Irodalmi Ujság, 1982 (33. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
1982. 2.szám IRODALMI ÚJSÁG A hazai cenzúráról Mindenki tudja, hogy Magyarországon van előzetes cenzúra, noha a jogszabályokban erről szó sem esik. Emlékezetes még a Haraszti Miklós ellen indított per, amelynek során a bíróság azt vizsgálta ki, hogy végül is hány példányban gépelődöett le a Darabbér kézirata, és a példányok számával elkövette-e Haraszti az izgatás bűntettét. A könyv azóta bejárta a világot, csak Magyarországon nem jelent meg. Konrád György és Szelényi Iván letartóztatására is emlékszünk s az eljárásra is, amelyet ellenük indítottak, noha ebben az esetben már csak egyetlenegy kézirati példányról volt szó. Ez a könyv is, Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz, bejárta a világot, és ez a könyv sem jelent meg Magyarországon. De mindennél jobban igazolja az előzetes cenzúra létét a magyar szamizdat sokezer lapja. Arról tehát, hogy van előzetes cenzúra, nem érdemes szólni. Valamivel kevésbé ismert, hogyan is működik ez a cenzúra és milyen hatást gyakorol az ország életére. Vegyük pl. a színházakat. Minden színház igazgatóját a pártállam nevezi ki, és alaposan meggondolja, kit tart elég megbízhatónak erre az állásra. Ám ez korántsem elég. Az így kinevezett színházigazgató köteles jóelőre beküldeni a kulturális minisztériumba a színház következő évi munkatervét. Ezt a minisztérium színházi főosztálya felülbírálja és ha valamelyik darab, vagy valamelyiknek a szerzője nem tetszik neki, kihúzza. Ez a második cenzúra, hiszen az elsőt már maga az igazgató gyakorolta. De ez sem elég. A színház sorba kezdi próbálni az engedélyezett darabokat. Mielőtt a darab főpróbára kerül, el kell küldeni a rendezői példányt a minisztériumnak, szereposztással együtt. Nem egyszer betiltják annak a darabnak az előadását, amelyet már sokszor próbáltak, amelyben nagyon sok munka van és közvetlenül főpróba előtt áll. De tiltanak be darabot főpróba után is, bemutató után is. Telefon jön valahonnan és leveszik a műsorról. Nem is lehet a cenzúrázó hatóságok felsorolásának a végére járni. Mert betilthatja a darabot még egy városi vagy megyei pártbizottság is, bemutató előtt is, bemutató után is. Játszani mégis játszanak. Sokszor nagyon jót. De mikor ? Csurka István darabjainak pl. az a tipikus sorsa, hogy megírás és benyújtás után négy vagy öt évvel kerülnek bemutatásra. A jó darab persze nem avul el, talán még klasszikussá is érik, de elveszti azt, ami az aktuális színház lényege : az aktualitást. Már nem égető. Tavaly júniusban lezárult egy színházi év. A benyújtott darabok jó részét nem játszották a színházak. Nem játszották Nádas Péter és Csalog Zsolt darabját, és a Nemzeti Játékszín néhány heti előadás után levenni kényszerült műsoráról Korniss Mihályét. A külföldi szerzőkkel sem jobb a helyzet. Győrben a pártbizottság tiltotta be Genet darabját. Pedig Genet milyen régi ! Szinte azt lehet mondani, hogy már elavult. Az eredmény az, hogy Magyarországon vannak szerzők, rendezők, színészek, tehetségesek, kitűnőek, de színház nincs. * A film. Ugyanezt a mechanizmust itt is megtaláljuk, a stúdiók igazgatóival, a filmfőigazgatósággal, a pártbizottságokkal. Ha filmet akar rendezni valaki, szinopszist kell benyújtania, aztán a teljes forgatókönyvet kockáról kockára. Mintha előre tudhatná, hogy mit diktál az ihlet, a színészek, a szituáció. Nem is forgatókönyvet ír, hanem aktát. Szerencsés esetben meg is kapja az engedélyt, aktaszámmal. Aztán elkészül a film és megnézi a stúdió vezetősége. Már itt elbukhat a film, ha előbb el nem bukott. S ha itt átmegy, elbukhat később. Emlékszem pl. Schiffer Pál szép munkásfilmjére, amelyet a sok cenzor közül az egyik nem engedett tovább. Sokan mondják, hogy a legkiválóbb magyar filmrendező Gazdag Gyula. Két nagyszerű filmje is hever valamelyik páncélszekrény mélyén, a Határozat és a Bástyasétány 77. Gazdag aztán elment Kaposvárra színházrendezőnek. Most végre, sok évi várakozás után, újra forgathatott és filmjét be is mutatták. De azokat az éveket, amelyekben nem rendezhetett, már senki sem adhatja vissza neki. Ha Gazdag Gyula francia lenne, Párizs izgalommal várná minden új filmjét és sorbaállnának az