Kozocsa Sándor szerk.: Irodalomtörténet, 1942. 31. évfolyam
Műelemzés - J.: Bóka László: Vajda János 40–41. p.
párizsi kapcsolatait. Újabban ismét feléje fordul a figyelem: Kozocsa Sándor kiadta Ádám c. eddig ismeretlen első regényét, Halász Gábor pedig naplóját; leveleinek kiadása is készül. Ennek az új Justh-reneszánsznak figyelemreméltó terméke Bertha Zoltán monográfiája, mely majdnem egy negyedszázaddal az én írói arcképem után ismét megkísérli, hogy Justh életéről és munkásságáról összefoglaló képet rajzoljon. Életrajzi vázlata eddig a legteljesebb Justh-életrajz, de szerettük volna, ha nem fukarkodik annyira az évszámokkal s más adatokkal („Budapesten reáliskolába íratták" — hová?, mikor? „gimnáziumba lépett át" — melyikbe?; egyetemi tanulmányait is csak futólag érinti stb.). A pontos adatok nem ártanak az életrajz művészi formájának. A tanulmányairól szóló összefoglalás új és sikerült, csak azt a megállapítását nem fogadhatjuk el, hogy Justh tulajdonképpen „tanulmányíró" volt Bizony novella- és regényíró volt, annak is tartotta magát. Könnyű tollal írt, da gyakran felszínes tanulmányai nem vetekedhetnek jelentőség dolgában elbeszélő műveivel. Amit ezekről ír az eddigi kutatások s a maga megfigyelései alapján, egészben véve helytálló. Helyes, hogy eddig ismeretlen s nem méltatottídilmjával részletesebben foglalkozik. A pénz legendáját „esztétikai és műfaji szempontból", legjobb regényének tartja (68.), viszont a Faismusról azt írja, hogy „anyagi mélység és gazdagság" dolgában „legnagyobbszerű és legértékesebb" munkája (73.). Az igazság az, hogy az előbbi részletszépségei ellenére gyönge regény, a Fuimus ellenben Justh legérettebb alkotása. Naplójáról Halász Gábor kitűnő bevezető tanulmányai után nem igen tud újat mondani. Justh munkáinak időrendi felsorolása s a rá vonatkozó könyvészet zárja be az értékes füzetet. Szinnyei Ferenc: Bóka László: Vajda János. Bp., 1941. (Franklin.) (Magyar írók.) 1581. A könyvhöz csatolt kiadói értesítés ezt mondja: „A kitűnően megirt könyv tömören elmond mindent, ami Vajda Jánosról elmondani való". A könyv valóban jól van megírva, de maga a szerző egyébként más nézeten van. Ő nem akart új monográfiát írni, mert célja nem irodalomtörténeti, ő új tanulmányt írt a nagy pesszimista költőről, mert véleménye szerint az érdeklődő azt, ami tudni való, megtalálja a költőről szóló újabb megbízható termékekben : Kerekes György, Rubinyi Mózes, Kéky Lajos, Schöpflin Aladár, Sík Sándor műveiben és cikkeiben. Tanulmánya valóban új és eredeti alkotás. Életrajzi adatai, jellemzései, esszéi célokat követnek: az írót beállítani korába, megmagyarázni szíve és lelke szélsőséges hullámzásait, Arany-ellenes érzéseit visszavezetni sorsának bajaihoz, szerelmi líráját bizonyos szerepjátszásra vinni vissza, melyben a való élmény (a Ginával való kapcsolat) jelentéktelenné törpül egy magára vett, inkább elképzelt, mint átélt élmény ismételgetése mellett (a szerepjátszásnál jó minta jut az ember eszébe: Horváth János Petőfije, amely valószínűleg hatott is Bóka elgondolására), s végül kora történelmi eseményeibe beállítani egy szegény család rosszkedvű, de nagyon tehetséges ivadékát. Mindezt egy igen műveit és bár fiatal, máris kitűnő tollú író élénk stílusán át kapjuk. Külön ki kell emelnünk azt az alaposságot, amellyel a szerző Vajda minden sorát áttanulmányozta, főleg prózáját, különösen röpiratait, mindemiütt ügyelve az alkotások kronológiájára, s azt a gondos szeretetet, amellyel