Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Szalay Adrianna: A leírás problematikája (Gozsdu Elek és August Strindberg) (tanulmány)
TANULMÁNY SZALAY ADRIANNA A leírás problematikája (Gozsdu Elek és August Strindberg) Gozsdut a naturalista stílustendenciákat képviselő írók között tartják számon, illetve az új, modern próza alapjait lerakó írók közé sorolják. A naturalizmus tagadja az emberi lény befejezetlenségét és jövő iránti nyitottságát, ami a századfordulón merült fel. Benne az események egyféleképp történhetnek, racionális módszerrel kiszámíthatók, az eredmény kísérletezéssel megállapítható. Eszerint semmi más nincs, csak a „törvény”. A naturalista indíttatásokat mutató magyar próza megtartja az elbeszélői értékelésnek közvetett formáit, melyek egyszerre érzékeltetik a törvényszerűség mechanizmusának hatalmát és képtelenségét. (Gozsdu hőse a Falusi mizantrópban.) A naturalista program a hiánylétre nem nyitottsággal válaszol, hanem degradáló és menekülő pótcselekvéssel (pl. evés az Őszi esőben, A Hét válogatás, 1892, 103-106). Vagyis tantalusi gesztussal, hiány és nyitottság ( a létből való részesedés) elválasztásával, s az utóbbi megtagadásával. Justh Zsigmond a Hazai Naplóban (1889. március 28.) megjegyzi, hogy Kiss József a modern elbeszélő irodalomról beszélgetve Mikszáthra szavaz, Gozsdut erőltetettnek tartja. Kiss József értékelése talán felszínesnek hat, de a szó valódi értelmén elgondolkodva megállapítható, hogy amennyiben működik a szecesszió médiumként való értelmezhetősége, az egyes stílusok közötti átfedések, festészeti technikákat magába reveláló hatása, valóban erőltetettnek hathatott a maga korában. A szecesszió ugyanúgy építkezik az irodalomban mint a művészetekben, vagyis bonyolultan és sokrétűen. Gozsdu novellájában a naturalista stílustendenciák, az anekdotikus hagyományelemek, az ibseni realizmus, a szecessziós díszítőelemek és az irónia keveredik, akár a kifinomult anyagkultuszon alapuló kollázson. Gustav Klimt Zene (1895) című képén például háromdimenziós ornamentális sávok társulnak a síkhoz: az olajfestékréteg mellett arany háttér, mozaik, fém, majolika, féldrágakövek. A görög antikvitás, amelyet egy fiatal nő személyesít meg, maga a fin de siécle. A „szintézis művészete” hajlékony, hullámos vonalakban és a femme fatale alakjában ölt testet. Magát a kollázst is úgy határozzák meg, mint amely a szimbolizmus festészetéből és irodalmából ered, továbbá a francia kézművességből, s amely szubtilis „anyagszerűségében,, utolérhetetlen”. A szecessziót a művészetről és a jobb életkörülményekről alkotott elgondol