Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1985. 17/67. évfolyam
Tanulmányok - Tandori Dezső: Tártság és zártság Kosztolányi verskezelésében 1–21. p.
2 Tandori Dezső intenzitás változik, s a fellobbanó kiteljesedés nagy példája, Radnóti is készülő azonosságanyagból vált legfelsőbb szintű önmagává. Különféleségeket Kassáknál érzek, aktualizált és mélyen modern alkotásai között, csakígy az évtizedek változása szerint. Kosztolányi verskezelése érdemben annyit sem változott, mint a Babitsé: vajon találunk-e egyéb belső különbségeket az életművet ilyen szempontúan, zártság és zártság jegyében vizsgálva? Formai kérdéseinket, ezt is ismételjük, nem a versforma, a vers megformázása szerint tesszük fel, erősítjük meg vagy ejtjük el. Könnyű lenne arra a kerekdedségre hivatkozni, amely Kosztolányi legfanyarabb verseit is a klasszicizálás leheletével érintené belülről, ha a szkepszis nem fújná szét csaknem mindig azonnal ezt a nem kívánt, rá nem is jellemző hatást. Egységes-e ilyen módon az életmű verskezelési vonala? Vannak-e, a közismert külforniai jegyeken túl — szabadversek korszaka, halál előtti semmikereső költemények, ciklusóriások stb. — olyan árnyalatnyibb, legalábbis csekélyebb módozatváltozások, amelyek az életművet s általában az írói alkotást elevenen tartó kettősséget, hármasságot, röviden, s furcsa szóval, többességet megadják? Nem többrétegűségre gondolunk ezzel , hanem a bizonyosban a bizonytalanra, a fogható anyagban a kisiklóra, ami azonban nem trükk, nem célzatosság eredménye, hanem szintén eredendő, evidencia, a költő által nem is tudatosan, de lénye ilyenségéből beleépített szerves jegy, poétás vízjel. Könnyű lenne a versvégződésekre összpontosítani figyelmünket. S akkor talán egyoldalúan a verskezelés zártságát állapíthatnánk meg. Mert Kosztolányinál a versvég megemelkedik, pontosabban : kizeng, de nem ódonan, nem ötletteliséggel, nem pátosszal; mi lenne rá a megfelelő szó? Ha kellőképpen írjuk körül a Kosztolányi-befejezéseket, a versekéit, máris arra kell utalnunk : a zárás erőteljességét a a mélyebb munkálatú nyitottság, a zártan maradás adja bizonyos részben. A versek végigvezetett vonala már-már logikus következtetést ígér. Zárulást. Ám a végződések előkészítései ott, az utolsó pontnál, mintegy azzal, elkezdenek