Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1962. 50. évfolyam
Kisebb közlemények - Tasnádi Attila: Egy Petőfi vers történetéhez 147–151. p.
meg. Az óra kerekei Pozsonyban voltak az országgyűlésen, de nem igen akartak forogni... Rugóra volt szükség, mely a kerekeket gyors mozgásba hozza. S e rugó volt a pesti forradalom. Akkor a kerekek gyorsan és sebesen kezdtek forogni." Régebbi irodalmunk mégsem hitt egyértelműen Petőfinek. Feljegyzései hitelességét már Ferenczi kétségbe vonta, s bár elismerte, hogy ,,a pesti túlzó hírek nagyítása az országgyűlést nagyobb sietésre ösztönözte", — Petőfi állítását, mely ,,az ő nevéhez kapcsolt fenyegető hírnek tulajdonította, hogy a rendek a robotot eltörölték", nem fogadja el, mert „csak annyi áll, hogy az úrbér eltörléséről szóló törvényt még márcz. 14-én bizonyos váltság kapcsán szándékozott az országgyűlés megoldani s a márcziusi napok és a költő csak az állami kárpótlás utóbb elfogadott formájára hatottak". Ferenczi azzal érvel, hogy az úrbérrendezés már folyamatban volt, s ha a főrendek „egy és más tárgyban" ellenkeztek is, egyenes volt az út a megoldás felé. Ilyenformán Petőfinek korántsem lehetett olyan nagy szerepe ebben, amint azt naplójában állítja. Másutt viszont— megfeledkezve fenti nézeteiről — kihangsúlyozza a költő politikai népszerűségét, mely éppen a rákosi hírekkel kapcsolatban ugyancsak felkavarta a kedélyeket. Ferenczi nyilván politikai meggondolásból „tévedett", mert adatok tömege bizonyítja, hogy abban a sietségben, amikor Kossuth március 14-től 18-ig a megrémült főurak passzivitása ellen, ellenzéki társai többségének rezignált támogatása mellett keresztülhajszolta az átalakulást megpecsételő törvényeket, a parasztfelkelés réme játszotta a főszerepet. A parasztfelkelés propagálása pedig Petőfi érdeme volt, akit a Dicsőséges nagyurak után joggal a mozgalom vezetőjének tekintettek. V. Waldapfel Eszter gyűjteménye: A forradalom és a szabadságharc levelestára olyan adatokat hozott elő, melyek Petőfi naplóját igazolják. Leveleket, melyek megrettenve vallanak merészségéről, s melyek igazi értékét a különböző osztályérdekekből fakadó állásfoglalások őszinte, közvetlen megnyilatkozásai adják. A háromkötetes munka első kötetéből (Bp. 1950.) közöljük a versre vonatkozó forrásanyagot, és illesztjük be a Dicsőséges nagyurak adalékai közé, nem mint új, hanem mint az irodalmi köztudat által mindmáig kevéssé méltányolt adatokat. Amint a kortársak is jól látták — élénken tanúsítják leveleik —, parasztságunknak fontos szerepe volt az események alakításában. Az első napokban önálló forradalmi megmozdulásaira még nem kerülhetett sor, de kapával és kaszával várta jogos követelései maradéktalan teljesítését. A nyugalom persze csak látszólagos, valójában olyan forró a helyzet, hogy már „tizedikén — emlékszik vissza emlékirataiban az ellenzéki Lónyai Menyhért — szegény Atyám elmondá aggodalmait, félelmét a parasztlázadástól; tervezgette, hogy legjobb volna családostul nagy városba, példának okáért Bécsbe húzódni." Kemény Károly március 12-én azt írja szüleinek, ,,hogy Zemplén, Abauj, Szepes és Ung megyékben a parasztok közt — amitől Isten őrizzen — lázongás nyomai mutatkoznak."9 Paulay Ferenc is arról ír hat nappal utóbb Perényi Zsigmondnak, hogy bár Pesten nyugalom van, „szívszorongatva haljuk, hogy oda kin Monoron, s tán máshol is zavarodnak már a parasztok is."10 Pedig ez csak a bevezetés, Petőfi verse fokozza fel majd igazán az izgalmakat. A legérdekesebb ebből a szempontból Ribiánszky József és Szabó Alajos levele — az előbbi Walthert, az utóbbi Egressyt tudósítja az eseményekről — mert mindketten a Dicsőséges nagyuraktól „feltüzelt" parasztság országos felkelésétől tartanak. Ribiánszky március 16-án, Vácott kelt levele minden bizonnyal a Pozsonyban elterjedt rémhírek egyik primér forrása lehet. „Én tegnap jöttem Pestről — írja — ott voltam midőn a sajtószabadságot tetleg életbe léptették, s Petőfy buzdító verseiből még melegében kaptam egy példányt ennek tartalmát idő rövidsége miatt sem írhatom ide, de úgy hiszem, hogy mire levelem Pozsonyba jutan, akkoron ottan az több példányban fog vándorolni. (Ribiánszky a Nemzeti dalra gondolhat. — T. A.) Láttam a Városházánál a népgyűlést, nagyszerűségét az növelte, hogy a hír után áhítozó néptömeg az egész városház terét elfoglalta daczára a folytonos elsőzésnek. A 12 pontból álló falragaszok ritka tüneményűek Pesten s csoportosan tódul a nép olvasására és leírására : ma mint hallám a Rákosmezején tartanak népgyűlést, honnét az izgatók az ország nagy részeibe fognak vándorolni, miknek egészen jó következéséről jót állani csakugyan nem lehet, mert a népet senki sem tartóztathatja meg majd attól, hogy fel ne lázadjon, ekkor pedig minden kapatosnak jaj lesz."11 GLd."Vasvári Pál: A márciusi ifjúság. V. P. válogatott politikai írásai. Új Könyvtár 26. Bp. 1948 71—2. I. Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza. 2. köt. Bp. 1896. 207—9. 1.Ferenczi: Petőfi a márciusi napokban. Petőfi Múzeum, 1890. 6. sz. 324—29. h.Tudomásom szerint csak Hatvany Lajos idéz néhányat tartalmilag Petőfi márciusa (Bp. 1955.) c. könyvének 40. lapján. " Idézi Illyés: Magyarok. 2. kiad. Bp. 1940. 166 .1. I V. Waldapfel Eszter: i. m. 40/11. levél. "V. Waldapfel Eszter: i. m. 51. levél. 11 V. Waldapfel Eszter: i. m. 43. levél. 148