Barta János szerk.: Irodalomtörténet, 1950. 38. évfolyam

Kisebb közlemények - Bikácsi László: Petőfi emléke a Horthy-korszak parlamentjében 3/89–95. p.

tudja a Petőfi-eszményt korszerű haladó tartalommal megtölteni, csak arra merít erőt belőle, hogy elégedetlen legyen a közösügyes rendszerrel, esetleg metafizikus módon az egész világgal s így Petőfi forradalmi humanizmusát végeredményben vagy a napi politika aprópénzéve i­ váltja fel, vagy etikai, történetfilozófiai általánosságokba fullasztja. Természetesen ezen a csoporton belül is bőven akadnak egymástól eltérő változatok. Závodszky megalkuvá­sának nincs köze a Magyar Újság szókimondó bátorságához, Bartók Lajos jobban sejti Petőfi társadalmi jelentőségét a schopenhaueri esztétizmustól befolyásolt Meltzlnél. Valójában ez az irodalmi per egyes kicsiny, szinte provinciális vonásai ellenére is mégiscsak az új és régi harcát tükrözi, s ezért nem a vitázok kifáradásával, vagy a kimaradt verseknek kinyomatásával ért véget. A harc utolsó állomását eszmei síkon Ady jelentette, aki Petőfi társadalmi és művészi jelentőségét végre a következetesen kiharcolt polgári demokrácia szempontjából értékelte, szembeszállva minden köznemesi-liberális ferdítéssel. BIKÁCSI LÁSZLÓ : PETŐFI EMLÉKE A HORTHY-KORSZAK PARLAMENTJÉBEN Az 1922 június 16-ra­ hirdetett második nemzetgyűlés a Bethlen-féle választójogi rendelet, Európa legreakciósabb választójoga alapján ült össze. A tavasszal megtartott választáson vesztegetésekkel, és itatással, a vármegyei apparátus mozgósításával, és csendőrségi terrorral a kormánypárt — a Bethlen-csoportból és a Nagyatádi-féle Kisgazdapárt egyesüléséből keletkezett „Keresztény—Keresztyén Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt" nagy többséget szerzett. Az újonnan összeült nemzetgyűlésben — amelyből Bethlen Istvánnak már sikerült kiszorítania a bizonyos fokig nagybirtokellenes és nagykapita­listaellenes irányzatú kispolgári rétegeket — már kizárólagos vezető szerepe volt a nagytőkéne­k és nagybirtoknak. Az 1922-es parlamenti ciklusra, a bethleni konszolidáció első éveire esett a Petőfi-centenárium esztendeje. A többségében legitimista, klerikális és nép­ellenes parlamenttől természetesen mi sem állott távolabb, mint Petőfi igazi szelleme. A nemzetgyűlés azonban nyíltan nem tagadhatta meg Petőfi emlékét, az országszerte megnyilvánuló ünneplésekből neki ,"is „ki kellett vennie a részét." A Petőfi-törvényjavaslat Még az 1922-es évben (december 6-án) az egyik kormánypártii képviselő indítványt jegyzett be Petőfi Sándor emlékének törvénybeiktatása tárgyában. A költő emlékének törvénybe iktatása mellett javasolta, hogy a nemzetgyűlés állítsa fel Petőfi Sándor mellszobrát és helyeztesse azt el az idővel létesítendő magyar nemzeti Pantheonban.­ Az indítvány után Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1922 december 22-én törvényjavaslatot terjesztett be Petőfi Sándor emlékének törvénybe iktatásáról.­ Az egyszakaszos törvényjavaslat így szól: „A nemzet Petőfi Sándor születésének századik évfordulója alkalmából hálás kegyelettel emlékezik meg Petőfi Sándorról, aki költői lángelméjét a magyar nemzeti gondolat szolgálatába állította, életével 16 Király István, id. m. 1 Az 1922. évi június hó 16-ra hirdetett nemzetgyűlés nyomtatványai. Irományok 108. sz. III. kötet 363­­. (Továbbiakban: Irományok). 2 Az 1922. évi június hó 16-ra hirde­tett nemzetgyűlés nyomtatványai, Napl­ó, VII. kötet 338. 1. (Továbbiaik­ban: Napló).

Next