Barta János szerk.: Irodalomtörténet, 1951. 39. évfolyam
Tanulmányok - Jermilov, V.: Életünk új jelenségei és az irodalom. 1–8. p.
V. JERMILOV : ÉLETÜNK ÚJ JELENSÉGEI ÉS AZ IRODALOM Napjaink, a mi sztálini korszakunk nagyságának érzése áthatja az egész szovjet népet. Már kirajzolódnak a kommunista társadalom körvonalai mai munkánkban, az új építkezésekben, a természet hatalmas sztálini átalakításában, mindabban az újban, ami az emberi viszonyokat jellemzi. És egész munkánkat új fény világítja meg, új izgalmas öröm, amely különösen nagy erővel fog el bennünket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulója előtt. „Büszkék vagyunk arra, hogy a kommunizmus századában, a természet átalakításának századában élünk*, — Lidia Taranyenkonak, a Zaporozsje terület Glapajev mezőgazdasági arteljéből való kolhozparasztnőnek e szavai kifejezik a szovjet emberek érzéseit. A szépirodalom, amely a szocialista realizmus követelményeinek megfelelően helyesen ábrázolja a mai életet, egyre jobban tükrözi feltartóztathatatlanul a kommunizmus felé haladó országunk hősi romantikáját. Teljes joggal elmondhatjuk, hogy megvalósult Gorkij álma, amelyet az 1934-es Összszövetségi írókongresszuson tartott beszámolójában foglalt szavakba: „Könyveink főhősévé a munkát kell tennünk, vagyis azt az embert, akit a munka folyamatai formáltak ki, aki nálunk a modern technika egész hatalmával fel van fegyverezve, azt az embert, aki maga is átalakítja a munkát, könnyebbé és termékenyebbé teszi, művészi fokra emeli. Meg kell tanulnunk, hogy úgy fogjuk fel a munkát mint alkotást." A Gorkij által megjelölt témának mind nagyobb szerepe van háború utáni irodalmunkban. Elég, ha olyan népszerű műveket említünk meg, mint P. Pavlenko „Boldogság", „Pusztai nap" c. művei, V. Azsajev ,,Távol Moszkvától" c. regénye, Sz. Babajevszkij „Az aranycsillag lovagja", V. Popov „Acél és salak", J. Malcev „Szívvel lélekkel" c. regénye, vagy ha csak az idén megjelent orosz széppróza példáira szorítkozunk, A. Ribakov „Vezetők", G. Nyikolajeva ,,Aratás", V. Zakrutkin ,/Úszó falu", A. Kozsenyikov „Éltető víz", Sz. Babajevszkij „Fény a föld fölött" c. műve. A kommunizmust építő szovjet emberek munkája mindinkább a tudományos alkotás jellegét ölti magára. És a mi háború utáni irodalmunk nagyszerű sajátossága, hogy hősei, kik a közönséges dolgozó emberek millióit képviselik, részt vesznek abban a tudományos építésben, amely hazánkban Lenin—Sztálin Pártjának bölcs vezetésével kibontakozik. Emberek milliói ébrednek tudatára annak, hogy az életet teremtik, a történelmet teremtik, a természetet teremtik. Még soha ennyire konkréten nem éltük át, mit jelent a valóságban, hogy elmosódik a testi és szellemi munka közötti határvonal. Ezek a kommunizmus előhírnökei mai életünkben, ezek irodalmunk új témái. Gorkij azt írta, hogy ,,a költők még sohasem hívták fel az embert arra, hogy küzdjön a természet ellen, hogy kerítse hatalmába és ha — bár nem gyakran — merészeltek is haragra gerjedni a kétlábú zsarnokok ellen, nem 1 — "J I 2 -Irodalomtörténet