Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1981. 13/63. évfolyam
A Társaság munkájából - Mezei Márta: Ráday és Kazinczy 739–746. p.
A Társaság munkájából 791 Legvégül szólnunk kell még egy valóban jogos kérdésről. A huszonhárom nagy kötetet kitevő levelezés birtokbavételét nagymértékben akadályozza éppen a hatalmas terjedelem. Valljuk meg, hasonló nehézségek voltak - nemcsak az idegen nyelvű fogalmazás folytán - Széchenyi István Naplói esetében is. De ahogy már 1943-ban, kezdeményezésemre megjelent, magyarra fordított egykötetes válogatás, majd a közelmúltban kiadott nagy gyűjtemény közelhozta s - ha tetszik -irodalomtörténetesítette a legnagyobb magyar remekét, úgy vélem, hasonló eljárást kellene véghezvinni Kazinczy levelezésével is. Egy kétkötetes jó válogatás elkészítésével ez a műve emelkednék a legmagasabbra alkotásai sorából. TOLNAI GÁBOR ráday és Kazinczy A Pályám emlékezetének 1787-ről szóló fejezetében Kazinczy így jellemzi korát: „íróink s olvasóink száma mindinkább szaporodók, és ha az ügynek új munkás barátja tűne fel, kicsinységgel ugyan talán, talán egy alkalmi verssel, de amely lelket mutata s reménységet hagyott hogy az író ott meg nem áll, mely öröm vala mindenfelé mint repüle az új név egy szájról más szájra! az új társ felkeresé a régibbeket s a régibbek kiterjesztett karral jövének az új elébe; tézénk egymást, mint a rómaiak, hogy a külvilág nyűgétől megszabadulhassunk. Jobb lélek kezde szárnyallani a közügy mezején, s most közelíte igazán a várva várt reggel." (Pályám emlékezete. Magyar Klasszikusok. 1960. 88. a továbbiakban: P. e.) így volt valóban. Bessenyeiék köre és Kazinczyék tisztelői, követői s munkatársai voltak az előző nemzedéknek; a kulturális megújulás kimunkálásának szándéka erős szálakkal kötötte össze a fiatalabbakat és az idősebbeket. Sokuknak volt írói mintaképe Faludi; mecénásuk, tanácsadójuk, barátjuk volt Orczy; példaképük, irányítójuk, kritikusuk, szervezőtársuk és támogatójuk Ráday. Az ifjú Kazinczy két példaképet jelölt ki magának: Báróczy Sándort és Ráday Gedeont. Báróczy Marmontel fordításának „édes szólása olvastán fel-fel sikoltozom" - írja, az 1778-79-es évekre emlékezve; s tíz esztendővel későbbről is azt, hogy minden óhajtása, hogy Báróczy tanítványát ismerjék fel benne, „az ő koszorúja után fogok törekedni minden erőmmel, ami lesz." (P. e. 31., 78.) Báróczyban tehát a szóművész, a fordító, a közvetítő példáját választja vezércsalagául. Rádayhoz személyesebb, pályáját, műveltségét mélyebben befolyásoló kapcsolat fűzte, benne olyan tekintélyes literátor-típust ismert meg, akinek irodalmi nézetei, tevékenysége — amint ezt sokszor leírták már -