Barta János szerk.: Irodalomtörténet, 1950. 38. évfolyam
Kisebb közlemények - Bikácsi László: Petőfi emléke a Horthy-korszak parlamentjében 3/89–95. p.
és halálával pedig örök időre szóló példáját adta a minden áldozatra kész hazaszeretetnek. " Ezért a törvényhozás Petőfi Sándornak a haza szolgálatában szerzett érdemeit ezennel törvénybe iktatja." A Petőfi igazi emlékéhez méltatlan frázisos fogalmazás már tartalmában és formájában is híven kifejezi a „keresztény és nemzeti" kormány állásfoglalását Pepsi örökségéhez. De még jellemzőbb a javaslat indokolása. A bevezetés szó szerint így hangzik: „Nemes hagyománya a magyar törvényhozásnak, hogy a nemzeti élet nagy mozzanatait és az ország nagy fiainak emlékét törvénycikk alkotásával is megörökíti, így az 1848. évi I. törvénycikk József nádor, az 1876. évi III. törvénycikk Deák Ferenc és az 1896. évi VII. törvénycikk a honalapítás évezredes emlékét iktatta törvénybe, az 1907. évi XXVIII. törvénycikk pedig I. Ferenc József király megkoronáztatása negyvenedik évfordulójának emlékére művek alkotását rendelte el. A törvények e sorához járulna most Petőfi Sándor emlékének törvénybe iktatása." Ez a cinikus és otromba indokolás, amely a nemzeti élet nagy mozzanatának nevezi Ferenc József megkoronáztatásának negyvenedik évfordulóját, és Petőfi Sándor emlékének törvénybe iktatását párhuzamba állítja, sőt indokolni kívánja a szabadságharcot vérbefojtó osztrák zsarnokság gyűlölt császárával, valóban csak Horthy parlamentjében születhetett meg. 2. A törvényjavaslat sorsa A törvényjavaslat ezután a nemzetgyűlés közoktatásügyi bizottsága elé került. A bizottság 1923 január 31-én letárgyalta, majd a javaslatot a bizottság jelentésével együtt a bizottság előadója 1923 február 6-án a nemzetgyűlésnek bemutatja és kéri a jelentés kinyomatását, szétosztását és napirendre tűzését. A kormány eredeti szándéka az volt, hogy a törvényjavaslatot március 15-én ünnepélyes ülés keretében terjeszti elő és tárgyalgatja le. A Ház elnöksége azonban mégsem, tűzte napirendre a javaslatot, a kormány ugyanis közben elejtette a tervet. Mi volt, ennek az oka? A március 9-i ülés ellenzéki felszólalásaiból megtudjuk, hogy a kormány a március 15-i ülés „ünnepélyes érzés"-ének biztosítása céljából tárgyalást folytatott egyes pártokkal, a megegyezés azonban nem sikerült. A parlamenti ellenzék egy része ugyanis azt indítványozta, hogy a törvényjavaslathoz pótlólag vegyenek fel még egy szakaszt, amely megtiltja, hogy Petőfi költeményeit cenzúrázzák, vagy azoknak terjesztését akadályozzák. A kormány nem volt, hajlandó ezt a pótlást elfogadni és így a megegyezés — a március 15-i „ünnepélyes ülés" terve — meghiúsult. A tárgyalások előzményeihez tudnunk kell, hogy egyes képviselők a Petőfi-centenárium alkalmával több ízben szóvá tették a rendőrhatóságok durva beavatkozását a Petőfi-ünnepségek műsorának összeállításába és támadták a kormányt amiatt, hogy egyes Petőfi-versek szavalását a rendőrhatóságok nem engedélyezték. A kormány maga, sem tagadhatta le a rendőrhatóságok beavatkozását, és ezért magyarázatot igyekezett adni a rendőrség intézkedéseinek. Ez a „magyarázat" valóban méltó volt a Bethlen-kormányhoz. Iakovszky Iván belügyminiszter ugyanis egy interpellációra többek közt a következőket válaszolta: „...éppen Petőfi hagyományainak, Petőfi verseiben lefektetett nagy, nemes gondolatoknak érdekében is szükségesnek tartom, hogy a rendőrhatóságok megtegyék az intézkedéseket... hogy a rendőrhatóságok ne engedjék meg azt, hogy Petőfi szellemét kiforgassák...". A Horthy-korszak hirhedtt belügyminisztere természetesen elsősorban a munkások által rendezett » Irományok IV 213. 1. 4 Napló VI. 143. 1. s Irományok IV. 214. 1. • Napló IX. 320. 1. 7 Napló IX. 102. 1.