Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1989. 20/70. évfolyam
Műelemzés - Tamás Attila: Könyvek Kassák Lajosról. Csaplár Ferenc: Kassák körei; Ferenczi László: Én Kassák Lajos vagyok; Aczél Géza: Termő avantgarde 831–837. p.
Szemle 831 az a körülmény az, hogy ha Nagy Miklós, aki figyelemmel kíséri, s lelkiismeretesen idézi a mindenkori szakirodalmat, fontosabb, valamely témára utaló munkára nem hivatkozik. Ez esetben bizonnyal a hivatkozandó munka megjelenése előtti dátum szerzőnk tanulmányának keletkezési ideje. Az ilyen fajta nyomozást persze megtakaríthatja magának könyve olvasója, hiszen Nagy Miklós a jegyzetekben jelzi írásai megjelenésének idejét és helyét. összefoglaló, egész korszakot érintő fejtegetésekre ritkán vállalkozik, pl. a Fél évszázad történelmünkből (1848—1890) című írásában. Vélhetnék, hogy ezúttal mintegy saját tanulmányainak hátterét vázolja fel, a félszázadra vonatkozó főbb történelmi tényezőket összegzi. Ám mégsem erről esik szó elsősorban, hiszen írása a tízkötetes szintézis megfelelő kötetének alapos ismertetése és szakszerű bírálata. Bírálatából kiviláglik, hogy históriailag is fölényesen ismeri korszakát. Valahogy ez a megjegyzés vonatkoztatható a kötet szisztematikusan, a kutatómunka menetében alkotott és többi, többé-kevésbé alkalmi jellegű írásaira. Szemléletének egysége, módszereinek kiérleltsége a kor teljes és összefüggő ismeretére utal még akkor is, amikor ennek csupán egyes, noha fontos, részleteinek kimunkálására vállalkozik. (Szépirodalmi, 1987.) WÉBER ANTAL KÖNYVEK KASSÁK LAJOSRÓL (CSAPLÁR FERENC: KASSÁK KÖREI, FERENCZI LÁSZLÓ: ÉN KASSÁK LAJOS VAGYOK, ACZÉL GÉZA: TERMŐ AVANTGARDE) írói jubileumok időszakát éljük: az első Nyugat-nemzedék legjobbjainak és az avantgárd „apostolai"-nak egymástól alig évtizednyi időtávolban született alakjait sorakoztatjuk egymás nyomába; őelőttük hajtunk fejet, az ő munkásságuk jobb megértésére teszünk időnként kísérletet. Ennek során elmondhatjuk, hogy a vezérszerepre termett, nagyrészt mégis magánosnak maradt író, Kassák Lajos előtt könyvkiadásunk időben lerótta a tiszteletadás köreit. Kiadta számozott költeményeinek szép, reprezentatív gyűjteményét, közreadta a Nemzeti Galériában megrendezett könyvkiállítás gazdag anyagát, s a jubilálás évén csaknem belül maradva „két és fél" tanulmány-, ill. kritikakötettel is adózott életművének. (A legutolsóként megjelent