Irodalmi Szemle, 2000

2000/3-4 - Németh Zoltán: Napló Márai 2000

Száz éve született Márai Sándor Lőrinczy Huba könyvét, a „...személyiségnek lenni a legtöbb...” címűt olvasgatom. Márai-tanulmányok, ez a könyv alcíme. Még ha rengeteg dologban el is tér a véleményem a szerzőétől, elgondolkodtat: van-e nemesebb hűség, mint hűségesnek maradni a kedvenc íróhoz, van-e ennél emberibb olvasás, végigolvasni minden könyvét, regényét, s nyilvánossá tenni viszonyunkat az olvasott művekhez Olyan ez, mint a sportban a klubhűség: kitartani a csapat mellett jóban-rosszban, a gyengébb teljesítmények és hullámvölgyek idején is, miközben nem hallgatjuk el bíráló szavainkat sem. Lőrinczy Huba írásaival először a szombathelyi Életünk hasábjain találkoztam, s most, könyv alakban elénk tárul egyféle Márai-hűség és annak olvasata. Néha megengedem magamnak, hogy gondoljak valamire. A többi csak­ elgondolódik bennem a lét. Casanova nemcsak az életművész szerepében tűnik fel Márainál a Vendég­játék Bolzanóban lapjain, hanem ő a pár excellence író. Az író, élettényeit szívósan dokumentáló ember típusa lesz Casanova, olyan ember, aki tudatában van annak, hogy csak az képes irányítani mások életét, az tehet szert hatalomra mások és önmaga felett, aki írja az életét. Az írás több mint hatalom, „maga a hatalom, az egyetlen, igazi hatalom”, mondja Casanova szövegén keresztül Márai. Minden, a hit és a tudás is az írás szolgálóleánya, az írás változtatja át a szavakat hitté és tudássá. Az írás építi fel az anyagot a tudatban, az írás vezet „a pokolból a földre” és vissza „a földről a mennybe is”. Ilyeneket beszél Casanova, a test és a hús poétája... Umberto Eco beszél egy helyütt értelmezés és túlértelmezés viszonyáról. A gyertyák csonkig égnek kapcsán én is megkockáztatnék egy laza kis túlértelmezést. A klasszikus szerelmi háromszöget a tábornok, Henrik, felesége, Krisztina és a tábornok legjobb barátja, Konrád között az öreg cseléd, a titokzatos Nini bontja meg. Miközben a magas ívű történet a három barát, Henrik, Krisztina és Konrád története, illetve annak története, hogy Krisztina és Konrád hogyan csalták meg évekig és titokban Henriket, hogyan szökött meg később Konrád, s ez miként változtatta meg a házaspár életét . Henrik mindent megértett, és különköltözött feleségétől, akit aztán már csak a ravatalon látott viszont, szóval e családi és személyes dráma mögött ott áll a szótlan és mindent látó és mindenről tudó Nini, akinek a fején nőtt fel a tábornok. A dajka mint anyapótlék lép fel a tábornok életének kezdeti szakaszában, gyermekkorában az életét is megmentette, miért ne lehetne tehát a feleség pótléka, szerető? A regény végén „megcsókolják egymást”. „Ez a csók fonák, rövid és különös: ha látja valaki, bizonyosan elmosolyodik. De mint minden emberi csók, ez is felelet, a maga torz és gyöngéd módján, egy kérdésre, melyet szavakkal nem lehet kimondani.” Ezekkel a szavakkal zárul a regény, amely mintha arra próbálna utalni, hogy létezhet másfajta szeretet is ember és ember között, nemcsak a szexusból táplálkozó. Kimondhatatlan, bölcs, nyugodt szeretet. De mi van akkor, ha e szerelmi háromszög fókuszában Nini áll, s már kezdettől fogva ő a tábornok, azaz Henrik szeretője, s ezért keres

Next