emberek a mozi előtt. Ki kell mondani , a magyar cenzúra életművek megcsonkítója. Mindebből persze öncenzúra is születik. Talán egy országban sincs több tehetséges filmrendező, mint Magyarországon. De aki filmet akar csinálni, az egyszerre mindig két dologra gondol. Jó filmet akar csinálni, izgalmasat, mast, újat, de mindig szünet nélkül gondol arra is, hogy átmehessen a film. Hogy lehet így igazán jót alkotni ? Ha olykor sikerül, az már csodának számít. * 1973-ban cikket adtam a Valóság c. folyóiratnak a cigányok demográfiájáról. Úgy ígérték, hogy a decemberi számban jelenik majd meg. Csak a januáriban jelenhetett meg, mert a folyóiratok főszerkesztőinek mindig fel kell küldeniük a minisztériumba a soron következő szám tartalomjegyzékét. És abban a decemberi számban volt egy rövid Bibó-írás is. Nem, nem, a kettő egy számban egyszerre nem jöhet, — mondta az egyik Garamvölgyi, — ha megjelennek, akkor majd külön számban, aztán be van fejezve, többet ilyen meg ne történjék. Szégyen, amit Bibóval csináltak. Azon a rövid cikken kívül semmi sem jelenhetett meg tőle. Genfbe sem engedték ki, ahová pedig meghívták tudományos kutatómunkára. De mikor meghalt, mikor a párizsi Magyar Füzetek 4. számaként megjelent egy Bibó-válogatás, és főleg, mikor elkészült a hazai, publikációra nem engedélyezett Bibóemlékkönyv, (1. Irodalmi Újság, 1981. július-október), — akkor közölték azt az interjút, amely életében nem jelenhetett meg, az 1947-es akadémiai székfoglalóját (változtatásokkal) és az 1942-ben írt, « A német hisztéria okai és története » című munkájának egy részét. Bibó csak egy példa: 25 évvel ezelőtt halt meg Hajnal István, a nagy történész és szociológus. Fő művei még most sem jelenhetnek meg. Csurka méltán beszélt a Bibófelejtés jelenségéről. Ugyanígy beszélhetett volna Hajnalfelejtésről is. Nemcsak színház nincs Magyarországon, szellemi élet sincs. Nem lehet ott szellemi élet, ahol a fiatalok elől elrejtik a teremtő gondolatokat. Nemcsak Hajnalét, vagy Bibóét, hanem azokét is, akiket ők maguk klasszikusoknak vallanak. Díszkiadásban adják ki őket, csak éppen megcsonkítva és meghamisítva. Megjelennek Illyés versei, de nincs köztük az Egy mondat a zsarnokságról. Megjelennek prózai munkái, de nincs köztük a Csizma az asztalon. Megjelennek Németh László összes munkái, de nincs köztük a kisebbségben. Még Krúdy Gyulát is megcenzúrázzák. A külföld. Nem adták ki Camus Lázadó emberét, nem adták ki Hannah Arendt, Isaiah Berlin, Raymond Aron egyetlen művét sem. Mindaz, ami fontos a világban, nem jut, vagy cenzúrázva jut be Magyarországra. Az érdeklődő egyetemista még csak nem is hall róla, akár külföldön írták, akár Magyarországon. Ha nincs miről gondolkodni, akkor nem is lehet gondolkodni. A meg-nem-született művek ! Emberek, akik tudnak gondolkodni, tudnak írni, de nem írnak, mert pusztaságban élnek, mert kiszáradt belőlük a remény és az alkotókedv. * Azt olvastam egyszer, hogy Magyarországon mindenről lehet írni, csak a pártról és az oroszokról nem. Milyen jóindulatú tévedés ! Vajon lehet-e arról írni, hogy az államosítás az egész világon megbukott ? Hogy magántulajdon nélkül nincs szabadság ? Hogy Magyarországon nincs vallásszabadság ? Hogy aki önálló véleményét meri hangoztatni, azt kidobják az állásából ? Hogy a magyar kisebbséget elnyomják Romániában, Szlovákiában és a Szovjetunióban ? Miről lehet egyáltalában írni ? KEMÉNY ISTVÁN 3. oldal A MAGYAR ELLENZÉK GONDJAI Jeri Laber annak az amerikai bizottságnak a vezetője (U.S. Helsinki Watch Committee), amely az 1975-ös Helsinki Egyezmény pontjainak bélés külföldi tiszteletben tartását vagy semmibevevését intézményesen figyeli. E cikket a New York Times-ból vettük át. Háromhetes kelet-európai utamra még a lengyelországi drasztikus változások előtt indultam el, Budapest volt az utolsó állomása. Találkoztam polgárjogi aktivistákkal Prágában, Belgrádban és Varsóban, többüket még korábbi látogatásaim során ismertem meg. Ez volt az első alkalom, hogy Magyarországon jártam és meglepett, amit ott tapasztaltam. Azoknak az írásoknak az alapján, amelyek az elmúlt néhány évben a kezembe kerültek, úgy képzeltem, hogy nem találok tényleges ellenzéket Magyarországon, tehát abban az országban, amelyet néha a gulyás szigetvilágnak » neveznek, magas életszínvonalára célozva. Tárcámban néhány név lapult : amerikai barátok barátai. Azt mondták róluk, hogy független nézeteket vallanak. Szűkkörű magyar kapcsolataim révén ismerhettem meg másokat. Összesen talán egy tucatnyi értelmiségivel találkoztam kétnapos tartózkodásom során, írókkal, történészekkel, filozófusokkal, nyelvészekkel. