Irodalmi Szemle, 2000

2000/3-4 - Németh Zoltán: Napló Márai 2000

Száz éve született Márai Sándor érvényesítésének terepe is: a közösség kebelén belül, annak viszonylatában kaphatja csak meg az egyén individuális karakterjegyeit. Az ideális város abban érdekelt, hogy közössége egyéniségekből, azaz olyan mesteremberekből álljon, akik képesek magukból individuumot faragni. A gyertyák csonkig égnek színpadiassága, szünetei, arisztokratikuma. A szavak közti csend mintha túl sokat akarna mondani a kimondhatatlanról. Justh Zsigmond regényeinek vannak ilyen arisztokratikus csendjei. A színpa­diasság azonban felébreszti a hiteltelenség lehetőségét. A regény eleje mintha túlságosan is előkészítené a terepet, mintha túlságosan is drámai lenne már a kezdés is, amelyet aztán majd nem lehet tovább fokozni. Olvasás közben aztán egyvégtében éreztem a remegést magamban, hogy mikor fog ez a hatalmas apparátussal bíró kezdés leengedni. Aztán kiderül, hogy Márai nemcsak végig tartani tudja a feszültséget, nemcsak fokozni tudja, hanem­ kezdést is tud adni a feszültségnek, mert A gyertyák csonkig égnek című regényt csak így érdemes elkezdeni. Egy 1945-ben írt regény, az aláírás tanúsága szerint 1945. júliusa és szeptembere között íródott Leányfalun, ahol Márai Budapest ostromát vészelte át. A címe: Szabadulás, és csak idén, 2000-ben jelent meg először. Az ostromlott Budapest regényének is nevezhetjük a Szabadulást, de — tágabban — minden ostromlott és lebombázott, szétlőtt és megszállt város szimbóluma is a regénybeli főváros. A Szabaduláson végighúzódik egy szál, amely Amerika felfedezésének körülményeit juttatja eszembe. Amikor a menhelyen összetömörült emberek várják az oroszokat, akiket még sosem láttak hús-vér valóságban, akiket csak a propaganda eltorzított tükrében pillanthattak meg, nos, ez a szorongó fantáziálás éppúgy jellemzi az Amerika felfedezésére induló spanyolokat (akik kutyafejű, egyszemű, egylábú lényeket képzeltek a kontinens belsejébe), mint az indiánokat, akik még a személyes kontaktus után is isteni lényeknek képzelték az európaiakat. Ahogy az aztékok isteni küldötteknek tekintették Cortez embereit, úgy reménykedtek a szabadulásban az európai baloldali értelmiségiek, s ahogyan titokzatosak, szörnyűek és megmagyarázhatatlanok voltak a spanyolok fegyverei az aztékok számára, úgy voltak megmagyarázha­tatlanul titokzatosak, ismeretlenek, szörnyűek a bolsevik módszerek, amelyek­kel bevezették és megszilárdították az új rendet. Még mindig a Szabadulás: az aztékok olyan lényeknek tartották a spanyolokat, akik kétfelé tudnak szakadni, egy négylábú (ló) és egy kétlábú (ember) lénnyé, majd képesek újra egyesülni. Az európai gondolkodás is valahogy így áll(t) a bolsevikokkal, ilyen furcsa, kétféle lény a kommunista Szétverték a megszálló diktatúrát, miközben, ezzel párhuzamosan egy másik, másfajta diktatúrát építettek ki. Jelszavai az európai gondolkodás legszebb utópiáiból táplálkoznak, de csak azért, hogy a legkegyetlenebb terrort valósítsa meg.

Next