Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1981. 13/63. évfolyam
A Társaság munkájából - Tolnai Gábor: Néhány bekezdés Kazinczyról 737–739. p.
A TÁRSASÁG MUNKÁJÁBÓL kazinczy ülésszak néhány bekezdés Kazinczyról Már-már megszokottá vált, hogy múltbéli nagyjaink születésének, halálának kerek, nagy évfordulói alkalmából emléküléseket tartunk, legnagyobbjaink jubileumaikor többnyire országos ünnepségsorozatokat is rendezve. Az 1759-ben született és 1831-ben meghalt Kazinczy Ferencnek ebben az esztendőben semmi jeles évfordulója nincsen. Mégis helyesen járt el a Bölcsészettudományi Kar Felvilágosodás- és reformkori tanszéke - mai emlékülésünk kezdeményezője és szervezője-, hogy jubiáris alkalom nélkül is szükségét érezte Kazinczyval kapcsolatos kérdések tudományos elemzésének. A kezdeményezéshez készséggel csatlakozott a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, mivel a tanszékhez hasonlóan jól tudja, hogy az újabb elemzés és a réginél árnyaltabb új értelmezés nem lehet csupán a jubileumi alkalmak feladata. És az is bizonyos: a mostani ülésünkhöz hasonló rendezvények nyilván nem kisebb megbecsüléssel, de talán kolhurnuszmentesebben vizsgálhatják témájukat, mint az ünnepi ülésszakok. Akárhogyan is van, Kazinczy Ferenc személyiségének és művének újraelemzése aktuális feladat, s a mai előadók - akik a kornak és magának Kazinczynak legjobb értői - bizonyosan új megvilágításba fogják helyezni az idevágó kérdéseket. Mióta Pándi Pál barátom megkért, hogy ülésünket nyissam meg, bennem is fel-felmerül Kazinczy személye és műve. Faggatom magamat, mivel ifjúságomban vissza-visszatérő kérdésem volt múltunknak e közel másfél százada elhunyt nagy egyénisége. Ez a faggatás nem más, mint ellenőrzése mindannak, amit évtizedekkel ezelőtt — legkorábban immár közel fél évszázada - megfogalmaztam róla. De ellenőrzöm gondolatban azt is, amit a kiterjedt Kazinczy kutatás és elemzés mindeddig leírt. Gondolkozom felőle, s bizonyosnak tartom, hogy eddig nem hangsúlyozott, vagy kellően nem hangsúlyozott megfigyelések fognak emlékülésünkön felszínre kerülni. De abban is biztos vagyok, hogy személyiségének hajdani nagy ereje mára sem csökkent, és azok a vonásai, melyeket már Petőfi megbecsült, s Kossuth Lajos is nagyra