Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1972. 4/54. évfolyam
Tanulmányok - T. Erdélyi Ilona: Ki volt a „12”-es bíráló? [Erdélyi János, Petőfi Sándor.] 367–382. p.
t. erdélyi Ilona KI VOLT A „12"-ES BÍRÁLÓ? 1846. március 14-én az Irodalmi Őrben, az Életképek melléklapjában jelent meg egy magát ,,12"-vel jelölő szerző bírálata a Versek, II.-ről és a Szerelem gyöngyeiről. A kritika jelentőségét már Ferenczi Zoltán felismerte, mint amely a fordulatot jelezte Petőfi elismertetése terén. Ki lehetett írója? Ki húzódott meg a „12" mögött, aki az előző év heves támadásai után „meleg és érdeklődő" hangon szólott a költőről? Petőfi Sándor verseiről életében öt jelentős írás látott napvilágot: Eötvös Józsefé, Pulszky Ferencé, Szeveriné, Császár Ferencé, valamint az említett, magát ,,12"-vel jelölő szerzőé. Eötvös kivételével a kritikusok elemző bírálatot adtak. Ő inkább csak személyes tekintélyével állott ki Petőfi mellett. Szeverin mögött Dobrossi Istvánt véljük rejtezni, de arra vonatkozóan még csak találgatásra sem akadtunk a Petőfiirodalomban, hogy ki lehetett a „12" jel mögött meghúzódó bíráló. Felmerült bennünk annak gondolata is, hogy talán Bajzát kellene a „12"-es bírálóban látnunk, aki korábban a jelet az Athenaeumban használta. A feltevést azonban el kellett vetnünk, mert Bajza József ez időben már visszavonult az irodalomtól, annak napi harcaitól. Ekkori történeti tanulmányai kötötték le teljesen figyelmét. A kritika és a kritikus személyének kérdése pedig igen jelentős, mert — mint arra Ferenczi Zoltán felhívta a figyelmet — Frankenburg és az Életképek „új pártállását" volt hivatva kifejezni a költővel szemben. A pálfordulás annál nagyobb volt, hiszen Frankenburg közölte korábban lapjának mellékletében, az Irodalmi Őrben Császár Ferenc bírálatát. Ferenczi szerint a szerkesztő