Irodalmi Szemle, 1965

1965/6 - HAGYOMÁNY - Szeberényi Zoltán: Emlékezés a húsz éves HÍD-ra

sága, hogy J. Hašek, Mária Mejerová, Karel Konrád, ill. Štefan Krčméry, I. Hrušovský, Ivan Stodola teljesen kimaradt belőle, Fraňo Kráľ pedig csak lírikusként szerepel. Ugyan­akkor jelentéktelenebb prózaíróknak (pl. Gaš­par, Nižňánsky, Bránecký, Kavec és mások) helyet biztosít. A legsikerültebb választás Jirásek: Huszárok, Vančura: A szent pék (részlet a János, a pék c. regényéből), Wolker: A milliomos c. művére esett. Ivan Olbracht riportszerű írása (íme, Kárpátalja) a maga idejében igen bátor hangú és fontos írás lehetett, de nem tükrözi ennek a kiváló pró­zaírónak mesterségbeli tudását. A Műfordítók alcímet viselő kötet a vázlatos életrajzi és bibliográfiai adatokat és a fordí­tások jegyzékét tartalmazó Jegyzetek zárja, melyből a fordítások bibliográfiája ma is for­rásértékkel bír (Szalatnai Rezső munkája). A Magyar Album I—X. kötete A fasiszta Szlovák Állam eltörölte a magyar nyelvű folyóiratokat. A „Híd“ munkatársai ekkor megindították a Magyar Albumot (szer­kesztette Dallos István), mely rendszertelen időközökben jelent meg, így a hatóságok nem találtak jogcímet a betiltására. A Magyar Album két éven keresztül igyekezett betöl­teni a folyóirat szerepét, így a szlovákiai ma­gyarság a legnehezebb időkben is olvasmány­hoz jutott. Szerkesztőjének és munkatársainak sikerült az első kötetben meghirdetett tíz kötetet megjelentetnie, de munkájukat nem folytathatták, a financiális gondok, az anyag­hiány mellett a hatóság egyre erősödő nyo­mása miatt a X. kötet megjelenése után a „Híd“ beszüntette tevékenységét. A Magyar Album célkitűzéseit Dallos István fejtette ki: „Azon túl, hogy a szlovákiai, er­délyi, bácskai, kárpátalji és a pesti fiatal írógárda válogatott írásait sorakoztatja fel oldalain, s a kultúrközeledés terén is ki akarja venni részét abból a nemes elgondo­lásból fakadt kultúrmunkából, mely a magyar szellemiséggel megismertetni kívánja a szlo­vák irodalom jeleseinek munkáját.“ Tehát a beszüntetett könyvkiadást és a betiltott fo­lyóiratok hiányát igyekeztek vállalkozásukkal pótolni. „Nem a külső formán van a hangsúly — írja bevezető szavaiban Dallos István —, hanem a lényegen, a magyar kultúrán, akár újság, folyóirat vagy könyv alakjában jut el a magyar olvasó asztalára.“ Mindebből kitűnik, hogy ismét a „faj- és kultúrszeretet“ apoliti­­kus, az osztályérdekeket figyelmen kívül ha­gyó és a kisebbségi problémákat túlzottan elő­térbe helyező elvek vezérelték a Magyar­ Album létrehozóit. Nem voltak bevallott ideo­lógiai célkitűzéseik, de az írások szelleme általában demokratikus és fasisztaellenes, bár többször — valószínűleg kényszerből — helyet adtak a kurzus eszméit hirdető írásoknak (pl. Ijjas Antal, Társavölgyi János, Eszterházy Lujza, Ortutay Jenő és mások munkái), sze­repeltették — bár kis számban, s apolitikus versekkel — a fasizmusnak behódolt szlovák költőket is (pl. V. Beniak, A. Žarnov és mások). A római számokkal jelölt kötetek (ill. fü­zetek) belső elrendezése is a folyóiratokra emlékeztet. Állandó rovataik vannak, melyek tartalmi szempontból alig változnak. Az I—V. kötetnek négy rovata van: Idők sodrában, Magyar lélek, Őrhely, Figyelő. Az V. kötettől kezdve a Fejfákkal bővül. Volt egy rövidebb életű rovat, a Kérdések vonalán, mely csupán a VI. és a VII. kötetben szerepel. A Magyar Album értékelését a könnyebb áttekinthetőség kedvéért rovatonként végezzük. Az Idők sodrában volt a leggazdagabban szerkesztett rovat. Ebben tanulmányokat, ér­tekezéseket és főképp esszéket közöltek a kultúra, irodalomtörténet, történelem, művé­szet stb. egyes problémáiról. A sok színvona­­latlan írás közül kiemelkedik Bóka László: A Kosztolányi-hagyomány, Szentimrei Jenő: Az erdélyi irodalom múltja, Szalatnai Rezső: Széchenyi, Marék Antal: Kármán József, Ethey Gyula: Régi temetkezési szokások című mun­kája. Különösen Bóka tanulmánya érdekes, melynek nem egy megállapítása ma is érvé­nyes. A Magyar lélek a szépirodalmi alkotásokat, többnyire elbeszéléseket, karcolatokat, ritkáb­ban verseket tartalmazta. Ez már jóval gyen­gébb színvonalú írásokat is közölt, a legjobb alkotások az erdélyi (Tamási Áron, Nyírő Jó­zsef, Szemlér Ferenc, Áprily Lajos stb.) és a magyarországi (Márai Sándor, Marék Antal) nevéhez fűződnek. A hazai írók közül csak Szalatnai Rezső, Mécs László, Ásgúthy Erzsé­bet írása jelent színvonalat. Igen érdekes az Őrhely c. rovat, amelyben irodalompolitikai aktualitásokat, glosszákat, adalékokat és versfordításokat közöltek. Külö­nösen Kozocsa Sándor: Tíz év a magyar szel­lemi életből és a regényíró Justh Zsigmond, Heszke Béla: Népiség az új európai irodalom­ban, Gerézdy Rábán: A Nyugat történetéhez, továbbá Tichy G. György: A magyar zene fejlődésének története c. írása érdemli meg az olvasó figyelmét.

Next