Irodalmi Szemle, 1963
1963/6 - DISPUTA - Igor Hrušovský: Petőfi
bontakoznak ki a szlovák sajtóban, mintegy kísérő jelenségként az egyre élesedő magyarszlovák viszonynak. Ami pedig Petőfi „felfuvalkodottságát“, „sovinizmusát“ stb. illeti, itt ■Gašparik egy későbbi cikk alapján a forradalmi magatartást magyarázza félre. Tanulmánya végén pedig Banšellnek a magyar forradalmi költészettel, főként Petőfivel foglalkozó cikkét ismerteti Mikuláš Gašparik. Egyetlen elismerő mondat után összesűrítve adja a cikk Petőfi-ellenes vádjait, anélkül, hogy megvizsgálná valójában milyen célból írta Petőfi ezeket a költeményeket. Kijelenti, hogy Banšell „kategorikusan elutasítja“ Petőfi nacionalista korlátoltságát. A „kategorikus elutasítás“ dogmatikus kifejezést Banšell egyszer sem használja, de M. Gašparik több cikkében is ismételgeti Petőfi költészetének egy részével kapcsolatban, ami azért is feltűnő, mert nem tudja vagy elhallgatja e versek igazi értelmét. Az Élet vagy halállal Petőfi az ellenforradalom fegyveres támadásának visszaverésére buzdít 1848 szeptemberében, az Európa csendes... kezdetűvel pedig 1849 januárjában kétszeres helytállásra ösztönöz, mivel a magyar forradalmat támogató párizsi, bécsi és olasz szabadságharcokat ekkorra már leverték. Petőfi világirodalmi hírneve és forradalmisága nem szenved nagy csorbát azzal, hogy Igor Hrušovský:Petőfi 140 évvel ezelőtt született Petőfi Sándor, zseniális magyar költő, a magyar szabadságharc plebejus-jakobinus irányzatának vezéralakja. Teljességgel és végérvényesen, mint előtte senki, összeforrt a magyar néppel, a jobbágysorban sínylődő parasztsággal és proletariátussal, s az ő érdekeikért harcolt példátlan odaadással és áldozatkészséggel úgyis mint forradalmár és úgyis mint lánglelkű költő. Ebben az erőfeszítésében nem ismert megalkuvást. A világ hatalmasai előtt soha sem hajtott fejet. 1848-ban írt naplójegyzete is erről tanúskodik: „Azon időben, mikor a lelkeket vették és jó drágán fizették, mikor egy alázatos görnyedés megalapított jövendő volt, én messze kerültem a vásárt és senki előtt még csak fejemet sem billentettem meg, hanem álltam egyenes fővel, fáztam és éheztem.“ Petőfi nemcsak tüzes hazafi, nemcsak a nép és a nemzet költője, de egyúttal internacionalista is volt, aki küzdött a világszabadságért, a nemzetközi szolidaritásért, harcolt a zsaru „Tahy mladosti“ új kiadásában reakciós jellegű vádakkal illetik, de megtévesztheti a tájékozatlanabb olvasót. A forradalmi költészetnek ez az éles elítélése elsősorban Banšell- re vet rossz fényt. Mivel azonban Banšell az eredeti „Tahy mladosti“-ban egyetlen sort sem tett közzé ezekből a tévedésekből (éppen ellenkezőleg: Petőfi-fordításokat is tett bele), ezt a terjedelmes, elfogult cikket besorolni az új kiadásba, olyan ízléstelen, mintha pl. egy XX. századi szlovák költő verseit úgy tennék közzé, hogy hozzá csatolnák egy újságcikkét az 1951—54-es évekből, melyet akkor a davisták vagy Laco Novomesky ellen írt, s a bevezető tanulmányban azt bizonyítgatná, micsoda éleslátással leplezte le az illető a „burzsoá nacionalistákat“, „az árulókat“ stb. A magyar forradalmi költészet szelleme c. cikk vádjai reakciós félremagyarázások, melyek alkalmazhatók a világirodalom bármely forradalmi költészetére. Sajnos a dogmatizmus éveiben volt is „lektor“, aki alkalmazta ezt a módszert Ady proletár verseire (pl. a Csák Máté földjén címűre), a kuruc szegénylegények énekeire stb. Bandell cikkének megjelenése idején az ilyen elfogult cikk is szolgálhatta a magyar uralkodó osztály soviniszta politikája elleni védekezést, de milyen céllal melegítik fel az ilyen nacionalista sajtóvitát nálunk a szocializmus építésének tizennyolcadik esztendejében ?nokság és elnyomás ellen. Számára a haza nemcsak bástya minden ellen, ami idegen, de kapuzárás is a világ felé. A Néphez című versében írja: „Haza csak ott van, hol jog is van / s a népnek nincs joga.“ De a jog, a közjogon kívül kenyérhez való jogot is jelent. Petőfi abban is megelőzte kortársait, hogy a nemzeten belül két nemzetet tud megkülönböztetni. Forradalmi demokratizmusa, nemzetközisége tagad minden nemzeti előjogot, csak a forradalom, a forradalmi cselekvés jogát ismeri el. Szembefordul minden nemzetiségi és faji gyűlölködéssel. Ismételten hitet tesz a magyarországi nemzetek és nemzetiségek forradalmi összefogása mellett. Ezzel kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy 1835-ben a 12—13 éves Petőfit Pesten Ján Kollár bérmálta, akinél azt megelőzőleg szlovák nyelvi kurzuson vett részt. Hatvani Lajos monumentális művében az „így írt Petőfi“-ben, I—V, Bp. 1955—57, arról számol be, hogy szülei (Petrovicsék Vágújhelyről, Hrúzék Túróéból származnak)