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy körülményeik mitsem különböznek azoktól, amelyeket Kelet-Európa más részein láthattam. Telefonjukat figyelik, lakásukba lehallgató készülékeket építenek be. Közülük sokan évek óta állás nélkül vannak, más részük a szakmáján kívül dolgozik. Néhány kivételtől eltekintve nem utazhatnak nyugatra, s azoktól, akik tavaly megpróbáltak Lengyelországba átmenni, még a Kelet- Európára érvényes útlevelet is bevonták. Mint mondották, többszázan részesülnek efféle hátrányos megkülönböztetésben, olyan okok következtében, mint földalatti szamizdat kiadványok terjesztése, a letartóztatott csehszlovák aktivisták érdekében megszövegezett tiltakozás aláírása, vagy kapcsolatkeresés lengyel Szolidaritás-tagokkal. Mivel szókimondék és intellektuális érdeklődés él bennük, minden lehetőségét elvesztették annak, hogy saját társadalmukon belül gyümölcsözőn munkálkodhassanak és értelmes életet élhessenek. Arra azonnal rámutattak, hogy « nincsenek börtönben », mint prágai társaik, akiket börtönbe vetettek vagy éppen mostanában állítanak bíróság elé, más esetekben pedig nyugati száműzetéssel fenyegetnek. De visszaemlékeztem öt-hat évvel ezelőttre, amikor csehszlovák értelmiségieket üldöztek és zaklattak , mindig hangsúlyozták, hogy « börtönben azért nincsenek », nem úgy, mint szovjet társaik. Azóta nem változott a csehszlovák büntető törvénykönyv, a rendszer vezetői is ugyanazok, de a rendszer maga a legszigorúbban lesújtott az elégedetlen értelmiségre. Csehszlovákia a kelet-európai és belső mozgolódás tudatában követte a szovjet példát, csavart egyet a présen. Ugyanez bármikor bekövetkezhet Magyarországon, ha a rendszer így óhajt változtatni a politikáján. Ha kételkedtem volna abban, hogy Magyarországon is szigorú a rendőri ellenőrzés, a magam bőrén győződhettem meg róla. Kétnapos látogatásom második napján az egyik új ismerősömet négy autó kezdte kísérni. Amikor ebédeltünk, két civilruhás rendőr ült egy közeli asztalhoz, majd a vendéglőből kilépve követett bennünket, nem is különösebben diszkrét távolságot tartva. Később, a repülőtéren az útlevélellenőrzésnél feltartóztattak, sürgősen telefonálni kezdtek, bőröndömet visszahozták a géptől és betessékeltek egy elfüggönyözött helyiségbe. Itt négy vámos kiborította a bőrönd tartalmát és turkálni kezdett a holmim között. Nem tudom, mit kerestek, de csalódásuk látható volt. Mindössze egy nagyméretű varsói várostérkép szerzett nekik némi örömet, ezt elégedetten adták kézről-kézre. Az, hogy lengyel vízum állt az útlevelemben, bizonyára növelte a gyanújukat. Magyarország a többi keleteurópai országnál sikeresebben biztosítja a « konformizmus és a fogyasztás szabadságát » lakói számára, mivel a munka anyagi jutalma bőségesebb. De azok a magyarok, akik a lekiismeretükre hallgatnak és felemelik szavukat az igazságtalanságok ellen, rádöbbennek, hogy a szabadság csupán illúzió a gulyás-szigetvilágban. JERI LABER ÚJVÁRY « GRIFF » VERLAG Az ÚJVÁRY « GRIFF » - VERLAG-nál a következő új művek jelentek meg : Márai Sándor : ÍTÉLET CANUDOSBAN, II. kiadás A szerző új előszavával. Zsebkönyv ára DM 10., USA-S 4.50 Gosztonyi Péter : 1956. — A magyar forradalom története. 204 oldal, illusztrációkkal. DM, USA-S 12.Koestler Arthur : SÖTÉTSÉG DÉLBEN. A világhírű regény először magyar nyelven. Ára DM 24., USA-S 12.Méray Tibor : NAGY IMRE ÉLETE ÉS HALÁLA. III. kiadás, Kartonálva, eredeti címlappal, 400 oldal, DM 32., USA-S 16.Előkészületben : Aczél - Méray : TISZTÍTÓ VIHAR. III. kiadása, nagyalakban. 400 oldal, DM 32., USA-S 16.Szász Béla : MINDEN KÉNYSZER NÉLKÜL. Egy mű kortörténete. III. kiadás. Ára DM 30., USA-S 15.A könyvek árához 10 százalékot számítunk fel portaköltségért és csomagolásért ÚJVÁRY « GRIFF » VERLAG, 8 München 81, Titurel-Str. 2. Tel. : 98 94 23