Baros Gyula szerk.: Irodalomtörténet, 1916. 5. évfolyam
Figyelő - A szerkesztőhöz beküldött könyvek jegyzéke. 154–160. p.
155 FIGYELŐ. Mint nyelvészeti forrásmunka E. könyve részletes megbeszélés tárgya nem lehet. Híjával minden eredetiségnek másol még paradigmákat is, de talán ez is menthető lenne. Ha legalább kritikát alkalmazna s csak azt venné, ami megállapított, biztos eredmény. Látszik, hogy tanulás közben és tanulva írta munkáját, sokszor zavarban van, hogy mi is lehet már most a helyes ? Van benne jó is, de az Szinnyei, Melich, Gombocz, Simonyi, Balassa stb. érdeme. VELLEDITS LAJOS: Dr. Márki Sándor: Háborús beszédek. Kolozsvár. Ajtai K. Albert könyvnyomdája. 1915. 64. E füzet a szerzőnek, mint a kolozsvári egyetem rektorának az 1914-5 -ik évben elmondott doktoravató beszédeit tartalmazza. Van benne 35 beszéd , ezek között néhány irodalomtörténeti vonatkozása is, így a Verbőczy emlékezete című Verbőczy Hármaskönyvének fontosságát, — a Báró Jósika Miklós című Jósika történelem-bölcseletét, — A húsvéti cikk című Deák Ferenc húsvéti cikkét, — a Két költő című Gyóni Géza költészetét D'Annunzióval párhuzamba állítva — méltatja. Á. L. Dalmady Sándor: A Műbarátok Köre — irodalmi és művészi egyesület — huszonötéves története (1890—1914). Negyedszázados fennállása emlékére kiadja a Műbarátok Köre. 1915. évi tagsági illetmény és jubiláris emlék. Budapest, Hornyánszky V. könyvny. 1915. 8°, 353 l. Pekár Gyula előszava meleg sorokban Justh Zsigmondról emlékezik meg, aki a Műbarátok Köre egyik lelkes alapítója és a megindult mozgalom legbuzgóbb terjesztője volt. Az egyesület megalapításának gondolata — mint a történeti bevezetés elmondja— Pejacsevich Katinka grófnőé volt (1888), ki néhány főrangú ismerőseivel, majd az előkészítés munkájába bevont írókkal s művészekkel annyira előkészítette a talajt, hogy az «előkészítő-bizottság» 1889 vége felé kibocsátotta az aláírási felhívást, mely Jókai Mór tollából való. Célja az egyesületnek — mondja e felhívás — hogy a magyar irodalmat és művészetet a paloták ép úgy befogadják, mint ahogy befogadták a szalmafedelű házak. Díszkiadású munkákat alig találunk szalonjaink asztalán, maga az író is még szokatlan alak magasabb köreinkben ; szavaló művészet, költői felolvasások sem tartoznak nálunk a külföldi szalonokban otthonos élvezetek közé. Az egyesület célja ennélfogva : a magyar költészetet és művészetet, az irodalmi művek művészi előadását megszokott élvezetté emelni és kiváló irodalmi művek díszkiadásainak megjelenését, résztvevésével előmozdítani (emellett természetesen a képzőművészet, zene és iparművészet pártolása és művelése is bele van foglalva e felhívásba). Az alakuló közgyűlést 1890 márc. 23-án tartották meg, s az első választmányi ülés mindjárt négy szakbizottságot választott (képzőművészeti, iparművészeti, zenészeti s irodalmi bizottságot, ez utóbbi elnöke gr. Csáky Albinné lett, előadója Justh Zsigmond). Az első évek (1890—1899) tapogatózásban, szervezkedésben telnek el; irodalmi téren mindössze annyi történt, hogy az egyesület kiadta a «Műbarátok Könyvé»-t