Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1927. 16. évfolyam

Műelemzés - –r.: Laczkó Géza: Sátán Trismegistos olvasója 138. p. - B. B.: Krúdy Gyula: Mohács 138. p.

138 BÍRÁLATOK. Ádámot és Évát a paradicsomból és ők Istenben bízva indulnak világgá. Itt kezdődik Lenkei drámai költeménye. Hőse Ádám, aki a szenvedések tüzében megtisztul s halála előtt Noét választja ki eszméinek és Istenbe vetett hitének további hordozójául. Körü­lötte rajzanak, mint a jó és a rossz képviselői: Éva, Ábel, Kain, Szilla, Lamek, Loa, Abbász, Támár, Jubál s a hosszú nemzedékek egyéb típusai és egyénei, akik cselekedetükben, beszédükben, hibáikban, erényeikben már a későbbi embe­riséget példázzák és sok tekintetben a ma is nyüzsgő, vágyakozó, bűnöző, boldogságra és tökéletességre törekvő emberiség tükrei. A filozófiai szellemű munka eredeti elgondolású jelenetekben mutatja be az ősi biblikus erkölcs fejlődését. Kompozíciója kitűnő, verselése könnyen folyó. Égő hit árad belőle, melyre a világháború után élő világnak nagy szüksége van. Költészetünk valóságos értéket kapott benne, mely méltó irodalmunk hasonló drámai termékeihez. Szabó István Andor: Laczkó Géza: Sátán Trismegistos olvasója. Budapest, 1927.1941. Athenaeum-kiadás. Laczkó Géza új könyvei mindig lelki élményt jelentenek azok számára, kik az irodalmi csemegét kedvelik és azt élvezni is tudják. A novelláskötet címével azonban nem vagyunk egészen tisztában. A sikkasztóról, utcai leányokról, a férjet még más állapotban is megcsaló feleségről, a barátja feleségére vágyó férfiről szóló elbeszélések mind egy-egy szeme a hatalmas Sátán rózsafüzérének. De akkor mit keresnek itt az olyan szép történetek, melyeknek a sátánhoz semmi közük,amelyekben Petőfi, Vörösmarty,Bajza, Vachot és Kazinczy Gábor szerepelnek? Vagy a két Ricquet-ről szóló kutyahistória? Nyelve annyira egyéni, hogy jellemzésére legjobb volna itt vagy egy féloldalt idézni a munkából, erre azonban kereteink szűkek. Ezt a kevés szó­val sokat kifejező és még többet sejttető stílust megtartja, akár a leszerelt tartalékos tiszt beszél, aki nem tud beletörődni, hogy most már nem utána szaladnak a nők, akár az­ állatszeledítő, akin a nősténytigris megérzi az úrinő parfőnjét és ezért féltékenységből szétmarcangolja gazdája fél arcát. De ami­kor a múltba vezet bennünket, akkor nyelve is mesterien beleilleszkedik abba a korba. S mikor „A leszerelt" felutazik Pestre, az utazás benyomásai olyan szépen váltakoznak a bányászakadémikus emlékeivel, hogy Arany János V. László­ját juttatják eszünkbe, hol a ballada páratlan strófái a természet jelenségeit és a menekülőket írják le, a párosak pedig a királyról szólnak. Dr. Krúdy Gyula: Mohács. Budapest, 1926. 236 I. Pantheon: Habsburg Mária hercegnő neveltetése az innsbrucki apácakolostorban, II. Lajos király házassága, a magyar király szomorú sorsa, a magyar urak nemtörődömsége, majd a mohácsi csata Lajos király halálával: ez a regény tartalma. Az író jó jellemző erővel festette a már oly sokszor földolgozott kor­szakot. A jellemzés jobban érdekli őt, mint maguk az események. Történeti alakjai élnek. A fiatal királyt és a fiatal királynét két bús gyermeknek látjuk magunk előtt. Drámai erővel nem tud lelkünkbe markolni, talán nem is célja, de olvasói figyelmét magához köti. Nagy érdeme: érzékiségtől mentes tiszta levegője. Végre egy Krúdy-regény, melyet oda lehet adni az ifjúság kezébe is. (B. B.)

Next