Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1992. 23/73. évfolyam
Műelemzés - Fodor András: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése 382–387. p.
Szemle 382 Národné Divadlo vendégjátéka Tibor Rakovsky rendezésével (1970. április 28-29.), a Szécsi Ferenc készítette és 99 magyar helységben bemutatott Déryné Színház-produkció premierje (1970. november 14.), Ránki György „misztérium-operájának" ősbemutatója (1970. december 4.) és végül a Giricz Mátyás vendégrendezésében színpadra állított gdartski előaddás (1971. szeptember 18.). Finis coronat opus? Koltai Tamás egyike legműveltebb kritikusainknak. Mostani könyve kihagyott, nagy lehetőség. Ahogyan könyvkiadásunkat szemléljük, hosszú évekre, netán évtizedekre. Kár érte. (Kelenföld Kiadó, 1990.) KERÉNYI FERENC FÜLEP LAJOS ÉS KNER IMRE LEVELEZÉSE Ritka értékű, tipográfiai megjelenésében is kivételesen szerencsés kiadvány ez a párbeszédes kötet; két egymáshoz méltó szellem, Fülep Lajos és Kner Imre bontakozó, kiteljesedő, az 1944-es év brutalitásától széttört barátságának dokumentuma. Fülöp, ki a házastársi kapcsolatairól inkább hallgatott, igen nagy respektussal szólt mindig a közös szellemi, érzelmi alapon létrejött lelki testvérségről. — A barátság az első szentség! — szokta mondani, s akik élete korábbi rétegeiről környezetébe kerülve hallhattak, arról is meggyőződhettek, a nyolcvanöt évet megért Géniusznak voltaképpen igen kevés igazi barátja volt. E kevesek egyike: Kner Imre. Futólag ismerhették egymást az első világháború idején, a Vasárnapi Kör (Szellemi Tudományok Szabad Iskolája) révén, ahova apja gyomai műhelyét később megöröklő, Lipcsében tanult nyomdász, Balázs Béla és Lesznai Anna delegáltjaként került. Kettejük levelezése azonban nem ekkor, hanem bizonyára 1910-ben kezdődött, amikor Fülöp a Firenzéből elindított A Szellem című filozófiai folyóirat ajánlott tervezőjeként először találkozott az ifjú Kner munkájával. A kor szecessziós divatja szerinti ornamensektől a megrendelő dühbe gurult. Legorombító reagálása nem maradt fenn, de később (1933-ban) mindketten visszaidézik a nevezetes konfliktust. „Kellő időben kapott, igen egészséges pofon volt az... — írja Kner — Nekem éppen jókor jött, és ma is hálás vagyok érte." Fülep pedig, aki nem sokkal korábbi levelében a gyomai műhelyből kikerült Szabó Lőrinc kötetet (Te, meg a világ), a maga szigorú ízlése szerint is, immár tökéletesnek mondja, ugyancsak szóba hozza az eladdig kerülgetett kényes témát. „Szegény Lukácsnak (A Szellem társszerkesztőjének, F. A.) volt mit hallania tőlem, s egyáltalán nem tudta megérteni dühömet, neki azok