Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1977. 9/59. évfolyam
Filológia - Ízes Mihály: Madárnál sebesebben. Adalék Petőfi-filológiánkhoz 508–511. p.
FILOLÓGIA MADÁRNÁL SEBESEBBEN - ADALÉK PETŐFI-FILOLÓGIÁNKHOZ - A Petőfi bölcsőjénél egészen bizonyos, hogy legalább annyi szláv dallam hangzott el, amennyi magyar, ... ha ma elemezzük a Petőfi-rejtélyt, egyre több vonást ismerünk fel, amelyek a magyar lehetőségektől messze vannak, azt merem mondani felette vannak. ..." Móricz Zsigmond (1939) Petőfi-filológiánk mindmáig adós a költő édesanyja és dajkái által őrzött és továbbadott szlovák folklór, a korai — és iskoláskori, hiszen 1831-ben és 1833-ban is időztek itt Petrovicsék — kiskőrösi környezet hatásának vizsgálatával Petőfi életművében. Holott életrajzírói sohasem titkolták szlovák származását, sem álmagyarkodás, sem tudatlanság nem késztethette erre őket. Illyés Gyula összefoglaló Petőfi-életrajzát is egyértelműen tanúsítja a szülőhely lakóinak és Hrúz Máriának anyanyelvi hovatartozását: „Egy kis alföldi faluban, Kiskőrösön egy parasztházban, amely semmiben sem különbözött az ország ezer meg ezer parasztházától, egy kicsi feketehajú asszony fölkiált, vajúdik. Szlovákul rajong. Napközben rendesen magyarul beszél, de az ima és a sírás gyermekkora szavait szakítja föl benne. . . ." — s később: „A lutheránus templomban, ahol a kisdedet megkeresztelik — sietve, még születése napján, mert oly gyöngécskének látszik, hogy a bába egy napnyi életet sem jósol neki — szlovákul zümmög a zsoltár. Jórészt ezen az édes, hegyipatakcsörgésű nyelven adják tovább a jámbor asszonyságok is a híreket az újszülöttről — szerencsére hétről hétre erősödik." Filológiánk mulasztásának okát is inkább az ilyen szempontból számbajöhető anyag felgyűjtetlenségében, illetve a gyűjtött anyag Lásd: IZEL MIHÁLY: Kiskőrös irodalma, Kiskőrös az irodalomban - Tanulmány és szemelvények - Kézirat, 1976. p. 7 — 8. és X. (Letét a kiskőrösi Petőfi Sándor Könyvtár helytörténeti anyagában, megjelenik a Petőfi Sándor Társaság — Kiskőrös — kiadványai sorozatban).ILLYÉS GYULA: Petőfi Sándor. Szépirodalmi, Bp. 1974. p. 10., 13-14.