Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - TANULMÁNY - Szalay Adrianna: A magyar szecessziós novellisztika regényelőzményei (tanulmány)
Szalay Adrianna A fehér lap című regényében a lelkét eladó, szerelem nélkül házasodó Emi grófnő rádöbben, hogy anyja tanítását elfogadva, aki önzést, a szerelem múlandóságát emlegeti, örökre boldogtalan lesz, mert nem hitt az örök szerelemben. „Uralkodni akart azon a világon, amelyet megutált, mielőtt megismert volna, így a »fehér lap«-ra sötét árnyat vetett az élet, anélkül, hogy írt volna valamit reá.” A Városliget tavaszi képe impresszionisztikus: „Az akácok még nem hajtottak ki egészen, csak pár nap óta volt melegebb idő. Feketés törzseik megvonalazták a zöld rét virágos alapjait. Itt-ott egy nagy fűz vagy nyárfa finom, piciny, fakadozó levélkéi pontozták zöldre az ég világos, áttetsző azúrját. A pázsitot lilaszín liliomok és fehér százszorszépek tarkították... ” Az utolsó hangulat című elbeszélés főhőse, Széphalmi Gábor, a modern költő, aki Emi grófnő anyjához, Kelechényi Mariette grófnéhoz hasonlóan nem hisz az örök szerelemben, sokkal inkább a magányos művészsorsban. Kizárólag a szépnek él, ezért akar teremteni. Szerelme, Kondor Klára esküvője szokatlan hatást tesz rá, és megírja saját történetét. „... a szerelmi vágy helyére a teremtés láza terült”, s mint tökéletes lelki egyensúly lépett be a művészi emotio - gúnyos mosollyal ajkán - az „utolsó hangulatinak az örök válást kifejezve (esküvő előtti margitszigeti sétájukra utalva). A Keresztutak Claus Jensen nevű dán hőse is egész életét a könyveinek, a nagy csodás természetnek szenteli, mely a „kimagyarázhatatlan Minden”. „Az életben a nyugalmat szerette; a véges nyugalmat ma, a végtelent - a Nirvánát - holnap..” Barátja Charles Ledoyen rózsaszínű idealizmusát táplálja Clausba, nősülési szándékát a Löwe fogadó pincérnőjével, a híres Hannával, aki egy levél kíséretében elhagyja, mondván: „így végződnek az álmok.” Charles rájön arra, hogy „nincs igaz semmi. Még az álmok sem!” Eltökéli, hogy szeretni fog, és Mária Ivanovnával, aki korábban Don Quijote-nak nevezte eszméiért, Párizsba megy. Claus lelkét is átrezgi annak tudata, hogy élni csak a szerelemért érdemes, de még így is egyedül van. A Művész szerelem (1888) Gilády Arzén nevű művésze (az átkozottságát viselő Claus Jensen hasonmása) szintén magányérzetre döbben rá a regény végén. Regényének alapeszméje Bori Imre szerint hasonló Ricard Don Juanjával, amelyet a szerző kéziratából ismert meg 1888 májusában. Az elbeszélő Arzén vágyairól tudósítva arról ír, hogy a férfi művészi énjének párját szerette volna feltalálni, s regénye érdekében analizálni kezdi impresszionista festőművész szerelmét, Paulát, aki levélben visszaadja a gyűrűt, mondván Gilády csak kínozta őt, de igazat adva a férfinak, hogy a művész csak félig szeret. Az elbeszélői technika Gilády gondolatainak közvetítésével észrevétlenül helyszínt vált, a Hungária helyett a sétaút során egy lámpa sárgás fényénél találja az esteledő városban. Justh szecessziós és impresszionista leírásokat (modern urbánus környezetet festő részleteket) is használ. Az előbbire példa Gilády portréja: „A tavaszi napfény beragyogta egész alakját. Arca a bizánci aranylapra festett szent képekre emlékeztetett. Hosszúkás arcéle, keskeny, mandula vágású szemei.