Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1933. 22. évfolyam

Műelemzés - X.: Barcsay Ábrahám költeményei. Szerk.: Vajthó László 162. p. - Haitsch Ilona: Jolantha Pukánszky-Kádár: Geschichte des deutschen Theaters in Ungarn 162. p.

Vautier fordításában francia barátai is olvasták ; G. Huysmans, Coppée, Bourget, Sully-Prudhomme, Taine, Daudet, meleg sorokkal fejezték ki elisme­résüket. E leveleket — valamint Jászai Mariét s Justhnak Pekár Gyulához s másokhoz intézett, eddig kiadatlan több levelét — szintén közli a szorgos szeretettel megírt munka szerzője. Kalmár Anatólia: Barcsay Ábrahám költeményei. [Magyar Irodalmi Ritkaságok. Szer­keszti Vajthó László. XXV. sz.] É. és h. n. (Bp., 1933.) 148 l. Egyetemi Ny. Ez a derék kiadvány is annak a lelkes buzdításnak eredménye, mellyel a sorozat életrekeltője, Vajthó László szétszórtan rejtőző, vagy kéziratban heverő szellemi értékeink ügyét a tanulóifjúság és vezetői szeretetébe ajánlja. Bizonyára minden jóhiszemű érdeklődő örömmel veszi tudomásul, hogy az „elegáns poéta" verseit magában foglaló kötet az első gyűjteményes Barcsay-kiadás s ez annak köszönhető, hogy „nyolcévi együttanulásuk emlékére összegyűjtötték és kiadták — osztályfőnökük, Szíra Béla tanár irányítása mellett — a budapesti I. ker. Verbőczy István-reálgimnázium VIII. A. osztályos tanulói (1932—33)" Az ifjú kiadók bevezető tájékoztatója, a sajtó alá rendezést gondozó Szíva Béla bevezető tanulmánya, valamint az egyes versekhez tartozó jegyzetek alapos tárgyismeret mellett igazi ügyszeretetről tanúskodnak. Mindkét tulajdonság őszinte elismerést érdemel. X. Jolánt ha Pukánszky-Kádár: Geschichte des deutschen Thea­ters in Ungarn. Erster Band: Von Anfängen bis 1812. (Schriften der Deutschen Akademie, Heft 14.) München, 1933, 175 1. Verl. v. Emst Reinhardt. A könyv a magyarországi német színészet fejlődésének első összefoglaló története. Szerzője érdekes, színes képet ad a hazai német színészéletről, már a XVII. században fellépő vándorszínésztársaságok kezdetleges próbálgatásai­ról, a XVIII. századbeli német színészet küzdelmes létharcairól, az ország vezető városaiban épült színházak nagy kultúrmunkájáról, kiváló szervező egyéniségek­ről, mecénásokról 1812-ig az új, nagy pesti színház megnyitásáig, mely a német színészet fáradságos munkájának boldog győzelmét jelentette. Rámutat a könyv szerzője a magyarországi német színészet voltaképpni jelentőségére, hogy ki­alakulásában mintája, előfutára volt magyar színészetünknek. Nélküle színésze­tünk csak később és jóval nagyobb nehézségek árán alakulhatott volna meg. A német színészet végeredményében hasznos, közvetítő munkát végzett. Magyar érdekeinknek sem árthatott, mert mikor fejlődésében és jelentőségében túl­léphette volna a megengedett határt, a magyarban már megvolt a vágy és el­határozás az önálló magyar színészet megteremtésére. A részletvonatkozások­ban is megbízhatóan tájékoztató munka elsősorban a külföldi érdeklődés ki­elégítését célozza, de haszonnal forgathatja a magyar-német kapcsolatok hazai kutatója is. A mű alapvető fejezetei először különben is magyar nyelven jelen­tek meg. (L. Kádár Jolán: A budai és pesti német színészet története 1812-ig. Bp., 1914.) Haitsch Ilona:

Next