Irodalmi Szemle, 1996
1996/5 - Alexa Károly: „ki letépte láncát...”
"Tol letépte láncát..." Az őrület mint romantikus szerepjáték I. Az irodalom és a festészet, a színház és némely zeneművek (jelesül operák, dalok és szimfonikus darabok) tanúsága szerint az őrület nem betegség és nem hivatás és nem is életforma, hanem létmód, létezési állapot, a létezés valamiféle határhelyzete élet és halál, föld és pokol, pokol és menny, álom és ébrenlét, nappal és éjszaka között. Akadtak persze szép számmal udvari bolondok, akik testi hagyatkozásaik védelmében elnénekedhettek kényurak lábainál, mígnem esetleg rigolettói púpjukra zsákot kanyarított a kerge végzet, számos jeles művelője volt az idők során az "okos bolond" (der weise Narr) szakmájának, a falusi vásártereken fehér orcájú bajazzók szíve szakadt meg s a koldusok társadalma is jól ismeri a hivatásos habókos alakját. S voltak-vannak persze szerencsétlen elmebetegek, tébolydák lakói, ők azonban nem művészeti témák, legfeljebb tárgyak, amelyek embervoltunk nyomorúságos távlataira, a létezés kelepcéire emlékeztetnek, látványelemek, amint Shakespeare-Vörösmarty szavaival "makogva, nyíva" járnak-kelnek. Persze, ha már Shakespeare és Vörösmarty, akkor újra és megint az irodalom, s talán az volt igazában Freud is, meg Kraft-Ebing, Lombroso. Csáth Géza biztosan, amikor ifjú orvosként, de már érett elbeszélőként G. kisasszony, az elárvult irodistalány esetével foglalkozik. (S akiről, ha neve örökre titok marad is, felejthetetlen észleleteket rögzít a lélekboncnok. "Jobbfülén az óraketyegést 45, a balon 30 centiméterről hallja... A kölnivíz illatát a jobb orrlikon 7, a balon 4,5 centiméterről érzi meg. ”) S mindenképpen irodalom az a bravúros emlékleírás, amelyet Justh Zsigmond rögzített naplójában 1889. április 29-én. Jászai Mari ötletére hét színésznő meg Justh és Feszty Árpád (a "nagy Mari", avagy Miriám föld- és égrengető szerelmének hőse és áldozata) egy szép tavaszi napon kirándulási szerelmének hőse és áldozata) egy szép tavaszi napon kirándulást tesz a lipótmezei tébolydában. (Az omnibuszon szorosan egymás mellett, "fodor fodron... a fátyolok egyik kalapról átlengtek a másikra", a hídon ott baktat