, akkor választotta határozottan a magyar nyelvet.­ Az internacionalizmus eszméinek fényében, a minden nemzet közös harcáért a feudális elnyomás ellen írja Petőfi lánglelkű költői szavait és ebben a vonatkozásban félelmet nem ismerő forradalmárnak mutatkozik. A mi Ban­šell Kolomanunk 1869-ben Petőfihez írt ódá­jában ennek­ a „világpoétának“ dicsőségét zengi. S. T. Šmatlák Hviezdoslav monográfiá­jában nagyra becsüli,­­hogy Banšell épp akkor fordul ilyen melegen Petőfi felé, amikor az uralkodó magyar burzsoázia és a szlovák burzsoázia között az ellentétek egyre jobban kiéleződnek. Petőfi minden nép testvériségét és szabad­ságát hirdette. Hogy ezen a világon minden ember egyenlő és hogy senki sem nézhet felülről a másikra, írásaiból szó szerint is idéz­hető. Sokat merített a népköltészetből és mű­veivel az egész emberiséget kívánta szolgálni. Áldásos és forradalmi hatalma művészetének köztudomású. Számos műve még életében szé­les visszhangra talált a magyar nép körében, beleitatódott gondolkozásába, érzelmi világába és eltökéltségének forrása lett. Költeményei népet ébresztő, hatalmas feladatok vállalá­sára buzdító szózatok. Mint ahogy Illyés Gyula mondja: a kiebrudaltak millióit a nemzet­közösségbe s az elmaradt nemzeteket a világ nemzeteinek közösségébe akarta vezetni. Köl­teményei hamarosan a "világirodalom gyöngy­szemeivé váltak. Szeretettel csüngött a természeten­ és az életen, zsenialitásának leggyönyörűbb gyümöl­cseit ennek a szeretetnek a melege érlelte. Beethoven­hez hasonlóan, aki a bizonyos művészeti szabályokat kizárólagossági elvvel védelmező tanárkodó törekvések ellen azt vallja, hogy a valódi művész a szabályokat nem betölteni, de eltörölni hivatott, Petőfi is nagy hévvel jelenti ki már szárnybontásainak éveiben: „Iskolai szabályoknak / Lelkem sosem engedett, / Támaszkodjék szabályokra, / Ki szabadban félve mén. / A határtalan természet / Vadvirága vagyok én.“ És akárcsak Beethoven számos zenedarabjában, ahol a sors fenyegető elemei lírai meghitt témával fonódnak össze, nem egy Petőfi költeményben is féktelen drámák szálai bogozódnak, amelyeken belül a határtalan küzdelem, a legmagasabb emberi eszmék, a haza és a világszabadság elérésé­ért folytatott heroikus erőfeszítés Petőfi ter­mészethez fűződő mélységes szeretetével re­­zonál. I. Kupec helyesen állapítja meg, Petőfi egyike azoknak a géniuszoknak, akik túl tudtak nőni az érzékeny költő magára hagya­tottságán, és a nép felszabadításának magasz­tos gondolataiba bele tudták sűríteni saját sze­mélyüknek s egyediségüknek mélységét... ennek a gondolatnak az íve alatt megterem­tették azt, amit forradalmi romantizmusnak hívunk, az egyedinek, az össznépinek az egységét, a szenzibilis lírát össze tudták kap­csolni a forradalmi tettel. Legkitűnőbb költeményei a „világszabadság“ jegyében születtek, annak a világszabadság­nak a jegyében, amelynek lelkes híve volt. A világszabadság eszméjét Petőfi a francia forradalomtól kapta, vérébe itatódott és vilá­gító művészetté izzott műveiben, 8 „világszabadságának“ nézőpontjából írta. Külön­ben is Petőfi azt megelőzőleg már magát a magyar népet is éles szavakkal illette, amikor annak kutya­­megalázottságáról ír. Ha „megtudjuk érteni“ Petőfi felháborodott szavait, nem beszélhetünk ugyan­akkor ezeknek „nacionalista soviniszta karakteré­ről" (M. Gašparik) és Marxnak hasonlóan éles szavait sem minősíthetjük így, amelyeket ugyanaz a történelmi helyzet sugall. Marxtól és Engelstől távol állt filisteri értelemben minden szlávellenes beállítottság (ezt kézzelfoghatóan bizonyíthatjuk a lengyel forradalommal kapcsolatos beszédeikből). Ők mindig a nemzetközi munkásmozgalom érdekeit 1) „A marxista filozófia kérdései“ című folyóirat 1982. 6. számában megjelent jubileumi cikk fordí­tása, amelyet a szerző a Kultúrny­­irat hasábjain ez évben folytatott Petőfi vitára vonatkozó lábjegy­zetekkel egészített ki. 2) Azokról a bizonyos kitételekről, amelyeket szlovákellenes beállítottságának bizonyításául hoz­nak fel. Ivan Kupec „Nesmrtelni" (Halhatatlanok) című művében Bratislava, 1963 meggyőzően írja: Petőfi a magyar nép harcának elkeseredett hevé­ben és az egyedülmaradottság érzetében a mi cí­münkre éles szavakat használ, de ezeket az európai forradalom perspektívájának nézőpontjából és az

Next