Alszeghy Zsolt szerk.: Irodalomtörténet, 1938. 27. évfolyam
Folyóiratok szemléje - Múlt és Jövő 87. p.
Az idealizmus világlátása 1924 után fordul a nemzeti kritikai látás felé. Ebben a regény szerepe, fejlődésének stádiumai. (Gondos, körültekintő számbavétel, sok eredeti megfigyeléssel.) Koszorú. — 1938. 2. Császár Elemér: Pekár Gyula. Meleghangú megemlékezés. Az elbeszélő tehetség volt ereje; pompás causeur volt. Az етопек és a gyöngédségnek, a bátorságnak és a jóságnak, a merész lendületnek és az elmerülő mélységnek nemes ötvözete emberi egyénisége. — Bán Aladár: Dalmady Győző költészete. Elsősorban lírikus, közelebbről dalköltő. Alaptulajdonsága az egyszerűség, őszinteség, finom érzékenység. — Hs. : A hatvanéves Molnár Ferenc. Az Est lapjain közölt nyilatkozat méltatása. Láthatár. — 1938. 2—3. sz. Csuka Zoltán: Zmaj Josanovics, a magyar költészet első szerb műfordítója. Életének és költészetének rövid jelemzése, magyar költőkből fordított művei. Literatura. — 1938. febr. 15. sz. Barrabás Tibor: Grünwald Béla. Rövid, gondos pályakép. — Márc. 1. sz. Wawruch Gábor: A mai Pécs irodalmi élete. Megszólaltatja a címben felvett kérdésről Várkonyi Nándort, Lovász Pált, Kocsis Lászlót, Sásdi Sándort, Weöres Sándort. — Ápr. 1. sz. Galambos Gruber Ferenc: Tóvölgyi Titusz. 1838. ápr. 12-én született Schaffner Titusz néven. Arany Koszorújában kezdett irogatni. Hat nagy regénye közül kettő történelmi (Az ezüst vitéz, Honárulók), romantikus meséjű. Legérdekesebb Újvilág című regénye, a szocializmus és kommunizmus társadalmáról. Sikerültebbek elbeszélései. Mint publicista, a szabadabb magyarságért harcolt. Siralmas história alcímen a Bach-korszak c. írásában az abszolutizmus korát ábrázolja. Röpirataiban aktuális kérdésekhez szól hozzá (pl. a magyar zsidóság hazafiságáról). Maga is szerkesztett két politikai lapot. Úttörő a magyar spiritizmus irodalmában volt. Magyar Szemle. — 1938. 1. sz. Bisztray Gyula: Magyar irodalmi ritkaságok. Vajthó László kiadványsorozatának ismertetése. — 2. sz. Bisztray Gyula: Színházak és színdarabok. Beszámoló a budapesti színházak darabjairól. — Kerecsényi Dezső: Az ősi küldött. Tormay Cecile történeti regényének poszthumus kötetéről. — Zolnai Béla: Zrínyi Világa. Zrínyi élete szintézise a költőnek és a hadvezérnek, a humanistának és a homo practicusnak, az európaiságnak és a magyarságnak, megvalósítója a renaissance-barokk kor univerzalizmusának. — 3. sz. Keresztúry Dezső: Babits Mihály összes versei. A költő fejlődésének rajza. — 4. sz. Szekfű Gyula: Nem vagyunk bujdosók. A magyar lelki alkat meghatározására történettudományaink vezető egyéniségeinek kell vállalkozniuk. — 5. sz. Kerecsényi Dezső : Ravasz László, az író. Munkássága találkozása humánumnak és religiózumnak, élőszónak és irodalomnak. — Jancsó Elemér: Az erdélyi magyarság irodalmi élete. Erdély írói a békés meggyőzés erejével küzdenek az erdélyi magyarság szellemi életének fejlesztéséért és irodalmán keresztül való megmaradásáért. Mult és Jövő.• 1938. márc. 17. Peterdi Andor: Rubinyi Mózes. Megteremtője a magyar nyelvesztétikának (?), önmagáról azt az ítéletet tartotta legtalálóbbnak, amely benne a nyelvészt és poétát látta meg. „Műveiben emel emléket magának."