Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1971. 3/53. évfolyam
A homályból - Kerényi Ferenc: Bérczy Károly írói hagyatéka 668–682. p.
A HOMÁLYBÓL BÉRCZY KÁROLY ÍRÓI HAGYATÉKA 1971. március 2-ra jelezte az irodalmi naptár születésének 150. évfordulóját. Ez önmagában is elégséges ok lenne a megemlékezésre, de ezúttal nyomósabb érvek késztetnek szembenézésre: kiadatlan művei, amelyek hagyatékából most kerülve elő immár a kutatás rendelkezésére állanak. Elolvasva a publikálatlan írásokat, látnunk kell, hogy alapvető átértékelésre, látványos-zajos perújrafelvételre nem kerülhet sor. Kétségtelen viszont, hogy értékelésében mindmáig igazságtalan egyszerűsítés érte, és ez első fokon Jókaitól származik. Bérczy Károly az ő leírásában az anekdota szintjén lép elénk, szinte Jókai dandy-hőseként, angolos külsőségekhez tapadva. Mintha a szigorú Széchenyit hallanánk, aki naplójában egykori tollvivőjét „bókoló Bérczy"-nek címezte. Kitűnő kortársi biztatások az esszékre (ezúttal Gyergyai Albert) számára, akinek jellemzése szintén nem visz közelebb Bérczy megértéséhez, mert megragad a mindenkori másodrendű tehetség általánosabb képénél. Nagyobb világirodalmi távlatokba pillanthatunk, ha egybegyűjtjük Szinnyei Ferenc hatáskutató utalásait, megjegyzéseit.4 S végül: az irodalomtörténet: kézikönyv Nagy Miklóstól való Bérczy-cikke megadja a keretet: a hagyaték értékeléséhez. Legszebb dicsérete, hogy az új dokumentumok igazolják állításainak helyességét.8 A továbbiakban igyekszünk e keretet a kiadatlan művek tartalmával megtölteni. Bérczy ismertebb, nyomtatásban megjelent írásaira (verseire, novelláira, fordításaira) oly mértékben utalva, amennyi forrásaink megkívánnak. A Bérczy-életpálya állomásait megállapítandó, a kortársak közt elsősorban Petőfi, Jókai és Madách ismertebb stációira nyílik kitekintés. Az előbbiek esetében a Tízek Társaságához tartozás ténye követe l A hagyaték a család őrizetéből 1970 decemberében került Bérczy szűkebb hazájának Nógrád megyének múzeumigazgatóságához; jelenleg Salgótarjánban található. Az én kortársaim — Kisfaludy Társ. évlapjai, Új folyam, VII. kötet, Bp. 1872. 8 Az 1921-ben írott tanulmányt lásd Klasszikusok c. esszé-kötetében, Bp. 1962. 4 SZINNYEI F.: Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig, Bp. 1926.; ugyanő Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban — Bp. 1941. •A Magyar Irodalom Története IV. (1849 — 1905) — Bp. 1961. 327 — 29.