Irodalmi Ujság, 1982 (33. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám

2. oldal A nyugati magyar értelmiség nagy megmozdulása — További tiltakozások a lengyel ügyben — Legutóbbi két számunkban ismertettük azt a nyilatkozatot, amelyet magyar írók, művészek és tudósok eredetileg a párizsi «■ Nouvel Observateur » és « Le Monde » hasábjain franciául, majd angolra alkalmazott változatában a londoni «■ Times »-ban közöltek a lengyel nép érdekében, a decemberi katonai puccs ellen tiltakozva. A « Times » január 20-i számában angolul megjelent nyilatkozat idei első számunkban felsorolt angliai aláíróihoz a következők csatlakoztak az Egyesült Államokból és Kanadából : Bakucz József, költő Baránszky-Jób László, költő Dr. Csicsery-Rónay István, író, kiadó Dr. Deák István, egyetemi tanár Faludy György, költő Fenyvesi Károly, újságíró Fodor Jenő, útikalauz-író, kiadó Dr. Rónay-Wemple Zsuzsa, történész, egyetemi tanár Dr. Gáti Károly, tudományos kutató Györgyey Klára, egyetemi előadó Horváth Elemér, költő, szerkesztő Kemenes Géfin László, költő, egyetemi tanár Dr. Kenéz Péter, politológus Kepes György, festőművész Kertész André, fotóművész Dr. Kertész István, prof. emeritus Krausz Lili, zongoraművész Dr. Lengyel Péter, biokémikus Dr. Makkai Ádám, költő, egyetemi tanár Márai Sándor, író Mezei Árpád, filozófus Négyesy János, hegedűművész, egyetemi tanár Ormándy Jenő, karmester Polgár Tibor, zeneszerző Rejtő Gábor, csellóművész Rózsa Miklós, zeneszerző Sanders Iván, kritikus, egyetemi előadó Dr. Sándor András, költő, egyetemi tanár Dr. Scher P. István, főiskolai tanár Siki Béla, zongoraművész Solti György, karmester Starker János, csellóművész, egyetemi tanár Dr. Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas biokémikus Dr. Szent-Györgyi András, biokémikus, egyetemi tanár Szelényi Iván, szociológus, egyetemi tanár Dr. Teleki Géza, prof. emeritus Dr. Tornász Sándor, mikrobiológus Vitéz György, költő, egyetemi tanár Wigner Jenő, Nobel-díjas fizikus Zsigmondy Dénes, hegedűművész, egyetemi tanár Európa különböző országaiból még a következő csatlakozások érkeztek : Lökkös Antal, költő Dr. Luka László, orvos Dr. Kerényi Magda, író Dr. Molnár Miklós, történész Nagy Csaba, kritikus, mérnök Dr. Nagy László, történész Dr. Pestalozzi Júla, pszichiáter Dr. Révész László, történész, egyetemi tanár Dr. Szondi Lipót, pszichiáter NYUGAT-NÉMETORSZÁGBÓL : Dr. Alföldy Géza, egyetemi tanár Borbándi Gyula, író Fischer György, a kölni Operaház karmestere Fodor István, nyelvész, egyetemi előadó Futaky István, nyelvész, egyetemi tanár Hajnal László Gábor, újságíró, kritikus Halász Gábor, zeneesztéta, kritikus Halász Mihály, karmester Dr. Hellenbart Gyula, irodalomtörténész, egyetemi előadó Dr. Jászai Géza, egyetemi tanár Kiss Ferenc, hegedűművész Kulka János, a würtenbergi Operaház karmestere Dr. László Ferenc, v. egyetemi előadó Lichter Róbert, karmester Márton Jenő, zeneszerző Dr. Pekáry Tamás, egyetemi tanár Poór Péter, irodalomtörténész, egyetemi előadó Targonszky György, matematikus, egyetemi tanár Tollas Tibor, költő Dr. Ocsnay Péter, matematikus, egyetemi tanár Vető Tamás, karmester AUSZTRIÁBÓL : Balajthy Anna, szociológus Bujdosó Alpár, író Dr. Csáky Móricz, történész Dr. Deák Ernő, történész Erőd Iván, zeneszerző, főiskolai tanár Dr. Gaál Károly, etnológus, egyetemi tanár Dr. Gaál Edit, etnológus Dr. Gogolák Gertrud, egyetemi tanár Dr. Gogolák Lajos, történész, egyetemi tanár Dr. Göndör György, fizikus Dr. Hanák Tibor, filozófus Juhász Sári, író Dr. Láng Attila, rendező Martos Péter, hírlapíró Monoszlóy Dezső, író Takács Jenő, zeneszerző, v. egyetemi tanár Dr. Taubinger László, újságíró Vándor Györgyi, író Zsille Zoltán, szociológus MÁS EURÓPAI ORSZÁGOKBÓL : Beregi Tivadar, újságíró (Franciaország) Forrai Eszter, költő (Franciaország) Dr. Körösy Zsuzsa, történész (Franciaország) Csatlós János, műfordító (Svédország) Libik György, mérnök (Svédország) Ötvös Gábor, karmester (Dánia) Peskó Zoltán, karmester (Olaszország) Sulyok Vince, költő (Norvégia) Szelényi-Szentjóbi Annamária, zenetanár (Svédország) Szelényi Lajos, képzőművész (Svédország) Thinsz Géza, költő (Svédország) A nyilatkozat németre alkalmazott változata megjelent a Neue Zürcher Zeitung 1982 február 5-i, majd a bécsi Die Presse március 13-i számában is. BELGIUMBÓL : Dr. Bokor Károly, orvos Burkert Anna, tanár Dr. Deutsch Gyula fizikus, egyetemi tanár Dr. Frühling János, orvos, egyetemi tanár Dr. Hámori Károly, orvos Hevesi László, egyetemi tanár Jánosi Sándor, számítógépprogramozó Keresztessy Sándor, filmrendező Losonczy Anna, etnológus, egyetemi előadó Dr. Kállai Oszkár, szemorvos Markó István, vegyész Dr. Mechler László, ideggyógyász Dr. Merényi Róbert, kémikus, egyetemi adjunktus Mondovits István, egyetemi könyvtáros Dr. Muzslay István, egyetemi tanár B. Nagy János, vegyész, egyetemi adjunktus B. Nagy Ottó, vegyész, egyetemi adjunktus Rohonyi Károly, grafikusművész Szabó Lajos, középiskolai tanár Dr. Szűcs István, kutató-fizikus Dr. Tiboldi Tibor, orvos Dr. Varga József, orvos SVÁJCBÓL : Dr. Balogh Dénes Árpád Dénes Tibor, író Gáspár Csaba, könyvtáros Dr. Haynal András, neuropszichiáter, egyetemi tanár SZOLIDARITÁS A legutóbbi számainkban közölt, dő említett nyilatkozat mellett az Egyesült Államokban és Kanadában magyar értelmiségiek még az alábbi szolidaritás­nyilatkozatra gyűjtöttek aláírásokat : Alulírottak — Amerikában él­t magyarok — felemeljük szavunkat, hogy szolidaritásunknak adjunk kifejezést a lengyel néppel. Magyar történelmünk tapasztalataiból tudjuk, hogy • az olyan rend, amit a szabadság törvényen kívül helyezésével teremtenek, nem egyéb, mint törvényesített tömeg­erőszak ; • egy ország idegen csapatokkal való megszállása nem egyéb, mint nemzetközi szintű terrorizmus • egyéneket véleményükért fogságban tartani nem egyéb, mint Hitler fasizmusát, Lenin, Sztálin kommunizmusát feléleszteni; • ilyen cselekedeteket elfogadhatónak nyilvánítani nem egyéb, mint az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények bűntársául szegődni. Balla Károly Balla Károlyné Dr. Basa Molnár Enikő Basa Péter Baránszky-Jób László Dr. Birnbaum Marianne Csergő Miklós Dózsa György Értavy Baráth József Faludy György Dr Fiedler Kálmán Flórián Tibor Dr. Gergátz István Gergátz Sándor Gergátz Sándorné Gombos Gyula Gorondi Jáno­s Gorondi Jánosné Dr. Györgyey F. Aladár Györgyey Klára Hamza András Dr. Harsányi András Hámos László Dr. Held József Horváth Elemér Ifj. Jámbor Pál Ifj. Jámbor Pálné Kiss Sándor Szász Tibor Szász Tiborné Takács József Teszár Erzsébet Teszár József Dr. Török Dénes Varga B. Gyula Varga B. Gyuláné Varga J. Gyula Varga J. Gyuláné Dr. Várdy Ágnes Dr. Várdy Béla Dr. Veress Bulcsú Dr. Vitéz György Dr. Völgyes Iván Vörös Katalin Vörös Sándor Vörös Sándorné Dr. Wigner Jenő Az Amerikai Magyar Szövetség vezetői : Beke Imre Bede Áron Csergő S. Zsuzsanna Kazella Ignác Dr. Nagy Zuzsa A LENGYEL NÉPPEL Ezért a Szovjetuniót és Lengyelország jelenleg uralmon lévő csoportját az emberi jogok súlyos megsértésével vádoljuk és követeljük, hogy azonnal biztosítsák Lengyelországban a jogrend és a demokrácia létrejöttének alapfeltételeit • a szovjet csapatok kivonásával, • a politikai foglyok szabadonbocsátásával, • szabad választásokkal, amelyek a lengyel nép igazi képviseletén alapuló demokratikus kormányt hozhatnak létre. Népeink történelmi barátságának szellemében szolidaritásunkat fejezzük ki a lengyel nép szabadságküzdelmével és reményünket, hogy eljön az idő, amikor Közép-Keleteurópa minden népe megszabadul idegen megszállóitól és diktátoraitól, és szabadon építhet olyan rendet, amilyet maga választ, olyan módszerekkel, amelyek biztosítják az emberi jogokat. Ezt a nyilatkozatot a következők írták alá : A Magyar Alumni Szövetség vezetői és tagjai