Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1981. 13/63. évfolyam

A Társaság munkájából - Tolnai Gábor: Néhány bekezdés Kazinczyról 737–739. p.

/ 19 A t­ársaság munkájából értékelt, a mai interpretálásban sem módosulhatnak alapjaiban. Emberi nagysága, elveihez való hűsége, szervező­ tevékenysége, a nyelv és az ízlés érdekében folytatott következetes harca részleteiben is jórészt ismere­tes, s ténykedésének eredményei felszívódtak műveltségünkbe, annak kiiktathatatlan részévé váltak. Más a helyzet önálló irodalmi alkotásai­val, azok értékelésével, s elemzésével. Írói munkái közül a késői prózai műveit - köztük is többnyire az Erdélyi leveleket - szoktuk legtöbbre értékelni. Ha nem tévedek - Kölcsey nyilatkozatára megy vissza ez az értékítélet. Kölcsey amikor a széphalmi mestertől kéziratban kölcsön­kapott művet visszajuttatja, kísérő levelében ekként szólt: „Az Erdélyi levelek, melyeket ez a levélhordó visszavisz, valóban szépek és higyje nekem Uram Bátyám, hogyha valaha ezen mi literatúránk virágozni fog, akkor ezen levelekről a Kazinczy nevet emlegetni fogják, midőn sok más dolgozásai elfeledtetnek." Kölcsey helyesen értékelte máig ezt az alkotást - együtt emlegetve a Pályám emlékezetével és a Fogságom naplójával - érezzük a még mindig elevenen ható Kazinczy műnek. Reális megelevenítő erőt fedezünk fel ebben a hármasban; szenvedély­telen hangot, amit azonban gyakorta feszültség jár át; találkozunk bennük indulatokkal, a gyűlölettel ugyanúgy, mint máskor bájos ked­vességgel, közvetlenséggel. Egyéb műveihez hasonlítva - mondjuk meg -, élettel telítettek ezek az írások. Az eddig mondottakhoz fűzve szeretnék még egy gondolatot fel­vázolni, kérdezve magamtól és kollégáimtól:­­ vajon az Erdélyi levelek, a Pályám eml­ékezete és a Fogságom naplója mellett nincsen más élettel teli alkotása a széphalmi mesternek? A kérdésre igennel kell válaszol­nom, s gondolom lényege szerint hasonlóan vélekednek a jelenlévők is. Kazinczy hatalmas terjedelmű levelezésére gondolok, ami­­ az emle­getett­­ három prózai műnél elevenebb valóságot, tömény életet áraszt. Egy terjedelmes, gazdag élet hossz- és keresztmetszete tárul fel szá­munkra általa; egy magyar Comédie Humaine, egy Emberi Színjáték rejtőzik a hatalmas kötetekben, olyan bőséggel, ami egyedülivé teszi irodalmunk történetében. Igen, mindez így van - hangzik némán is a felelet. De máris gyengíti a pozitív feleletet a válaszadás folytatása­­, misszilis levelek ezek, amelyek semmiként sem illeszthetők be az iro­dalom műfajainak sorába. Ehhez csupán annyit:­­ fél évszázaddal ezelőtt régi műveltségünk művészi tekintetben is kiemelkedő emlék­iratai is pusztán történeti forrásként emlegettettek, ellentétben a mi irodalmunknál sokkalta gazdagabb franciánál, ahol a Saint-Simonok és társaik minden időben az irodalomtörténet részeként tárgyaltattak. Az emlékiratok tekintetében megtörtént már nálunk is a fordulat, miért ne következhetnék be ugyanez Kazinczy levelezésével kapcsolatban is? !

Next