Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1921. 10. évfolyam
Folyóiratok szemléje - Protestáns Szemle 64–65. p.
János műveiben. Néhány szólás és képkapcsolaton kívül a Hídavatás, Vörös Rébék és Éjféli Párbaj Heinenél is felvetődő motívumairól szól. Az állítólagos kapcsolat lelki alapját az öregedő Arany látomásra hajló lelkivilágában véli felfedezhetőnek. — 11—12. sz. Király György: Zrinyi és a renaissance. Újnak két megállapítást mond : hogy a lehajló kereszt motívumából Zrínyi olasz útjának firenzei állomására lehet következtetni (ezt már Beöthy : Zrínyi és a Zrínyiász, egyet, előadás, 1908 9. I. félév, kőnyom. 29,31. 1.) és hogy a címben sziréna költőt jelent. — 19—20. sz. —Laczkó Géza : Cardinalis Pázmány. Pázmány elsősorban jezsuita, másodsorban theologus, harmadsorban magyar és csak negyedsorban író, amit ma elsősorban tartunk jelentőségének. — Kosztolányi Dezső : A magyar próza atyja. Pázmány az első, aki lüktető gondolatait beleágyazza a magyar prózába. Benne jelentkezik az igazi magyar próza először. — 21—22. sz. — Kosztolányi Dezső : Rákosi Jenő. Jelentősége, hogy 1866-ban léket ütött a klasszikus korszakon. — Füst Milán : Berzsenyi Dániel. Egy új Berzsenyi-kiadás előszava. — 1921. évf. 3. sz. — Schöpflin Aladár: Emlékezés Tóth Bélára. Kicsinylő megjegyzések Tóth Béláról, kiben csak zsurnaliszta tehetséget és újságíró műveltséget ismer el. — 4. sz. Móricz Zsigmond: Nemzeti irodalom. Az amerikai magyar költők almanachjából gyűjti bokrétába a motívumokat : hazavágyódást, szomorú elégedetlenséget. — 6. sz. — Gyergyai Albert : Bérczy Károly. Alapjában Bérczy a szerény és szemérmes írók csoportjába tartozik. Novelláiban sok a divatlap-romantika, de hangja idővel egyre mélyül. A Gyógyult Seb a legjobbak közül való. Az Anyegin-ben vágyódó álmai találnak hangot, azért fordítja le. Őrálló, 1921. évf. 2—3. szám. Gyöngyösy László: A Protestáns Szemle újabb magyar irodalma. Támadja a Protestáns Szemle szerkesztőjét, amiért Móricz Zsigmondot és Szabó Dezsőt megszólaltatta a Protestáns Szemle hasábjain. Ez a két író, úgymond, a nyugatosok társaságában romboló munkát folytatott a magyar irodalom, a hit és haza eszméje ellen. «Nekünk nemzeti magyar közműveltség kell, amely magyar, nem nemzetközi. Lengyelországról mondják, hogy a zsidóság paradicsoma, a parasztok pokla, de még ott sem foglalták el a lélekölők az irodalmat, a sajtót ; ez a lengyel hazafiak kezén maradt s nem ölte meg öntudatukat úgy, hogy miként mi, ájultan rogytak volna le a bolsevizmus előtt.» — U. az. Az újmagyar nyelvújítás. Számos példa kiséretében mutat rá arra a borzalmas fővárosi zsargonra, amely egyre vakmerőbben rágcsálja a nyelvünket. A mai budapesti irodalmi állapot hasonlít a német irodalomnak ahhoz a korszakához, amikor a német nyelvet a latin és francia nyelv salakja borította el, mindaddig, míg a németek le nem metélték magukról az idegen ajándékot. Protestáns Szemle, 1920. évf. 1—10. szám. — Beöthy Zsolt: Petőfi. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnökének a Társaság 1921. évi