Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1989. 20/70. évfolyam
Műelemzés - Szilágyi Ferenc: Bessenyei György összes művei. Filozófia, publicisztika, történetírás, prózai munkák 1802–1804, sajtó alá rend.: Kókay György 412–418. p.
Szemle 413 viszonylag hamar követte nyomon az újabb, műfajilag is hozzákapcsolódó kötet, s ez így is volna rendjén (hogy pl. a Csokonai kritikai kiadás 1980-ban leadott II. verskötetének ne 1988-ig kelljen várnia a megjelenésre). Azon most hiábavaló tűnődni s bánkódni, hogy miért maradt ki modern irodalmunk alapító nagysága, az akadémiai gondolat harcosa az Akadémia 1949/50-ben megindult szövegkiadói munkálatainak tervéből (noha kéziratainak, kiadásainak története talán legmostohább s legméltatlanabb valamennyi klasszikusunkhoz mérten); örülnünk kell, hogy a kiadás igényesen, Bessenyeihez méltó igénnyel megindult. A kritikai kiadásoknak ugyan van egységes, akadémiai szabályzata, de voltaképp minden esetben maga a mű jellege szabja meg a feldolgozás mikéntjét. Bessenyei esetében, akinél az eredeti (egyidejűleg vagy később javított) fogalmazványokon túl szövegváltozatokkal nemigen kell számolnunk, célszerű megoldás, hogy a kéziratok törléseit, változtatásait mindjárt a lap alján adjuk meg, ahogy az is — homogén, időrendileg, tartalmilag is szorosan összetartozó munkákról lévén szó —, hogy a bevezetésben összegzően szóljunk mind a hat munka műfajáról, keletkezéséről, kéziratáról, időrendjéről, hogy utána részletezőbben, külön-külön is az „egyes művekről". Kókay György, a korszak kiváló ismerője, több Bessenyei-mű fölfedezője, a kritikai kiadás egyik sorozatszerkesztője, biztos kézzel kalauzol a művek között, tisztázva keletkezéstörténeti kérdéseket (azt pl. hogy a Beszéd az Országnak tárgyáról voltaképp bevezetőül készült a Rómának viselt dolgaihoz, s ezt a római történelemre utaló részek is megerősíthetik), az időrend körül támadt (bár nem lényeges: alig egy-egy évnyi) tévedéseket, félreértést (a sok esetben komoly gondot okozó kronológiát maga Bessenyei oldotta meg, a művekre írva az elkészülés föltehető dátumát). A művelődéspolitikai (Beszéd az országnak tárgyáról), a társadalomtörténeti és államelméleti (A társaságnak eredete és országlása, Magyar Országnak Törvényes állása) s a bölcseleti művek (A bihari remete vagy a világ így megyen, Az értelemnek keresése s A Bihari Remetének második darabja) sorában voltaképp nincs eddig kiadatlan vagy ismeretlen mű. Fontosak azonban — s nem is mindig pusztán stilisztikai szempontból — a szövegváltozatok, amelyek többnyire a tervezett kiadás előtti finomítások (Kókay György meggyőző megállapítása, hogy az idős Bessenyei — a közhiedelemmel ellentétben — egyáltalán nem vonult csigaházba Pusztakovácsiban, valamennyi öregkori művét a közlés félreérthetetlen szándékával írta). A kéziratokat illetően a második mű (A társaságnak eredete . . .) kivételével az eredeti fogalmazványt használhatta a sajtó alá rendező