Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1982. 14/64. évfolyam

Műelemzés - Rónay László: Nyugati magyar líra – két nézetből 744–751. p.

746 Szemle ban Sík Sándor és Harsányi Lajos nevével jelölhetünk. A nyugati válo­gatásban csak Tűz Tamás verseit olvashatjuk, Béládi Miklós azonban helyes érzékkel beválogatta Békés Gellértet és Rezek Sándort (Rezek Román a szerzetesi neve, Brazíliában él, Teilhard de Chardin élet­művének világszerte ismert kutatója) is. így ugyanis világosabban lát­hatjuk e hajdan egységes lírai kifejezésmód fejlődésének különféle válto­zatait. Békés Gellért a misztikus hagyomány felé tágította líráját, Rezek Sándor a Sík Sándor által is kedvelt helyzetdalokat műveli (pontosab­ban: művelte, hisz lírikusként egy igaztalannak érzett bírálat után elhall­gatott), Tűz Tamás pedig jelentős költővé érett, elszakadva a hagyo­mánytól. legalábbis annak hitbuzgalmi rétegétől, közeledve ahhoz a lírai formáláshoz, melynek Pilinszky János költészete a legjellemzőbb pél­dája. Az 1920 előtt születettek közül mindkét antológiában olvashatjuk még Csiky Ágnes Mária kevéssé jelentékeny költeményeit, a Vándor­énekben pedig Béky-Halász Iván pannon hagyományokból megterméke­nyülő lírájából is szemelvényeket kapunk, s felvillan a tragikus sorsú, hajdan rendkívüü ígéretként indult Gyarmaty Erzsébet portréja is. A hazai gyűjteményből hiányzik Tollas Tibor, őt viszont annál bőkezűb­ben mutatja be Kemenes Géfin László, s ez érthető is, hiszen Tollas Tibor jellegzetesen politikus költő, s versei elsősorban ennek köszön­hetik a megkülönböztetett kinti kritikai méltánylást (legalábbis némely körökben). A honi irodalomban sem teljesen ismeretlen jelenség a „botcsinálta költő". A dolgok természeténél fogvajóval több van belőlük az emigrá­cióban. Tiszteletre méltó, olykor igen jelentős műfordítói életművek alkotói az ihlet fellobbanásának egy-egy csalóka pillanatában verseket kezdenek írni, s a versíróból hamar lesz költő az emigrációban. Hang­súlyoznunk kell, hogy e „költők" olykor igen sokat tettek és tesznek a magyar irodalom befogadásáért. Bibliográfiákat készítenek különféle könyvtárak hungarikáiról, nálunk számon sem tartott kis kötetekben mutatják be a hazai magyar líra legkiválóbbjait (nemrégiben jelent meg például Béky-Halász Iván Csoóri Sándor-válogatása Wings of knives and nails címmel Torontóban egy eddig még ismeretlen „Modern magyar költők" sorozat első darabjaként), komoly és alapos tanulmányokban tárják fel történelmünk legnagyobbjainak nyugati kapcsolatait, olykor a hazai irodalom- és történettudomány munkáját is segítő forrás­kiadványokat tesznek közzé, tehát a nyugati országban is megmaradnak a magyar kultúra elismerést és méltánylást érdemlő munkásainak. E munkának előbb mintegy mellékterméke a vers, s talán maguk sem tudnak számot adni, hogyan, milyen körülmények között lépnek ki a nagyobb nyilvánosság elé, amely már költőkként fogadja el őket.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék