Irodalmi Szemle, 1966
1966/6 - HAGYOMÁNY - Varga Rózsa: Barta Lajos
Varga Rózsa Barta Lajos Nincs a hisztorikusabb, provinciálisabb, s végső soron hiábavalóbb törekvés, mint kulturális értékeket földrajzi határok, vagy tágabb értelemben akár nemzetek szerint kisajátítani. Sajnos, elevenen kísért még a hajlandóság, hogy elsősorban nemzeti, s azon belül isten tudja, milyen színű skatulyákba próbáljuk belegyömöszölni azt, amit nem lehet beskatulyázni. Mert az igazi művészet egyik legfontosabb kritériuma éppen az, hogy mondanivalójában egyetemes érvényű. Félreértés ne essék, nem a nemzeti kultúrák autonomitását, jelentőségét akarom kétségbe vonni, hanem hangsúlyozni azt, hogy egymás mellett élő közösségek múltjuk megírandó történetének legszebb lapjairól s ma is adott lehetőségeik kiaknázásáról mondanak le akkor, amikor a múlt összekötő szálait szétszakítják, ha a kölcsönhatás szabad áramlása elé szellemi restségből, befelé fordulásból gátakat emelnek. Miért mondom el ezt éppen Barta Lajosról írandó jegyzeteim előtt? Azért, mert Barta Lajos életművének értékelése többek között azért maradt torzó, mert eddig kénytelen volt földrajzi határokhoz és dátumokhoz igazodni. Az irodalomtörténeti köztudat szerint Barta Lajos magyarországi írónak számít, a szocialista irodalom egyik úttörő alakja, de az 1919—1945 közti időszakból alig tudunk róla valamit, mert ebben az időben nem Magyarországon működött. Hivatalos bejelentő lap szerint Bécsben, de lényegében már a 20-as évek elejétől egészen a második világháború kezdetéig Pozsonyban élt. 1938-ban Londonba menekült, ott a csehszlovákiai magyar kommunista emigrációval együtt részt vett az antifasiszta ellenállási mozgalomban, s a felszabadulás után Magyarországra tért vissza. Alkotó életének hosszú szakaszát tehát a csehszlovákiai magyarság körében töltötte, s életműve sok vonatkozásban az ottani magyarság kulturális világához kapcsolódott. A haladó erők összefogásáért, a reakció, majd a fasizmus elleni harcra való aktivizálásáért küzdött már jóval a munkásmozgalom népfrontpolitikai programjának teoretikus és gyakorlati kidol hagyomány ozása előtt. Kora követelményeinek, a munkásmozgalom internacionális harca időszerű feladatainak felismeréséhez mély humanizmusa vezette, mely nem ismert el soha semmifajta megalázó megkülönböztetést ember és ember között. Legfőbb feladatának a szociális igazságtalanságok és a kulturális elmaradottság, a fizikai és szellemi nyomor megszüntetéséért folytatott harcot tekintette. 1878-ban, a Dunántúlon, Dél-Baranyában született, iskoláit is itt végezte. Rövid pécsi újságíróskodása után Kassára került lapszerkesztőnek, s itt írta meg első irodalmi sikert jelentő művét, a Parasztokat. A lázadó, földosztást követelő nincsteleneket színpadra állító drámát 1911-ben a Magyar Színház mutatta be Pesten; forradalmasító hatása miatt a második előadás után betiltották. Ebben az időben az író már Budapesten élt, a Világ című folyóirat szerzőinek kollektívájához és Ady baráti köréhez tartozott. A szociális problémák iránti fogékonyságot, a társadalom perifériájára szorult falusi és városi szegénységgel való érzelmi azonosulást tükrözik sajátos hangvételű, drámai feszültséggel telített írásai; egyik híressé vált riportsorozatát Verhovina szegényeiről írta. 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után mint a proletárforradalomban jelentős szerepet vállalt kommunista írónak menekülnie kellett Magyarországról. Mint annyi sorstársa, „utazó“ író volt; több mint egy évtizedig felváltva Bécs, Berlin, Pozsony az „otthona“, de a közösséget — nem egyszerűen a nyelvi, hanem az eszmei, harcostársi közösséget — mindvégig a csehszlovákiai magyarságban kereste és találta meg. Évekig szinte naponta járt Bécsből Pozsonyba, Bécsből szerkesztette Pozsonyban megjelenő lapját, az Új Szót is. Bécsi lakásának fenntartásával el tudta kerülni az 1919-es magyar emigráció többi tagjának azt a sorsát, hogy a polgári köztársaság kormánya kiutasítsa Csehszlovákia területéről. A magyarországi kommunista írók közül ő volt az egyetlen, aki 1919-től közvetlenül a német megszállást megelőző időkig, 18 éven át, aktív