részéről : Antal Attila Antal Attiláné Birdsey György Birdsey Györgyné Fekete Pál Fekete Pálné Grastyán András Howard Eszter Dr. Nagy Károly Puskády Ferenc Ruszcsák Miklós Vígh Katalin A Magyar Baráti Közösség vezetői és tagjai részéről : Cseh Tibor Cseh Tiborné Dr. Éltető Lajos Lipták Béla Dr. Ludányi András Sass Márton Sass Mártonná Zalai Ágnes Kiss Barbara Kiss Erzsébet Kiss Éva Dr. Király Béla Koltay Miklós Koltay Miklósné Kovács Béla Kovács Melinda Kovács László Kovács Lászlóné Kovács Vilmos Kovács Vilmosné Dr. Lengyel Péter Lévay Antal Magyar Kálmán Magyar Kálmánná Mahics Csaba Molnár J. Ágoston Mózsi Ferenc Nagy Lajos Nyeste Zoltán Nyeste Zoltánná Pándi György Dr. Pástor Péter Püski Sándor Püski Sándorné Dr. Sándor András Dr. Scher István IRODALMI ÚJSÁG 1982. 2.szám ÍRÁS A FALON Az a tiltakozó mozgalom, amelynek aláírói listáit immár három egymást követő számunkban közöljük, a nyugati magyar értelmiség alighanem legnagyobb kollektív megmozdulása. Az aláírók száma meghaladja a 300-at, anélkül, hogy a kezdeményezők a fiatal párizsi, s ezzel párhuza­mosan amerikai értelmiségiek — különösebb szervezőmunkát fejtettek volna ki, (erre sem anyagi, sem technikai lehetőségük nem volt), — egyébként is inkább a nevek reprezentatív jelle­gére, mintsem a mennyiségre törekedtek. A tiltakozás a lengyel katonai puccs ellen emelt szót. Az aláírók emberi­ kötelességüknek érezték, hogy szolidaritást vállaljanak­­ a Szolidaritás­sal, magyar kötelességüknek érezték, hogy annak a lengyel népnek, amellyel több évszázados barátság fűz össze bennünket, kinyilvánítsák a szabad magyarok együttérzését. Ugyanakkor az aláíróknak — a becsületbeli kiállás mellett — nem sok illúziójuk lehet afelől, hogy fellépésük a lengyel nép sorsán lényegesen változtathat , de abban biztosak lehetnek, hogy Budapesten észre fogják venni. Azok is, akik otthon nem beszélhetnek szabadon és azok is, akik miatt nem beszélhet­nek szabadon. Ami az utóbbiakat illeti : a mostani tiltakozó mozgalomra mintha a régi közmondásnak : « lányomnak mondom, menyem is értse » — a fordítottja állna. A lengyel ügyről van szó benne, de címzettje legalább annyira a hivatalos Magyarország. Az emigrációra specializált személyek és ható­ságok — a listákat elemezgetve — látni fogják, hogy az aláírók között éppúgy vannak apolitikus művészek-tudósok, mint a hazai politikával egyértelműen szembenállók ; olyan írók és köl­tők, akiknek a művei otthon megjelennek, s olyanok, akik nem egendélyezik a hazai megjele­nést ; olyan, Nyugaton élő intellektuelek, akik magánemberként haza-hazalátogatnak, és olya­nok, akik emigrációjuk kezdete óta még egyszer sem jártak otthon ; olyan lapok szerkesztői, amelyek ki vannak tiltva Magyarországról, s olyanoké, amelyeket beeresztenek ; olyan asszo­nyok és férfiak, akik a hazai rendszer képviselői­vel nem hajlandók szóba állni, és olyanok, akik a rendszer nagy anyagi befektetéssel járó rendezvé­nyeinek, konferenciáinak, szövetségeinek részt­vevői vagy vezetőségi tagjai. Éppen ennek a — szerencsére — nem­ egységes emigrációnak az egységes fellépése ad különös súlyt a megmozdulásnak. Azt tanúsítja, hogy bármekkora legyen is a rendszer propaganda­igyekezete, a szirénhangoktól a kitüntetéseken, meghívásokon, könyvkiadáson, tárlatokon, tele­víziós­ interjúkon át a forintmilliárdokat fele­mésztő ingyen-lapküldésekig és cigányzenés foga­dásokig,­­ van egy határ, amin túl az emigráció­­ból lényegében s­enkire sem szá­míthatnak. Nemcsak azokra nem, akiknek a dossziéjára ezt már régóta feljegyezték, de azoknak a többségére sem, akiknek a kartotékain esetleg reményteli jelzések szerepelnek. A nemzetközi helyzet alakulása, a lengyel tragédia, a hivatalos Magyarország szervilitása mind világosabban meghúzza ezt a határvonalat. A mostani tiltakozó mozgalom : figyelmeztetés. Nem egyszerűen néhány száz aláírás a papíron, de egyben s­írás is a falon.

Next