Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1954. 42. évfolyam

Tanulmányok - A Rákóczi-kor irodalma és publicisztikája. I. Esze Tamás előadás. II. Köpeczi Béla hozzászólása. III. Részletek Klaniczay Tibor hozzászólásából. IV. Esze Tamás előadása 10–24. p.

434 lapos munkát, melynek címe : Histoire du Prince Ragotski ou la Guerre des Mécontents sous son commandement. Elég, ha a szerzőt megnevezzük, hogy előnyös képet kaphassunk a munka stílusának szépségéről és eleganciájáról. Le Noble úr műve.« Úgy hisszük, hogy ezek az adatok most már véglegesen eldöntik ezt a vitatott kérdést. A munkában sok a pontat­lanság, a hiba, de komoly értéke, hogy úttörő jellegű : először próbált meg — mégpedig elsősorban a kiáltványok alapján — összefoglaló képet adni a szabadságharcról, először próbálta megírni a szabadságharc vezérének életrajzát — igaz rokonszenvvel. Le Noble mellett sokat tett a szabadságharc eseményeinek helyes ismertetése érde­kében az egyik francia diplomata, Jean de la Chapelle. »Egy svájci levelet egy franciához« c. vitairatait latinra, németre, spanyolra is lefordították, ami bizonyítja nagy sikerüket egész E­urópában. Különösen 21., 24. és 44. leveleiben foglalkozik részletesebben a magyar kér­déssel. A publicista teljes felkészültséggel utasítja vissza a bécsi rágalmakat s bizonyítja be a kiáltványok alapján a felkelés jogosságát. 24. levelében kifejti, hogy Bécs zsarnoki módon viselkedett a magyarokkal szemben. A magyar csapatokkal rosszul bánt, nem támogatta a törökök elleni harcukban. Kizárta a magyarokat a hivatalokból, megfosztotta kiváltsá­gaiktól, királyválasztói joguktól. Részletesen foglalkozik a pozsonyi országgyűléssel és hang­súlyozza, hogy Thököly tiltakozott e gyűlés határozatai ellen. Thökölyt Sertoriushoz hason­lítja, Rákóczit pedig új Brutusnak nevezi, aki elhozza a magyaroknak a szabadságot, ha jól használják fel a kedvező körülményeket. 1705-ben kiadja a Recrudescantot. 1708-ban írt 44. levele dialógus Rákóczinak egy Párizsban tartózkodó követője és egy császárpárti magyar között, aki hadifogolyként került Franciaországba. A császárpárti magyar igyekszik meggyőzni ellenfelét arról, hogy a szabadságharc nem járhat sikerrel, mert Franciaország nem képes és Európa protestáns fejedelmei nem akarják támogatni. A felkelést elsősorban a vallási sérelmekre akarja visszavezetni. A Rákóczi-párti magyar hangsúlyozza, hogy a szabadságharc nem vallásháború, hogy Franciaország nem fogja megtagadni támogatását. A császár, akinek Európában mindenütt nehézségei vannak, még a francia segély elmaradása esetén sem tud győzelmet aratni, mert a magyarok saját erejükből is képesek ellenállni. A »levél« végén Jean de la Chapelle közli Rákóczi manifesztumát, levelét a császárhoz, az inter­regnumot kimondó határozatot és Thököly kiáltványát az örökös királyság ellen. A kiáltványokat egyébként nemcsak a fent említett időszaki sajtótermékek,­vitairat­gyűjtemények közlik, hanem a verduni Journal historique (régebbi neve Clef du cabinet), a Nouveau Mercure, s megjelennek önállóan is. Mindez — úgy hisszük — hitelt érdemlően bizonyítja, hogy Rákóczi külföldi propa­gandája nem volt eredménytelen. A kiáltványok érveit az akkori Európa egyik legfontosabb sajtója, kiváló pamfletírók használták fel s innen átkerültek — mint a különböző emlékiratok bizonyítják — az ebben a korban még nem elég széles közvéleménybe is. A kedvezőtlen nemzetközi körülmények nem tették lehetővé, hogy Rákóczi diplomáciai tevékenysége és propagandája kézzelfogható eredményekre vezessen, olyan szövetségest szerezzen a szabad­ságharcnak, aki tényleges segítséget nyújthatott volna. Rákóczi mély haza- és szabadság­szeretete kellett ahhoz, hogy ezek között a nehéz, kedvezőtlen körülmények között is foly­tassa a küzdelmet minden téren, a propaganda terén is, s ne hátráljon meg, ne hallgasson el az ügy bukása után sem. Láttuk, hogy Emlékiratait is elsősorban a külföldi tájékoztatása érdekében írta. Emigrációs tevékenységének gyümölcse az irányításával készült és 1739-ben megjelent »A magyarországi forradalmak története« (Histoire des révolutions de Hongrie) c. francia nyelvű munka is, amely summázza a szabadságharc propagandájának érveit, s Habsburg-ellenességével, a magyar függetlenség követelésével, a reformkor nemzedékét is lelkesítette. III. RÉSZLET KLANICZAY TIBOR HOZZÁSZÓLÁSÁBÓL A Rákóczi-szabadságharc legszebb éneke .A hozzászóló a szabadságharc költészetének néhány művészi problémájával foglal­kozott és főleg arra a kérdésre igyekezett választ adni, hogy mennyiben jelentett költészetünk fejlődésében új szakaszt a Rákóczi-kor gazdag hazafias lírája. Az erre vonatkozó fejtegetések megjelentek a Csillag 1954. évi februári számában, »Kapádból is csinálj fegyvert!« címmel (269—278­­.). Az alábbiakban a hozzászólás befejező részét, az Erdélyi hajdútánc­nak — a Csillag említett közleményéből kimaradt — elemzését, közöljük.] E költészet művészi színvonalának az érzékeltetéséhez vizsgáljuk végül meg a Rákóczi-kor talán legszebb énekét, az Erdélyi hajdútenc-ot. Első olvasásra bonyolult, ne­hezen érthető versnek tűnik. Ez azonban nyelvi nehézségekből ered és abból, hogy a vers

Next