Irodalmi Ujság, 1982 (33. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám

1982. 2.szám IRODALMI ÚJSÁG A hazai cenzúráról Mindenki tudja, hogy Magyarországon van előzetes cenzúra, noha a jogszabá­lyokban erről szó sem esik. Emlékezetes még a Haraszti Mik­lós ellen indított per, amelynek során a bíróság azt vizsgálta ki, hogy végül is hány példányban gépelődöett le a Darabbér kézira­ta, és a példányok számával elkövette-e Haraszti az izgatás bűntettét. A könyv azóta bejár­ta a világot, csak Magyarorszá­gon nem jelent meg. Konrád György és Szelényi Iván letar­tóztatására is emlékszünk s az eljárásra is, amelyet ellenük in­dítottak, noha ebben az esetben már csak egyetlenegy kézirati példányról volt szó. Ez a könyv is, Az értelmiség útja az osztály­hatalomhoz, bejárta a világot, és ez a könyv sem jelent meg Magyarországon. De mindennél jobban igazolja az előzetes cen­zúra létét a magyar szamizdat sokezer lapja. Arról tehát, hogy van előzetes cenzúra, nem ér­demes szólni. Valamivel kevésbé ismert, ho­gyan is működik ez a cenzúra és milyen hatást gyakorol az ország életére. Vegyük pl. a színházakat. Minden színház igazgatóját a párt­állam nevezi ki, és alaposan meggondolja, kit tart elég megbízhatónak erre az állásra. Ám ez korántsem elég. Az így kinevezett színházigazgató kö­teles jóelőre beküldeni a kultu­rális minisztériumba a színház következő évi munkatervét. Ezt a minisztérium színházi főosztá­lya felülbírálja és ha valamelyik darab, vagy valamelyiknek a szerzője nem tetszik neki, kihúz­za. Ez a második cenzúra, hiszen az elsőt már maga az igazgató gyakorolta. De ez sem elég. A színház sorba kezdi próbálni az engedélyezett dara­bokat. Mielőtt a darab főpróbá­ra kerül, el kell küldeni a rende­zői példányt a minisztériumnak, szereposztással együtt. Nem egyszer betiltják annak a darab­nak az előadását, amelyet már sokszor próbáltak, amelyben na­gyon sok munka van és közvet­lenül főpróba előtt áll. De tilta­nak be darabot főpróba után is, bemutató után is. Telefon jön valahonnan és leveszik a műsor­ról. Nem is lehet a cenzúrázó hatóságok felsorolásának a vé­gére járni. Mert betilthatja a darabot még egy városi vagy megyei pártbizottság is, bemuta­tó előtt is, bemutató után is. Játszani mégis játszanak. Sokszor nagyon jót. De mikor ? Csurka István darabjainak pl. az a tipikus sorsa, hogy megírás és benyújtás után négy vagy öt évvel kerülnek bemutatásra. A jó darab persze nem avul el, talán még klasszikussá is érik, de elveszti azt, ami az aktuális színház lényege : az aktualitást. Már nem égető. Tavaly júniusban lezárult egy színházi év. A benyújtott dara­bok jó részét nem játszották a színházak. Nem játszották Ná­das Péter és Csalog Zsolt darab­ját, és a Nemzeti Játékszín néhány heti előadás után levenni kényszerült műsoráról Korniss Mihályét. A külföldi szerzőkkel sem jobb a helyzet. Győrben a párt­­bizottság tiltotta be Genet da­rabját. Pedig Genet milyen ré­gi ! Szinte azt lehet mondani, hogy már elavult. Az eredmény az, hogy Magyarországon van­nak szerzők, rendezők, szí­nészek, tehetségesek, kitűnőek, de színház nincs. * A film. Ugyanezt a mecha­nizmust itt is megtaláljuk, a stúdiók igazgatóival, a