Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1972. 4/54. évfolyam
Tanulmányok - T. Erdélyi Ilona: Ki volt a „12”-es bíráló? [Erdélyi János, Petőfi Sándor.] 367–382. p.
368 T. Erdélyi Ilona A rehabilitálás szándéka mögött Frankenburg remek üzleti számítása is lehetett. Ez időben — 1846 márciusában — a fiatal írók, Petőfivel az élükön, készülődtek arra, hogy önállósítsák magukat, hogy lapot alapítsanak. Azt Frankenburg jól tudta, hogy a fiatalok új lapra szabadalmat úgysem kaphatnak, most tehát itt a kitűnő alkalom, hogy az Életképeket fellendítse és megszerezze magának Vahot Imrétől Petőfit és a köréje gyűlt ifjakat. Ferenczi arról nem ejtett szót, kit kérhetett fel Frankenburg a „rehabilitáló" kritika megírására. Mert hogy a „12" jelű kritikus felkérésre írta cikkét, mégpedig rövid határidőtől sürgetve, az a szerkezetből és az egyes részek egyenetlenségéből is meglátszik. Ez utóbbiak ugyan abból is adódhatnak, hogy a szerző keze meg volt kötve: ellenbírálatot kellett írnia. A „12"-sel jelölt kritika megvédi Petőfit a vádak ellen, bár figyelmezteti a hibákra, inti a nagyobb műgondra, a tanulmányra. Végül megadja a legnagyobb elismerést, amikor egyszerre nevezi „nemzeti költőnek" és „népköltőnek". Nemzeti költő, mert tárgyát a nemzet kebeléből meríti, annak ízléséhez, kedélyéhez alkalmazkodik. Nemzetéhez szól, irányítja, neveli nemzetét és szép magyar nyelven ír. Népköltő, mert versei egyszerűek, közérthetőek, az iskolázatlan nép is élvezheti, szeretheti őket. Mondandóit a következőkkel zárja: „Bíráló hálával tette le kezéből e köteteket a költő iránt, ki neki annyi kedves élvezetet nyújtott, s szívéből kívánja, hogy a költő levetkezve oktalan sötét ember- s világgyűlöletét [1846 tavaszán vag „egy egyenesen Császár bírálata elleni irányuló kritikát tett közzé 12. jegy alatt a Versek II. s a Szerelem gyöngyei megjelenése alkalmából, melynek célzata egészen világos: a költő rehabilitálása az Életképek olvasói előtt".11 FERENCZI Z.: Petőfi életrajza — Bp. 1896. Franklin. Az i. h., III. kötet, 104. — CSÁSZÁR F.: Petőfi Sándor költeményes munkáiról — Irodalmi Őr, 1845. aug. 16. 4. sz. 25—29. és szept. 6. 5. sz. 33 — 37. 2 Az Életképek (1846—1848) c. kötetében TAMÁS ANNA említi a „12"-es bírálót, személyének kiléte nem foglalkoztatja. (Bp. 1970. Akadémiai Kiadó, It Füzetek, 68. sz. 48.)