Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1973. 5/55. évfolyam
Dokumentum - Agárdi Péter–F. Majlát Auguszta: Révai József jegyzetei Horváth János: Petőfi Sándor című monográfiájához 220–280. p.
Dokumentum 221 biztos időpontmeghatározást tesz lehetővé, így a füzet előkészület volt a későbbre tervezett, alaposabb Petőfi-munkálatokhoz, amelyekből csak a két 1948-as írás valósult meg. A füzet 52 számozott és 8 számozatlan, kézírással teleírt lapot tartalmaz. A számozott lapokon Révai Horváth János : Petőfi Sándor c. monográfiáját (Bp. 1922., 19262.) jegyzeteli ki, s hozzá olvasva a verseket, rendkívül tartalmas, vitatkozó, továbbgondoló megjegyzéseket vet papírra, sokszor — bár következetlenül — [ ]-ben. A számozatlan lapokon, melyek egyrészt a füzet elején, másrészt a Horváth-jegyzetek közé ékelődve, azokat megszakítva helyezkednek el, a Petőfifilológia legfontosabb műveinek felsorolása található ,,elolvasni!"-értelemben, valamint Ferenczi Zoltán életrajzának elsősorban az adatok szempontjából való kijegyzetelése (itt tehát értékes Révai-glosszák, megjegyzések nem találhatók). Szövegközlésünk a Horváth-monográfia jegyzetelését adja közre teljes terjedelemben. Szólni kell — ha mégoly röviden is — a jegyzetek tartalmi gazdagságáról, jelentőségéről a Révai-életmű s általában a marxista Petőfi-kép alakulása szempontjából. Hiszen ha van a magyar irodalomnak olyan életműve, amelynek tudata érzékeny a történelmi-társadalmi, sőt az aktuális politikai élet fejlődésére, változásaira, akkor ez Petőfié. S ezt semmiképpen sem szabad cinikusan értékelni, valamiféle szcientista-filologizáló áltudományosság elefántcsonttornyából — mint ahogy erre, sajnos, régebben is, ma is sokakban van hajlandóság. A közéleti indítékoktól minden haladó társadalmi rendszerben (s leginkább a szocializmusban) a tudományos objektivitás gazdagodása, s nem szegényedése származik, amikor viszont az aktuális politikai események és igények torzítóan befolyásolják a tudományos képet, akkor ez magának a politikának a bűne: nem a politikai, közéleti szféra „státusz-jellegéből", „mint olyan"voltából, hanem konkrét eltorzulásából származik. Bizonyítja ezt Révai Petőfi-képének alakulása is. Részletesen szólni erről itt lehetetlen és felesleges is, csak Pándi Pál