filmfői­gazgatósággal, a pártbizottsá­gokkal. Ha filmet akar rendezni valaki, szinopszist kell benyújta­nia, aztán a teljes forgatóköny­vet kockáról kockára. Mintha előre tudhatná, hogy mit diktál az ihlet, a színészek, a szituáció. Nem is forgatókönyvet ír, ha­nem aktát. Szerencsés esetben meg is kapja az engedélyt, aktaszámmal. Aztán elkészül a film és megnézi a stúdió vezető­sége. Már itt elbukhat a film, ha előbb el nem bukott. S ha itt átmegy, elbukhat később. Em­lékszem pl. Schiffer Pál szép munkás­filmjére, amelyet a sok cenzor közül az egyik nem enge­dett tovább. Sokan mondják, hogy a legki­válóbb magyar filmrendező Gazdag Gyula. Két nagyszerű filmje is hever valamelyik pán­célszekrény mélyén, a Határozat és a Bástyasétány 77. Gazdag aztán elment Kaposvárra szín­­házrendezőnek. Most végre, sok évi várakozás után, újra for­gathatott és filmjét be is mutat­ták. De azokat az éveket, ame­lyekben nem rendezhetett, már senki sem adhatja vissza neki. Ha Gazdag Gyula francia lenne, Párizs izgalommal várná minden új filmjét és sorbaállná­­nak az emberek a mozi előtt. Ki kell mondani , a magyar cenzúra életművek megcsonkítója. Mindebből persze öncenzúra is születik. Talán egy országban sincs több tehetséges filmrende­ző, mint Magyarországon. De aki filmet akar csinálni, az egyszerre mindig két dologra gondol. Jó filmet akar csinálni, izgalmasat, mast, újat, de min­dig szünet nélkül gondol arra is, hogy átmehessen a film. Hogy lehet így igazán jót alkotni ? Ha olykor sikerül, az már csodának számít. * 1973-ban cikket adtam a Való­ság c. folyóiratnak a cigányok demográfiájáról. Úgy ígérték, hogy a decemberi számban jele­nik majd meg. Csak a januári­ban jelenhetett meg, mert a folyóiratok főszerkesztőinek mindig fel kell küldeniük a mi­nisztériumba a soron következő szám tartalomjegyzékét. És ab­ban a decemberi számban volt egy rövid Bibó-írás is. Nem, nem, a kettő egy számban egyszerre nem jöhet, — mondta az egyik Garamvölgyi, — ha megjelennek, akkor majd külön számban, aztán be van fejezve, többet ilyen meg ne történjék. Szégyen, amit Bibóval csinál­tak. Azon a rövid cikken kívül semmi sem jelenhetett meg tőle. Genfbe sem engedték ki, ahová pedig meghívták tudományos kutatómunkára. De mikor meghalt, mikor a párizsi Magyar Füzetek 4. számaként megjelent egy Bibó-válogatás, és főleg, mikor elkészült a hazai, publiká­cióra nem­ engedélyezett Bibó­­emlékkönyv, (1. Irodalmi Újság, 1981. július-október), — akkor közölték azt az interjút, amely életében nem jelenhetett meg, az 1947-es akadémiai székfogla­lóját (változtatásokkal) és az 1942-ben írt, « A német hiszté­ria okai és története » című munkájának egy részét. Bibó csak egy példa: 25 évvel ezelőtt halt meg Hajnal István, a nagy történész és szociológus. Fő művei még most sem jelen­hetnek meg. Csurka méltán beszélt a Bibó­­felejtés jelenségéről. Ugyanígy beszélhetett volna Hajnal­felejtésről is. Nemcsak színház nincs Ma­gyarországon, szellemi élet sincs. Nem lehet ott szellemi élet, ahol a fiatalok elől elrejtik a teremtő gondolatokat. Nemcsak Hajnalét, vagy Bi­­bóét, hanem azokét is, akiket ők maguk klasszikusoknak valla­nak. Díszkiadásban adják ki őket, csak éppen