Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1913. 2. évfolyam
Tanulmányok - Marót Károly: Fejezetek a Petőfi-kérdéshez 70–92. p.
FEJEZETEK A PETŐFI-KÉRDÉSHEZ. Szerelmi kalandokat hajhász donjuani provokálással, de az elméleti emberek anafrodiziakus kórjeleivel, minők : a monogám alaptermészet mellett fellépő nagy és korai vágyakozás, a statiszfakció meglehetősen feltételektől korlátolt lehetősége.2 Könnyű diadalokat keres, mikor kizárólag a nagy és szűzi visszataszítás, a leküzdhetetlennek tűnő akadály gerjeszti fel szerelmét.3 Csupán hogy magát kábítsa, makacsságát elégítse ki az így demonstrált, kézzel foghatóvá tett testi és lelki szabadság magára bocsátott zivataraiban ! Ez a Petőfi «féktelen» fiatalságának, «korhelykedésének», bohémségének és kitagadtatásának lélektani magyarázata. A nehézség : egy- 1 A színészet utáni vággyal jellemzően összenőve már Aszódon mutatkozik az e fajtájú szerelem . (v. ö. Ady : i. h. 428. 1. : «nemi kielégítetlensége nem kicsi mértékben szédítette a színpad felé», mihez v. ö. még u. o. 429. 509. 1. stb.) A Borcsa nevű fiatal énekesnő iránti érdeklődést állítólag maga a költő ismerte fel oly tényezőnek, mely a színpad felé taszította (L. Kemény János : Adatok Petőfi Sándor életrajzához ; Koszorú V. 1881. 143. 1.). E két szabadsági törekvés egymást támogató ilyen kapcsolata állandóan és fokozódva kimutatható s még a Júliával való ismeretség korába is szinte döntő jelentőséggel nyúlik bele (P. Cornélia). 2 Már Gyulai mondja : «nem igen udvarolt nőknek. Nem eléggé ügyes s egy kissé vadóc volt. Kevés ismeretséget, még kevesebb hódítást ten» 17. 1. V. ö. a 18. 1. is. Ezt Juha is észrevehette, mert gyakoriak naplójában az ilyenfajta célzások : «На még most sem tartá meg adott szavát, — midőn oly nehezen és vigyázva nyerheti meg vágyai célját ! Önkénytelenül eszembe jut : várjon mit várhatnék akkor tőle, ha már birtokába adnám lelkem minden gondolatát, ha ki lenne elégítve szenvedélye» (1846. dec. 6.) — «De hátha talán elveszti becsét szerelmem már most előtted, mert tettszomjú lelkednek nem kell érte többé küzdeni» (1847. febr. 8.) — és «A megszokás és folytonos, akadályok nélküli leirás nem untatná-e meg önnel a nőt» (ápr. 26.) — Ehhez 1. Ady jellemzését i. h. : «nagy és igazi szerelmei azok voltak, amelyektől oly távol volt, mint az Élet a Haláltól» (429. 1.).