megcsonkítva és meghamisítva. Megjelennek Illyés versei, de nincs köztük az Egy mondat a zsarnokságról. Megjelennek prózai munkái, de nincs köztük a Csizma az aszta­lon. Megjelennek Németh László összes munkái, de nincs köztük a kisebbségben. Még Krúdy Gyulát is megcenzú­rázzák. A külföld. Nem adták ki Ca­mus Lázadó emberét, nem adták ki Hannah Arendt, Isaiah Ber­lin, Raymond Aron egyetlen művét sem. Mindaz, ami fontos a világban, nem jut, vagy cenzú­rázva jut be Magyarországra. Az érdeklődő egyetemista még csak nem is hall róla, akár külföldön írták, akár Magyarországon. Ha nincs miről gondolkodni, akkor nem is lehet gondolkodni. A meg-nem-született művek ! Emberek, akik tudnak gon­dolkodni, tudnak írni, de nem írnak, mert pusztaságban élnek, mert kiszáradt belőlük a remény és az alkotókedv. * Azt olvastam egyszer, hogy Magyarországon mindenről le­het írni, csak a pártról és az oroszokról nem. Milyen jóindu­latú tévedés ! Vajon lehet-e ar­ról írni, hogy az államosítás az egész világon megbukott ? Hogy magántulajdon nélkül nincs sza­badság ? Hogy Magyarországon nincs vallásszabadság ? Hogy aki önálló véleményét meri han­goztatni, azt kidobják az állásá­ból ? Hogy a magyar kisebbsé­get elnyomják Romániában, Szlovákiában és a Szovjetu­nióban ? Miről lehet egyáltalában írni ? KEMÉNY ISTVÁN 3. oldal A MAGYAR ELLENZÉK GONDJAI Jeri Laber annak az amerikai bi­zottságnak a vezetője (U.S. Helsinki Watch Committee), amely az 1975-ös Helsinki Egyezmény pontjainak bél­és külföldi tiszteletben tartását vagy semmibevevését intézményesen figye­li. E cikket a New York Times-ból vettük át. Háromhetes kelet-európai utam­­ra még a lengyelországi drasztikus változások előtt indultam el, Buda­pest volt az utolsó állomása. Ta­lálkoztam polgárjogi aktivistákkal Prágában, Belgrádban és Varsóban, többüket még korábbi látogatásaim során ismertem meg. Ez volt az első alkalom, hogy Magyarországon jár­tam és meglepett, amit ott ta­pasztaltam. Azoknak az írásoknak az alapján, amelyek az elmúlt néhány évben a kezembe kerültek, úgy képzeltem, hogy nem találok tényleges ellenzé­ket Magyarországon, tehát abban az országban, amelyet néha a gulyás szigetvilágnak » neveznek, magas életszínvonalára célozva. Tárcám­ban néhány név lapult : amerikai barátok barátai. Azt mondták ró­luk, hogy független nézeteket val­lanak. Szűkkörű magyar kapcsolataim révén ismerhettem meg másokat. Összesen talán egy tucatnyi értelmi­ségivel találkoztam kétnapos tar­tózkodásom során,­­ írókkal, tör­ténészekkel, filozófusokkal, nyel­vészekkel. Meglepetéssel tapasztal­tam, hogy körülményeik mitsem különböznek azoktól, amelyeket Kelet-Európa más részein láthat­tam. Telefonjukat figyelik, laká­sukba lehallgató­ készülékeket épí­tenek be. Közülük sokan évek óta állás nélkül vannak, más részük a szakmáján kívül dolgozik. Néhány kivételtől eltekintve nem utazhatnak nyugatra, s azoktól, akik tavaly megpróbáltak Lengyel­­országba átmenni, még a Kelet- Európára érvényes útlevelet is be­vonták. Mint mondották, többszá­­zan részesülnek efféle hátrányos megkülönböztetésben, olyan okok következtében, mint földalatti sza­mizdat kiadványok terjesztése, a letartóztatott csehszlovák aktivisták érdekében megszövegezett tiltako­zás aláírása, vagy kapcsolatkeresés lengyel Szolidaritás-tagokkal. Mivel szókimond­ék és intellektuális érdek­lődés él bennük, minden lehetősé­gét elvesztették annak, hogy saját társadalmukon belül gyümölcsözőn munkálkodhassanak és értelmes életet élhessenek. Arra azonnal rámutattak, hogy « nincsenek börtönben », mint prá­gai társaik, akiket börtönbe vetet­tek vagy éppen mostanában állíta­nak bíróság elé, más esetekben pedig nyugati száműzetéssel fenye­getnek. De visszaemlékeztem öt-hat évvel ezelőttre, amikor csehszlovák értelmiségieket üldöztek és zaklat­tak , mindig hangsúlyozták, hogy « börtönben azért nincsenek », nem úgy, mint szovjet társaik. Azóta nem változott a csehszlovák büntető törvénykönyv, a rendszer vezetői is ugyanazok, de a rendszer maga a legszigorúbban lesújtott az elégedetlen értelmiségre. Csehszlo­vákia a kelet-európai és belső mozgolódás tudatában követte a szovjet példát, csavart egyet a pré­sen. Ugyanez bármikor bekö­vetkezhet Magyarországon, ha a rendszer így óhajt változtatni a politikáján. Ha kételkedtem volna abban, hogy Magyarországon is szigorú a rendőri ellenőrzés, a magam bőrén győződhettem meg róla. Kétnapos látogatásom második napján az egyik új ismerősömet négy autó kezdte kísérni. Amikor ebédeltünk, két civilruhás rendőr ült egy közeli asztalhoz, majd a vendéglőből ki­lépve követett bennünket, nem is különösebben diszkrét távolságot tartva. Később, a repülőtéren az útlevél­ellenőrzésnél feltartóztattak, sürgő­sen telefonálni kezdtek, bőröndö­met visszahozták a géptől és betes­sékeltek egy elfüggönyözött helyi­ségbe. Itt négy vámos kiborította a bőrönd tartalmát és turkálni kezdett a holmim között. Nem tudom, mit kerestek, de csalódásuk látható volt. Mindössze egy nagyméretű varsói várostérkép szerzett nekik némi örömet, ezt elégedetten adták kézről-kézre. Az, hogy lengyel ví­zum állt az útlevelemben, bizonyára növelte a gyanújukat. Magyarország a többi kelet­európai országnál sikeresebben biztosítja a « konformizmus és a fogyasztás szabadságát » lakói szá­mára, mivel a munka anyagi jutal­ma bőségesebb. De azok a magya­rok, akik a lekiismeretükre hallgat­nak és felemelik szavukat az igazságtalanságok ellen, rádöbben­nek, hogy a szabadság csupán illúzió a gulyás-szigetvilágban. JERI LABER ÚJVÁRY « GRIFF » VERLAG Az ÚJVÁRY « GRIFF » - VERLAG-nál a következő új művek jelentek meg : Márai Sándor : ÍTÉLET CANUDOSBA­N, II. kiadás A szerző új előszavával. Zsebkönyv ára DM 10.­, USA-S 4.50 Gosztonyi Péter : 1956. — A magyar forradalom története. 204 oldal, illusztrációkkal. DM­­, USA-S 12.­Koestler Arthur : SÖTÉTSÉG DÉLBEN. A világhírű regény először magyar nyelven. Ára DM 24.­, USA-S 12.­Méray Tibor : NAGY IMRE ÉLETE ÉS HALÁLA. III. kiadás, Kartonálva, eredeti címlappal, 400 oldal, DM 32.­, USA-S 16.­­Előkészületben : Aczél - Méray : TISZTÍTÓ VIHAR. III. kiadása, nagyalakban. 400 oldal, DM 32.­, USA-S 16.­­Szász Béla : MINDEN KÉNYSZER NÉLKÜL. Egy mű kortörténete. III. kiadás. Ára DM 30.­, USA-S 15.­A könyvek árához 10 százalékot számítunk fel portaköltségért és csomagolásért ÚJVÁRY « GRIFF » VERLAG, 8 München 81, Titurel-Str. 2. Tel. : 98 94 23

Next